Kommunikáció hiány rontja az agy összeköttetéseket
Az Újság (Sciencemag-ból): “Az 1980-as években, több ezer romániai csecsemő, az árvaházakban, naponta legalább húsz órát töltött fekve és egyedül a gyerekágyukban, megfosztva az emberi kapcsolattól.
A felnövésük közben, neurológiai és pszichológiai tesztnek vetették alá őket, mindannyian egy kísérő jelenséget produkáltak, ami már látható volt más fajokban, például egereknél és rézusz-majmoknál:
A korai elszigetelés és elhanyagolás tartós kárt okozhat, a megismerési folyamatokban, a komoly érzelmi instabilitástól a mentális retardációig”.
A kutatók most azt mondják, hogy felderítettek egy lehetséges magyarázatot, hogy miért okoz ilyen kárt a korai elhanyagolás- az elszigetelés. Gátolja azoknak az idegpályáknak a fejlődését, amik körbeveszik a neuronokat, ami lelassult kommunikációs képességet okoz az agy bizonyos pontjai között. …
“Gyerekek agyában -akik átéltek korai elhanyagolást- a teszt a fehérállomány csökkenás tapasztalható, különösen a prefrontális kéregben. Ez a része az agynak, az, ami döntésekkel, munkamemóriával, és társas funkcióval van összekötve”- mondja Corfas.
Hogyha megnézzük, hogy az elszigetelés, hogyan hat a myelin-készítő glial sejteken, az úgynevezett oligodendroczteokon, a kutatók egereket tenyésztettek, akiknél ezek a sejtek izzottak. A lénynek az oligodendrocyte-jaira raknak zöld fluoreszkáló proteineket…
“A csapatnál “fontos vonatkozásokat” találtak arra, hogy az elszigetelés, hogyan hat az agyon molekuláris szinten, egy mechanizmussal, ami valószínű, hogy azonos mindegyik faj között, mondja John Cacioppo, egy társas neurológus (University of Chicago).
Ez a tanulmány csak a korai elszigeteltségről szól de megjegyzi, hogy az embereknek, még a magányosság érzékelése is komolyan tud hatni a hosszú táv egészségi folyamatain.
Azt mondja hogy a magányosság nem csak a szorongás – egy érzelmi jelzés, amit kifejlesztettünk, ez motivál minket arra, hogy javuljunk és tartsunk fel a kapcsolatokat, ami nagyon fontos nem csak a mi egészségünknek, hanem “a génjeink túlélésének is”.
Megjegyzésem: Az emberi lény egy társas teremtmény, és az evolúciójának a mértékéhez egyre jobban szükséges a megfelelő környezetet, ami meghatározza a világnézetét, és így a viselkedését és a sorsát.
DH
