Dr. Michael Laitman

Egy játszótér

Egy játszótér

Egy másolat merül fel bennünk a legutóbbi összetört spirituális szintről, mint a testi világ, amelyet az öt érzékünkkel tapasztalunk meg. Ugyanakkor a tények és az érzékek képzeletbeliek, kivetítik a spirituális körvonalakat, mint egy képet a falon. Ez a kép régi, de nem valós. A valóság a fal mögött van és a falon csak egy kivetülés.

Az emberek filmeket néznek és különböző érzéseket élnek át, ezek valósak vagy sem? Ezek csak reakciók és benyomások. Olyan mintha egy filmben élnénk, amit nekünk vetítenek.

De a film mellett nem látok semmit, nem tudok semmit. Az egész életem a filmben játszódik, azon keresztül folyik, és az összes érzésem ezt a filmet tükrözi. Amit látok, amit hallok, amit tapintok, a szagok mind ebben a filmben tükröződnek.

Manapság 3 dimenziós filmeket nézhetünk, amelyek sokkal valóságosabbnak tűnnek. Nem titok, hogy ha egy személyt egy meghatározott gömbbe helyeznek és azt bemutatják neki, mint az életét, ha kellőképpen hozzászokik az apró világhoz nehéz lenne bebizonyítani neki, hogy létezik egy külső valóság. “Itt vannak az emberek, és itt a föld, és itt vannak a csillagok, minden a helyén. …” Nem hagyja el ennek a gömbnek a határait a saját érzékei által vezérelve.
Számára nem létezik semmi sem a jelenlegi érzéseinek határain túl. Nem érzi a hiányát valami extra érzéknek, vagy hogy a valósága alárendelt.

Ma, én is, az öt érzékemet használom, csak azt érzékelem ami a gömbön belül van. Hol van az extra érzék, egy edény, amit nem tölthet meg semmi, ami itt található, akármilyen keményen is próbálkozol? Az extra hiányt a “szívben lévő pont”-nak hívják (•) és azt célozza, ami a mi világunkon kívül van. Amikor valaki érzi ezt a vágyat, nem találja a helyét, elkezd keresni és egyszer majd megtalál minket. A mi célunk, hogy összekössük őt a külső világgal. Ki kell törnie a “ketrecből” és meg kell szabadulnia attól.

Egy játszótér

A lényeg, hogy a mi gömbünk úgy van felépítve, mint a felsőbb világ másolata, a kettő ugyan olyan. Csak azt kell használnunk ami pontosan itt van. Veszem a szikrám, a szívben lévő pontot, és beillesztem a barátokkal kölcsönös kapcsolatba, mintha szeretni akarnám őket. Majd látom, hogy ténylegesen nem azt akarom, de a hiány már létrejött, és a szikrának már irányultsága van és én kérhetem a korrekciót.

A lényeg, hogy behelyezzem a szikrám a “játszótérbe” és kényszerítsem magam, hogy játsszak a szabályok szerint. Ezzel a játékkal elérem a valós elmét és a megfelelő hiányt. Így a bemutató modellből, egy párhuzamos hasonló formából, továbbléphetek a való világba.

Ez a világ egy teljesen képzeletbeli játszótér, csak a szikrám valódi. Ez az apró “pont a szívben” az Isteni rész Fentről, és ha megfelelően használom a játékban, sikeres leszek és növekszem.

4 november 2o12, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmánya

FG

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,130 seconds.