Dr. Michael Laitman

Játék a gumikötélel

Játék a gumikötélel

Én azt gondolom, hogy már egy új szakaszba tudunk lépni, egy új érzésbe. Az érzés az, hogy én a csoportba vagyok, az Egységbe, a barátok tömegében.  Érzem, hogy eltávolodok vagy leesek onnét, akkor ez a gonosz hajlam.

Így a Teremtő játszik velem: Ő mintha egy gumikötéllel húzna el engem a csoporttól, azért, hogy térjek vissza Hozzá és kiáltsak Neki: “Mit csinálsz?”. Minden alkalommal, ez az eltávolódás, az egységtől erősebben érződik bennem, és én kiáltok Neki: “Ne csináld ezt! Téríts vissza”. Ezek a helyzetek furcsának tűnnek, megkötik a személyt a Teremtőhöz.

Pontosan, az ellenkező cselekedet teszi lehetővé, hogy a személy lássa, hogyan játszik vele a gonosz hajlam. Mivel a Teremtő kezdetben azt mondja Mózesnek: “Gyere a Fáraóhoz”. Most úgy érzem, hogy én a csoport közepén vagyok és Ő “visszafelé húzza a gumikötelet”, elhúz engem onnan. Ő megadja nekem a megfelelő érzést, én rögtön reagálok és visszafelé húz. Ő ismét elhúz engem és én ismét reagálok. Itt a kérdés az, hogy mennyire vagyok érzékeny és mennyire ellenkezem minden konkrét esetben amikor ez történik?

Mi elkezdünk játszani és a gonosz hajlam mint egy “segítség ellenében”. Én megtanulom az ő cselekedetét oly módon, hogy ő feltárja nekem a rosszat, és kihúz engem a baráti körből. Végül, a Teremtő feltárja nekem a kerületet a központ körül, az egész “Malchut”- ot különböző szögben és értésben.  Én újra meg újra játszom Vele, másképp viselkedem és másképp ellenkezem. De ami a legfontosabb, hogy felismerjem mindazt ami a játékban történik. A gonosz hajlam az az erő, melynek meg kell szerezni az alapját, amely fölött felfedezzük a Teremtőt. Hol tudnánk még feltárni Őt?

Tehát, minden egyes alkalommal, amikor kihúz engem a csoport központjából, ahol összekapcsolódtam, ez a kijárat adja meg nekem az új “teret” a munkába, ahol én és a Teremtő megtudjuk érteni és érezni egymást, mint játéktársak. Ebben a játékban mi egyszer riválisok, ellenségek és barátok vagyunk. Az állapotok, viszonyok és a kapcsolatok állandóan változnak. Mi játszunk és ez nem csak egy játék, hanem ez az élet játéka.

Kérdés:

Ahhoz, hogy kezeljük a játékot, a személynek szükséges valami jutalom …

Válasz:

Először is, használja az irigységet. Ha abbahagyja a játékot, akkor lemarad a többiektől. Ez az ösztönzés nagyon világos és egyszerű. Nem véletlenül mondják, hogy az irigység, bujaság és tisztelet húzza ki a személyt ebből a világból. Nekem hasonlítanom kell a barátokhoz. Ők előre visznek, ők már az “adakozásban” vannak és én még nem. Ezek az egyszerű impulzusok vannak mindegyikünkben.

2o12 október 26, Rábásh irásai

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,707 seconds.