Perpatvar vagy kapcsolat
Kérdés:
Hogyan tudjuk értékelni a csoport állapotát, érdemes ezt megtenni?
Válasz:
Amikor egy személy szomorú, mérges vagy valamilyen erős érzelmi hatás éri, azt mondjuk neki: “Nyugi, emelkedj magad felé”, és hasonlókat. Ez azt jelenti, hogy mi állandóan kérleljük őt, emelkedjen érzelmei felé.
A csoportbeli munkánknak mindvégig az egónk felé való emelkedésen kell alapulnia. Mi megértjük és méltányoljuk ezt, mert pontosan ez az, ami előre hajt minket és ez tesz meg számunkra mindent, ami csak lehetséges, így azon felül emelkedhetünk. Ezért az egót “segíts ellene”-nek nevezzük. Vagyis, minden gondolat, vágy és szándék, amik állandóan bennünk van, minden ami bennünk zajlik egy szüntelen áramlás, ami szükséges ahhoz, hogy felé tudjunk emelkedni, átúszni azon (az egón).
Amikor egy személy felfogja és megérti ezt és elkezd dolgozni vele, nagyon gyorsak eléri a célt. Ez van a csoportban és közülünk minden egyes személyben. Ez azt jelenti, hogy a csoportban ekképpen kell bánnunk egymással, a csoport általános állapota felé kell terelni, ami magába foglalja mindenféle megkülönböztetést és mindent ami csak lehetséges.
Milyen megkülönböztetések lehetnek egy csoportban, amennyiben mi nem emelkedünk saját magunk felé? Olyanok leszünk mint egy épületben egy botrányos szomszéd, aki kifürkészi a párkapcsolatainkat, vagy a rémes vezetők, akik egymással veszekednek?!
Nekünk felül kell emelkedni, egymásba kapcsolódni és egyértelművé kell tennünk, hogy mi a probléma. És lehet, hogy nincs is gond egyáltalán, de valójában egy speciális segítségszolgálat az, ami segít nekünk összekapcsolódni. De kapcsolódás nélkül ez nem csoport, kabbalista megkülönböztetések, de csak egy vita, egy rendszeres hétköznapi feltételekkel.
Ezért, nekünk elsősorban össze kell kapcsolódnunk. Ehhez, egy harmadik személyre lehet szükség vagy néhány kiegészítő feltételre, de kapcsolódás nélkül sohasem fogunk tisztázni semmit sem. Mindig lesz valaki jobb és valaki, aki bűnös.
Úgy értem, a csoportunk kapcsolatai (és nem a terjesztési munka) olyan, mint egy vállalkozás, vannak (hogy jobban megértsük) menedzserek és munkások, akik alárendeltek nekik. Egy csoportban, mi minden problémát meg tudunk oldani, de csak az egység és kapcsolat nézőpontjából.
Amikor egymáshoz kapcsolódunk egységben és kitartunk abban (hiszen ez a legfontosabb dolog számunkra, és a Teremtő szándékosan elrendez számunkra mindent, így mi elérjük ezt a kapcsolódást és kitartunk abban), aztán meglátjuk mi a rossz, mi a probléma és nem kendőzzük el azt, de megpróbáljuk megérteni a lényegét annak.
Ehhez csak az szükséges, hogy észrevegyük, hogy a kapcsolódás megold minden problémát. “A szeretet minden bűnt eltűntet.” Vagyis, elvileg nincs amit ki lehetne javítani, mert minden veszekedés és ellentét szükséges, hogy felülemelkedhessünk azon és a kapcsolathoz. Nincs semmi más bennük. Nincs szükséges hozzájuk fordulni; számos okból nem fogod megtalálni az igazságot bennük.
Apropó, ugyanez a helyzet a családban is. Minden probléma felé kell emelkedni és kapcsolódni.
És mi történhet annak előtte? Semmi sem volt, számos okból nem voltál képes segíteni. Közülünk mindegy egyes személy a másik ellen van és a legfontosabb, mindig különbözőként.
Hol van az a pont, amikor elkezdesz érdeklődni valami iránt? A Teremtő szándékosan rendezte neked ilyen konfliktusos új tulajdonságokat, amiket el sem tudsz képzelni. Egész életünkben velünk vannak. Minden, amit látunk most magunk körül olyan, mint egy mozi film, melyben csak a mi összeférhetetlenségünk van mutatva nekünk, amiből ez a világkép van összeállítva. Amikor elkezded az emelkedést, egy teljesen másik síkra úszol át, az egység síkjára.
2012 November 11, Grúz Kongresszus második leckéje
SzL
