Az élet azt jelenti, hogy kerüljünk közelebb a szeretethez
Báál Hászulám: “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába” c. művében azt írja: “A gonosz az életében halottnak van nevezve. Ez azért van így, mert a halál jobb, mint az élet; vagyis a fájdalom és kínlódás elviseléséhez sokkal nagyobb erőfeszítésre van szükség, mint az örömteli érzések átéléséhez”.
Ha mi nem törekszünk az élet forrása felé, az életünk egy meneküléssé válik, menekülés a szenvedés elől. Az összes gondolatunk csak arról fog szólni, hogyan kerüljük el a gonoszt és kellemetlenségeket. Ezért a jót ne úgy képzeld el, mint, ami kitölt minket, hanem úgy, mint ami a rossz pillanatok között található meg (két rossz pillanat között).
Ennek eredményeképpen, minden örömérzetünk csupán egy röpke pillanatig tart, és ezért nevezzük ez “halottnak”, még ha mi élünk akkor is, egész addig, míg nem vagyunk képesek fogadni egyfajta telítődést az élet igaz forrása felől, amiből minden valóság és az egész teremtés származik.
Természetesen, mindenkinek meg van a saját maga élete, és láthatja, hogy mennyi fájdalmat és szenvedést érez, mennyit szenvedett már és milyen erőfeszítéseket tett már azért a néhány örömteli pillanatért, ami boldoggá tette. és örömet adott neki, ezután képes ő csak igazán felfedezni, hogy mi is az igazi élet. Ez az egész jelenlegi életünk csupán egy előszoba a spirituális életben. Ha megvizsgáljuk jelenlegi életünket úgy, ahogy az van, akkor úgy látjuk, hogy lényegében semmi értelme sincsen.
Nos, amikor a Tóra és Mitzvot (parancsolatok) által megjutalmaznak, akkor megkapjuk az igaz boldogságot és örömteli életet azok által, így írnak róla: “Érezd és lásd a Teremtő jóságát.” Ez az, amit azok éreznek, akik elértek már arra a szintre. Azután képesek leszünk már mi is választani a jó és rossz között. Miután megkaptuk a Tórát, a módszert, a spirituális elveket, elkezdünk dolgozni a két vonal segítségével.
Ez az, amit az írások jelentenek: “és te választhatod az életet, így te és a leszármazottaid élhetnek.” Valójában ez egy ismétlés: “és te választhatod az életet, így te élhetsz.” De ez a Tóra és Mitzvot megtartása általi életre utal. Egy igazi életre. “De az élet a Tóra és Mitzvot nélkül nehezebb, mint a halál.”
Íly módon észlel az egyén a különbséget az élet és halál között: az élet jelentése: spirituális előrehaladás, a halál pedig: a haladás hiánya. Az egyén fokozatosan megérti, hogy az előrehaladás jelentése: egyre közelebb a szeretethez, az adakozáshoz, saját magunk megsemmisítéséhez, és a személy egója fölé emelkedés megvalósításához. Csakis ez nevezhető “életnek”, semmiféle egoista vágyat nem sorolhatunk ide.
11.12.2o12, Reggeli lecke a “Bevezető a Tiz Szfira Tanulmányába”
SzL
