Dr. Michael Laitman

Az adakozás előérzete

Az adakozás előérzete

Mi kölcsönös adakozó cselekedeteket próbálunk végrehajtani és a közöttünk levő szeretetről beszélünk bár valójában az még nem létezik ott. Mégis mi adakozásról beszélünk, a Teremtő szeretetéről, az Ő vele való összeolvadásról, a közöttünk levő összeolvadásról, a kapcsolatról és egységről, röviden már a korrigált edényről beszélünk. Az edények törése után mi annak korrekciójáról beszélünk. Egyszer csak egyetlen lélek létezett és mi az egyéni lelkek ismételten megtörtént eggyé való összekapcsolódásáról beszélünk.

Ezek a beszélgetések lehetővé teszik számunkra, hogy mind mennyiségileg mind minőségileg benyomást tegyünk egymásra, és fokozatosan az összes cselekedeteink egyetlen egésszé álljanak össze. Előbb utóbb egy olyan állapotot teremtünk melyből már képesek leszünk felkiáltani, ami azt jelenti, hogy egy kollektív imát emelünk fel. Amikor emberek összegyűlnek, még akkor is ha kevesen vannak, számtalan edénnyel és részletekkel, vizsgálatokkal rendelkeznek, és ezáltal képesek a “többség imáját” emelni.

De ezt az imát a Forráshoz kell intézni, egyetlen célra, hogy eggyé váljunk. Azok akik ezt az imát mondják meg akarják szerezni a kölcsönös adakozás tulajdonságát, melyet ők felbecsülhetetlen értékűnek képzelnek el, saját környezetük részeként. Ez a tulajdonság, az erő mely mindennek életet ad és feléleszt, van Teremtőnek nevezve, és ők azt akarják hogy mindez felfedje magát közöttük az általuk végzett erőfeszítések következtében.

Az adakozás tulajdonsága az nem valahol kívül található. Tehát amennyiben a barátok próbálkoznak, az belül, közöttük jelenik majd meg. Ez olyan mintha két irányból érkezne: egyrészt még nem létezik az edény, másrészt még nem létezik Fény, de amikor a barátok megpróbálnak amennyire csak lehetséges együtt lenni, egy bizonyos ponton mind az edény mind a Fény szimultán módon kerül megteremtésre. Azok külön külön nem létezhetnek.

Mi azáltal dolgozunk hogy kérünk, egy közös imán keresztül, és így közelítjük meg a felfedezést, az adakozás és szeretet tulajdonságának, a Teremtőnek a felfedezését magunk között.

Itt fontos arra emlékezni, hogy a felkészülési időszakban mi magát az aktuális adakozási tulajdonságot nem fedezzük fel, csak az arra mutató szükséget. Mi előre nem tudjuk mi is ez az adakozás. Ez olyan mintha mi azt meg akarnánk kaparintani, de amikor az végre megjelenik akkor az egy valós meglepetésként jelenik meg, távol attól amit mi magunk elképzeltünk. Mindez azért van, hiszen az adakozás az nem része eredeti természetünknek.

Nekünk csak a szükségességét kell megszerezzük, hogy mi már várjuk azt, és legyen valamilyen előérzetünk vele kapcsolatban. Még akkor is ha ez az érzés nem fedi a későbbi aktuális valóságot, a személynek mégis meg kell próbálnia azt elképzelnie ebben a játékban.

2o12 október 5., Reggeli lecke, 1.rész Rabash írásai

(HZS)

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,117 seconds.