Kis részekből halmozódik fel az “Imádság Kincstárunk”
Nincs annál fontosabb, mint az ima, MAN-t emelni. Végtére is, hatalmas erőfeszítéseink összeadódva a cél fontosságában összpontosul, a Teremtő nagyságában és tulajdonságaiban, azért mert mi arra törekszünk, hogy leküzdjük és újraformáljuk az egónkat, a kapni akarás vágyát.
Annak érdekében, hogy megformálunk egy imát, nekünk dolgoznunk kell azon. Rábásh folyamatosan azt ismételgette, hogy ez olyanfajta erőfeszítésbe kerül, amelyben minden csepp számít és végül az egészhez adódik. Ezt hallottam tőle 10-20 alkalommal naponta.
Ez azt jelenti, hogy az élet minden egyes pillanatában, a személy gyűjti és tárolja az erőfeszítéseket, minden pillanat alakítja őt a végcélhoz. És ezért nekünk fel kell állítani egy kölcsönös garancián alapuló rendszert, közös vélemények és érzések rendszerét, ami folyamatosan irányba állít minket a legjelentősebb és létfontosságú dolgokra koncentrálva, ahelyett, hogy a kevésbé fontos ügyekre összpontosítsunk.
Talán az segít nekünk, ha rájövünk arra a következtetésre, hogy a legfontosabb dolog számunkra a Teremtő nagysága. És ha mi megfontoljuk az Ő nélkülözhetetlenségét, Ő azonnal hatalmat nyer felettünk és állandóan újraformálja a kapni akarás vágyunkat, az önismeretünket és attitűdünket.
Most én az életet egy új nézőpontból nézem, és új akadályok emelkednek utamon, amik változásom útjába állnak. Ez az, ahogy össze kell gyűjtenünk a részeket. Báál HáSulám szerint, egyik levelében (18. számban) “Nincs más mód a korrekcióra, csak egy, kapcsolódni a jelenben és jövőben a Teremtő nagyságához. Nekünk ezt sohasem szabad abbahagynunk”.
29 október 2o12, Napi Kabbala Lecke 1. rész, Rábásh írásaiból
SzL
