Dr. Michael Laitman

Hogy ne vesszen el az erdei vadonban

Hogy ne vesszen el az erdei vadonban

Kérdés:

Miért félt Báál HáSzulám, hogy a Kabbala bölcselete teljesen feledésbe merül Izrael népének?

Válasz:

Az emberek egyre többet és többet távolódnak el a Kabbalától, akár olyan mértékben, hogy a mi világunkban nem lesz egyetlen igazi bölcs kabbalisa sem, amely képes lenne felébreszteni minket lenntről ebben a világban. És akkor a világ nagy katasztrófákra és a szenvedésekre számíthat az ellenállása által: az ember és a Kabbala bölcselete között, azaz, egoista erők és az adakozó erők összecsapnak egymással.

Ha ez az ellenállás feltárul, akkor komoly bajokat és problémákat hoz magával. Tehát, a szenvedés útján felfedezzük, hogy meg kell változnunk, de csakis a szenvedésen keresztül.

Meg kell értenünk, hogyha a Kabbala nem létezett volna már a kezdetben, és nem tudtunk volna semmit róla, akkor ez hatalmas és hosszú szenvedésen keresztül, nem hagyna békét egy pillanatra sem. Folyamatosan kapunk csapást csapás után, anélkül, hogy megértenék, miért élünk, mint a kis állat, amelyet állandoan kergetnek, minden pillanatban csak az érdekeli, hogyan lehet megmenekülni a veréstől.

A Kabbala nélkül, a személy úgy érezné magát ebben a világban, mint az erdei vadonban, egyedül, ahol rablók és ellenségek, meztelen és tehetetlen, szaladva védelem nélkül. És ez az életünk? Addig, amíg a hatalmas szenvedések, közvetlenül mindenféle bölcsesség, magyarázat, támogatás és segitség nélkül, a többi emberekhez teljes önző módon viszonyulunk, és mindenki gyűlöli egymást. Végül, a végtelen csapásokon keresztül rájövünk, hogy a másokkal való kapcsolaton keresztül képesek vagyunk megváltoztatni a gonosz természetünket.

Mi kezdjük megérteni, hogy a természet, amely most ellenségként támad meg minket, valószínűleg célirányosan csinálja, hogy megváltoztassa az attitüdünket a természettel és más emberekkel szemben. Végül, mi megszerezzük ezt a módszert, hogy megértsük a különleges kapcsolatot a természet oldaláról, amely azért létezik, hogy változzunk. És ha mi változunk, akkor a természet is megváltoztatja a viszonyát felénk.

És ez még csak az első lépés a felismerésre. A következő szinten elkezdünk felfedezni több csapást, amely jóval ravaszabb, kifinomultabb, és összetettebb. Így megértjük, hogy ez nem lesz közvetlenül: csak kapok pofonokat a szüleimtől, hogy legyek egy jó fiú? Nem! Hanem azért, hogy nem a csapások félelme által akarjunk változni.

A szülők nem akarnak erővel megváltoztatni, nem akarnak veréseket adni. Ők azt akarják, hogy egyedül építsek meg egy olyan rendszert, amely megváltoztat, hasonlová váljak hozzá, és az egész természethez.

2o12 November 11, Reggeli lecke, a “Tiz Szfira Tanulmánya”

BS

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

56 queries in 0,445 seconds.