Dr. Michael Laitman

A spiritualitásba való átmenet titka

A spiritualitásba való átmenet titka

Most mi a Zohár könyvét olvassuk. Hogyan tudom összekötni ezeket a szövegeket a reformáló fénnyel, a változással, amit nekem éreznem kell, amin keresztül megyek, hogy ezek által elérjem a teremtés célját? Hogyan érezhetem ezt? Mit kell tennem, amikor olvasom vagy hallgatom a Zohárt?

Tulajdonképpen elvárják tőlem, hogy egy belső kifejeződést találjak meg, azt amit a Zohár szerzői mondanak. Milyen vágyak, milyen érzések, milyen belső állapot vagy változást látok ennek a könyvnek olvasása közben. A személy egy kis világ. Minden világ a személyben van. Ezek az állapotok, motívumok már bennem vannak. Nekem csak fel kell ezeket fednem;  meg kell látnom ezeket. Azt kell akarnom, hogy felfedeződjön számomra a Zohár olvasása közben.

Kérdés:

Ez azt jelenti, hogy nekem mindig magamba kell tekintenem és meg próbálnom megtalálni a belső reakciókat, azokat amikről olvasunk? Azonban mindig megpróbáljuk beépíteni és érezni azokat.

Válasz:

Természetesen, mindenki benned van, és minket is magadban látod. Ugyanezzel a rendszerrel fedezel fel mindent, beleértve a Teremtőt is magadban.

Kérdés:

Én ezt mind értem az elmémben …

Válasz:

Nem, ennek az érzéseid között kell lennie. Fokozatosan érezni fogod, hogy minden benned van; nincs semmi kívül. Minden ellenállás, minden konfliktus köztem, és ami kint van fokozatosan törlődni fog, ez a különbség, ez a távolság csupán érzelmi. Mindez eltűnik.

Minél többet beszélünk arról a dologról, hogy mi jelent számomra a külső egyre fontosabbá válik az nekem, egészen addig, hogy “Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”, mikor a barátod, aki kívül van egyre fontosabbá válik neked, minél jobban számít az neked, annál jobban törlődik a távolság és haladsz abba az állapotba, melyben a külső és a belső egyé válik vagy ahhoz közelivé. Elkezded érzékelni a valóságot egy realisztikusabb módon úgy, ahogy az benned van.

Honnan származik ez a felfogás? Abból a tényből, hogy ami kint van érzelmileg közelebb lesz, a bentihez. Ez az, ahol az érzés, hogy a valóság egésze a belsőből érkezik. Ez az, ahogy az anya érez gyermeke iránt, belsőben van, habár ő valójában külsőben van. Ezért, először a gyermek az anya méhében van, majd onnan kijön. Ezek a fejlődésünk fázisai. De ez nem azt jelenti, hogy eltávolodik tőle. Éppen ellenkezőleg, a személy felnő, gyermeket szül, és ami külsőnek tűnik a belsőben is létezik. Valójában azonban nincs belső és külső, minden egy egésszé válik.

Most nekünk egy érzelmi akadályt kell leküzdenünk, ezért úgy fogom érzem, hogy ami kívül van egyenlő lesz azzal ami belül van. Majd felfedezem, hogy az egész valóság bennem van. Nem az értelmemben, csak a érzéseinkben. Az elme már egy korrekció eredménye.

2012 November 14, Napi Kabbala Lecke, második rész, Zóhár könyve

SzL

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

63 queries in 0,531 seconds.