Az előrehaladás kritériuma mindig ugyanaz
Kérdés:
Hogyan biztosithatjuk azt, hogy a szándék a barátainkat biztonságban tartja?
Válasz:
Próbálj meg állandóan egy önvizsgálatot tartani, hogy hogyan viszonyulsz a csoporthoz? De én nem rendelkezem semmi többel csak azzal, hogy megvizsgáljam magam. A helyes irány az előrehaladással kapcsolatban, hogy ne térjek le az útról, hogy jó sebességgel haladjak – mindezt csak a barátokkal szembeni viszonyommal tudom megvizsgálni.
Nekem nem kell ellenőriznem és vizsgálnom ezer paramétert, megbolondulva mint például egy pilóta a sok óra és kör között, amikor a szemének kell kísérnie számtalan műszert a pilótafülkében. Idővel az utazásközben pilóta megtanulja, hogy mit mutat a “kép” és azonnal felismeri a problémákat. Ez azért, van, mert a mutatók és nyilak analógok, és nem digitálisak.
De a spiritualitásban nem így van. Ott, nagyon sok részletet látunk magunk előtt, mégis csak egyetlen részletet kell beállítanunk, hogy hogyan viselkedjünk a környezetünkkel, a barátunkkal szemben. Ezen keresztül képesek vagyunk elérni az összeolvadást, amely által elérjük a következő szintet, és megépítjük magunkat.
Időről időre hozzátapadok a csoporthoz, mint a Noé bárkájában, és megpróbálom magam minden erőmmel, hogy állandóan a barátok befolyása alatt legyek. Ezzel együtt tudom kritizálni őket, de csak azzal a feltétellel ha ez megerősíti az én elkötelezettségemet számukra. Tehát először meg kell határozni az összeolvadási pontot, mint egy sperma csepp az anyja méhében.
És amikor meg van határozva a kapcsolat, akkor elkezd kialakulni a “hús” a sperma csepp körül, azáltal, hogy állandóan hozzá adjuk az önző vágyat. Problémák jelennek meg, belső ellenőrzések, zavarodottságok, de én megengedhetem magamnak, hogy kinyissam “Pandora szelencéjét”, de csak azzal a feltétellel, ha én kontrollálom, és felhasználom az összeolvadásra.
Ilyen módon növekszik a spirituális embrió, hogy az összes vágy részt vesz az összeolvadásban a saját véleményük fölött. Egyrészt, ezek a vágyak égnek benne, amelyek a lenullázás ellenében vannak, és másrészt követeli a lenullázást, az összeolvadást.
A személy a saját erejének megfelelően kiegyensúlyozza a két külső állapotot a “középső vonal” – on és ebben a “test” növekszik. Ez a ” középső vonal “, a “Tifferet” ( Dicsőség).
3o október 2o12, Reggeli lecke, a Zohár könyvéből
BS
