Szabadság a Teremtő és a Fáraó között
Baal HaSulam “Matan Tóra” (A Tóra átadása) 13. pont:
“És két részből áll a Tóra:
1. A parancsolatok ember és a Teremtő között,
2. Parancsolatok ember és ember között.
Íme mindkettő ugyanarra a dologra irányul, hogy a teremtményt elhozza a végső célhoz, amely az összeolvadás magával a Teremtővel”.
A parancsolat meghatározza a viszonyt az ember és ember között, annak az elvnek alapján, hogy “És szeresd az Urat, a te Istenedet”. Ily módon, két szintje van a parancsolatnak, “és szeresd”: Először is, a személy használja az egész emberiség felé, és ha ez neki sikerül megtenni, akkor ő megkapja a Teremtő teljes szeretetét.
Miért áll az út két részből? A lényeg az, hogyha nem lett volna az “edények törése”, amelynek eredménye az én világom, mintha sok ember lakik benne, akkor nem lenne, egy alap, hogy elvégezzük a korrekciót. Mert a korrekciós cselekedet rejtettségben kellett legyen.
Másrészt, ha a Teremtő felfedeződik előttem, akkor én nulla vagyok, rabszolga vagyok Vele szemben, egyszerűen el lettem adva, a szabad választás nélkül. Röviden, ebben az esetben, én mintha kötelezve lennék az adakozásra választás nélkül. Amikor én Rá nézek, akkor látom, hogy nincs más választásom. Ő elnéz engem, irányít engem, nincsen szabad akaratom és én “Angyal” leszek, nem befolyásolja a szabad választást.
Mert ha van szabad választásom, én le kell váljak a Teremtőtől, és megtanuljam az adakozást, és nem kérik tőlem erővel. Valóban, felébresztenek a szenvedések által. Például küldenek “Sandy” hurrikánt, vagy cunamit. De ezek a katasztrófák nem nyomnak előre a korrekció felé. Mert én nem érzem, hogy közvetlenül a Teremtőtől jönnek, és így én vigyázok a szabad akaratomra. Általában, mi állandóan ködbe vagyunk.
Ezért ez a világ adva volt nekünk, hogy a Teremtőtől legyen szabad választásunk. Ezért létezik kétféle parancsolat. Ez a parancsolat vonatkozik az ember és ember közötti viszonyra, és mi jelenleg kötelezettség nélkül létezünk. Éppen ellenkezőleg, mi magunk által fogunk növekedni a kötelezettség felismeréséhez, és idővel, amikor megtapasztaljuk a megértését, akkor kezdjük felismerni, hogy valóban szabadok vagyunk.
Most nem igy gondolkodunk. Hátulról döfnek a botottal, és előlről vonz a “szív pontja”. Én már nem nézek körül, csak megyek előre, és a kerék visszafelé forog. Ez a szabad választás?
De az út mentén, ahogy elkezdjük építeni a kapcsolatunkat egymás között, mi elkezdjük érezni, hogy szabadok vagyunk, az ellenállást a Teremtő és a Fáraó között. A középső pont, ez az összekeverés a jó és gonosz között (Klipat Noga), ott rejlik az igazi szabadság. Ott születetik meg a szándék, azaz az Ember. Mert a szándék, az Ember (Ádám).
Ily módon, a parancsolat két részre oszlik, mert nekünk rejtettségbe kell lennünk, azért hogy elérjük a szabad választást. Tehát, először elvégezzük a parancsolatot ember és ember között, azért hogy a végén elérjük a parancsolatot Ember és Isten között.
És a parancsolatok összege meghatározza a 613 vágyat, felosztva “szervek”- re és az “inak”- ra, az ember lelkében. Ezeket a vágyakat kell nekünk korrigálni, a szándékkal az adakozás érdekébe.
4 november 2o12, Reggeli lecke 13.pont, “A Tóra átadása” (MátánTora)
BS
