A Kabbalisták csak arról írnak, amit már korrigáltak
A Zohár Könyve, “Aharei Mot (A Halál Után)” 316. pont: “Amikor ők rossz dolgokat cselekszenek akkor elhagyják a helyes utat, a jobb moralitását, a Hasszadim Fényét.
És akkor a bal uralkodott a jobb edényei felett. Akkor vérfertőzés történik, és a Dinim (bíráskodások) megjelennek a Bina-ban és a Malchut-ban, mely publikus megjelenítés. Bánat azokra a gonoszokra, akik ezt hozzák a világra, mivel ők nem kapnak majd áldást Felülről, mielőtt alul a gonoszok el nem haláloznak. Ahogy azt mondja:és az összes gonoszok eltűntek, lelkem megáldja az Urat, halleluja”.
A Zohárban egyetlen szó sem létezik, melyet ne a középső vonalon keresztül írtak volna, ahol az adakozás a megszerzés felett létezik, a jobb vonal a bal vonal tetején. Itt azok ki vannak egyensúlyozva: A bal vonal nyújtja az “anyagot”, a vágyat, és a jobb nyújtja a formát, a szándékot.
Tehát még akkor is amikor mi a Tórában mindenféle szörnyűségekről olvasunk, meg kell értsük, hogy az is csak az adakozás formájáról szól. A Kabbala könyvekben minden szent, még a Fáraó is szent.
A Tóra összes gonosztevői a középső vonalat tisztázzák, és összerakják a “témát” annak számára. A Kabbalisták csak a középső vonalon történő korrekción keresztül képesek azt felfedni, és csakis akkor írják le azt egy könyvbe. Tehát az összes szó, a Tórában található összes név szent, és azok az adakozás kifejeződései.
Tehát nekünk a Zohár szavaihoz úgy kell viszonyulnunk, mint a kapcsolat és szeretet kifejeződéseihez, megjelenéseihez. Valójában semmi különbség nincs azon dolgok között, melyek vonzónak vagy taszítónak tűnnek számunkra.
2o12 október 16., Reggeli lecke, 2.rész, Zohár
(HZS)
