A világ elérése a csoport nagyító lencséjén keresztül
Az összes erőt, amit kapok egyetlen forráshoz kell rendelnem, hogy azáltal hogy azokkal együtt működve képes legyek magamat és az egész világot megvizsgálni, és utána elkezdjek az ellenkező irányba működni saját forrásom felé.
Létezem én magam és a felső forrás, és közöttünk létezik az egész világ. De az egész világ összesűríthető egyetlen csoport dimenziójára, hogy tisztábbá válhasson számomra, hogyan dolgozzak azzal a leghatékonyabb módon. És akkor nem kell attitűdömet, az egész világgal szemben tisztáznom, az egész valósággal szemben, hanem egyenlőre a csoport elég ahhoz hogy dolgozhassak. Az egész valóság a csoporton belül kerül fókuszba számomra, mintha egy nagyító lencsén keresztül nézném azt.
Amikor kilenc másik baráttal a Teremtő irányában dolgozom együtt, mint egy nagyítón keresztül, akkor ebben a lencsében képes vagyok az egész világot, az egész Univerzumot fókuszba állítani: tőlem a Teremtőhöz és onnan vissza. Ez az, ahogy az a törvény mely azt mondja, hogy az egyéni és a kollektív az egy és ugyanaz, működik.
Ezért van az hogy a végtelen teremtés, a végtelen számú Parcuffal, és világokkal az általam meghatározott tíz Szfirába koncentrálódik, melyen keresztül és ahhoz a végtelen valósághoz viszonyulok. Az egész valóság most abban a kifejezett szekcióban koncentrálódik amelyet én választottam ki.
Ez egy nagy segítség számunkra, és mindezt a törés tette lehetővé. A törés előtt nem létezett egyéni és kollektív, melyek csak a törés után jelentek meg. Ennek köszönhetően jobb eredményeket vagyunk képesek elérni ahogy az általános, a kollektívat az egyénin keresztül érjük el.
2o12 szeptember 3o., Beszélgetés a Belső Munkáról
(HZS)
