Szándék mindenhol és állandóan
Amikor egy személy spirituális munkát végez, ő gyakran nem érezi, hogy valójában azt érzi, hogy ez az ő befektetett erőfeszítése. Ő valahogy elveszetté válik, mintha kint lenne az űrben, egy nagy lyukban, amely nagyon nagyon telik meg. A személy ezt nem látja, csak akkor, ha az erőfeszítései elérik a lyuk szélét, készen arra, hogy kiöntsön, aztán ő lekezdi érezni a munkája eredményét. Így az űr megtöltődik, a kölcsönös támogatás nagyon fontos.
Baal HaSulam egy nagyon jó példát adott nekünk, amikor egy személy belép a Királyság Kincstárába és majd fokozatosan elővesz egy bizonyos mennyiségű érmét, annyit, amennyit adnak neki és aztán az őrök kiütik a kezéből és aztán újra belép és újra elbukik stb. Mindez azt jelenti, hogy állandó és komoly erőfeszítésre van szükség.
A személy nem képes ilyen módon dolgozni. Neki szükséges, hogy lássa az eredményeket; vagy a bajok tolják őt hátulról vagy néhány szándék húzza őt, néhány nemes ok. És ha mindez nincs, úgy találja magát, mintha egy űrben lenne, mozdulatokat tesz, de nincs energiája. És itt van a csoport szükségessége, hogy energiát adjon neki. Az azonban nem fontos, hogy ez korrekt vagy nem korrekt (mármint az inspiráció), ha az valós, a legfontosabb dolog, hogy inspirációt kapjon.
Így a legfontosabb dolog munkánk során az, hogy folyamatosan felfedezzük őnagyságát és megmutassuk azt másoknak, hogy te már ott vagy.
Amikor egy személy azt látja, hogy másokban valamiféle szándék van, hirtelen azt gondolja, hirtelen meglátja, hogy ők egy egy belső feszültségben van, így ő is kénytelen felébredni: “Mi történik velem? Hol vagyok?” Ez a módja annak, hogy visszatérjen belé a szándék. Fokozatosan ezek a szándékok egymásba kapcsolódnak és egymásra hatnak, és meg lesz az eredménye. Így nem szabad elfelejtenünk ezeket, azonban szükséges, hogy lássuk.
Ebben az értelemben, a nők többet tehetnek mint a férfiak, a kezdetektől fogva, természetüknél fogva, azért lettek megalkotva, hogy létrehozzák a vágyat és a férfiakat annak teljesítésére ösztökéljék. Így nekünk együtt kell dolgozni és nem szabad elfelejtenünk mindezt tevékenykedésünk során.
Az nem számít, hogy mit teszünk. Mi a szándékunkat adjuk mindehhez.
2012 November 7, Grúz kongresszus egyik étkezéséről
SzL
