Az élet, azt jelenti, hogy közeledni a szeretethez
Báál HáSzulám, “Bevezető a Talmud Eszer Szfirot” c. könyvéből:” Ahogy a bölcseink mondják: A gonosz életében “halott” – nak van nevezve, azért mert az ő haláluk jobb, mint az életük, élnek szenvedésekben és csapásokban, hogy megszerezzék az élet létét, egy kis élvezettel, amelyet életnek éreznek”.
Ha nem haladunk az élet forrásának az elérésére, akkor az egész élet csak menekülés a szenvedéstől. Minden gondolataink csak hogy kerüljük el a rosszat, a kellemetlenséget. Mivel mi nem írjuk le magunknak a jót, mint beteljesülést, nem tudjuk kitölteni magunkat, hanem egyszerűen csak próbálunk megtalálni a rossz helyzetek között egy kis nyugalmat.
Ezért minden örömet csak egy pillanatig érezzük. Éppen ezért az életünk az úgynevezett “halott”, mert nem kapunk örömet, az eredeti valós forrástól, amelyre nyugszik az egész valóság, az egész teremtés.
Természetes, hogy mindenkinek megvan az ő számítása, hogy mennyire szenved, hogy mennyi erőfeszítést tesz, hogy fruszrtált, hasonlítva azokhoz a pillanatokhoz, amelyek megtöltik őt, amelyek boldogságot vagy élvezetet hoznak számára, és akkor igazán nem is érdemes élni. Mindez csak felkészülés a valódi felemelkedéshez, amikor elkezdünk felemelkedni a spiritualitás felé. De ha megvizsgáljuk a fizikai életet akkor nem jön ki belőle semmi jó.
Igaz ugyan, hogy megkaptuk a Tórát és a parancsolatokat, amely a lét, mi a valós életben vagyunk, boldogok, ahogy van írva: “Érezzétek és lássátok, hogy az Úr jó”. Így érezzük miután már elértük ezt. Ezután megjelenik a mi választásunk jó és rossz között. Miután megkapjuk a Tórát, az utat, a spirituális elveket, akkor majd elkezdünk dolgozni a két vonalon.
“És, ahogy írva a szöveg végén:” Válaszd az életet, te így élsz és látsz”. Vagyis: “Válaszd az életet, hogy élj”. De az élet szándéka a Tóra és a parancsolatok. Ekkor az élet valójában, mint ahogy írva van a “mert az élet a Tóra és a parancsolatok nélkül, nehéz halál”. Így a személy érzékeli a különbséget élet és halál között: az élet a spirituális előrehaladás, és a halál az előrehaladás hiánya. Lassan megértjük, hogy az előrehaladás képviseli a szeretethez való közeledést, az adakozást, a saját magam lenullázását, az egó fölé emelkedést. Csak ez az úgynevezett “élet”, semmi számítások nélkül amit mi érzünk az önző vágyunkban.
2o12 November 12, Reggeli lecke a “Talmud Eszer Szfirot (Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába)
BS
