A legnehezebb dolog segítséget kérni
Báál HáSulám, “A Tóra átadása”: …meg kell hogy értsük, hogy a 612 parancsolat maradék része a Tórában, annak valamennyi interpretációja nem több és nem kevesebb, mint valamifajta kirészletezése az egyébként egyetlen parancsolatba foglalt előírásnak, hogy “szeresd felebarátodat, mint önmagad.”
613 “parancsolat” van, amely 613 cselekedet, ezek a korrekció irányába vezetnek. Meg kell különböztetnünk szándékokat, melyek a megszerzési vággyal kapcsolatosak, azoknak az önzésből, adakozásba való átmenetüket szolgálják. Amikor mi magunk is ebben a szándékban vagyunk, ez jelenti a parancsolat betartását.
A parancsolatok számát az egyéni kapnia akarási vágyak határozzák meg, melyek a lélek edényét körülveszik. Ez két részre osztható:
Felső Galgalta Ve Eynaim (G’E), 248 vágya
Alsó AHP, 365 vágya
A megszerzési szándék a gonosz hajlam, az adakozási szándék a jó hajlam. A művelet önmagában mindig ugyanaz marad. Meg tudunk különböztetni jó vagy rossz cselekedetet, de csak a mögöttük álló szándékok szerint. Így a korrekció folyamat tényszerűen a szándékokat változtatja meg. Ha a szándék önző, akkor a gonosz hajlam megnyilvánulásának tekintendő, ha a felebarátunkra irányul a szándék, akkor pedig a jó hajlaménak.
Végső soron nekünk korrigálni kell a 248 és a 365 vágyat, melyek együtt kiadják a teljes, 613 vágyat. Azonban valójában csak 612 vágyat korrigálunk, mivel az utolsó parancsolat – az egyetlen ami a szeretetről szól – “problémás” marad. Ahogy a Kabbalisták mondják, a 612 vágy fejlődése által, elérjük a szeretetet. Más szavakkal a barátok iránti szeretettől eljutunk a Teremtő iránti szeretethez.
A teljes rendszerben van egy speciális része a vágyaknak, természetesen kölcsönkapcsolatban a többi vággyal, melyeknek önmagukat kell korrigálniuk. Azonban mihelyt elkezdek a csoporttal dolgozni, összeakarok kapcsolódni velük, és mindent valóságossá akarok tenni, fel fogom fedezni, hogy a természetem mennyire ellentétes mindezzel: “Nem tudom megtenni, képtelen vagyok, nem akarom, nem teszem meg ezt.” Ez a gonosz hajlam megnyilvánulása, nem akarok valójában egységre lépni, és ez nagyon akadályoz engem.
Ezt fogom a bennem lévő gyűlöletnek nevezni, és a barátaimtól ennek a korrekcióját fogom kérni, legyenek ők közel vagy távol, bárhol. Felfedezem, miben rejlik a korrekció, hogyan valósíható meg, hogy kerülhetek túl a saját hajlamomon. Ahogy ezt teszem, megérzem, hogy mennyire szükségem van a Teremtőre.
Ez nem azonnal történik meg. Felsírhatok most, azonban akkor az egoista vágy növekszik és a Teremtő gondolata tarthatatlanná válik. Gyűlölni fogom Őt, kész vagyok lerombolni Őt magamban, bármit megtenni, csak ne kelljen hozzáfordulni. Azt gondolom, hogy egy lehetetlen dolgot kérnek tőlem, ahelyett, hogy az ellenségemet megsemmisíteném, segítenem kell és szeretnem őt. Ez nagyon nehéz. Majd amikor reménytelenséget érzek, de mégis elszeretném érni az adakozást, akkor képes leszek a Teremtőhöz fordulni.
2o12 október 21, Reggeli lecke 4 része, “Mátán Toráh” (A Tóra átadása)
KN
