A szív megértő
Kérdés:
Amikor a Zohár könyvét olvassuk vannak olyan részek, amiket értünk és vannak olyanok, amiket egyszerűen nem tudunk felfogni. Hogyan kellene nekünk ezekkel dolgoznunk? Meg kellene próbálnunk megérteni ezeket, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül kellene hagynia az elménknek ezen részeket?
Válasz:
Az valóban igaz, hogy a Zohár könyvének vannak olyan részei amiket könnyen megértünk és vannak olyanok, amiket nem. Meg kell találnunk az érzéseket ezekben, így lehet az edényt érzékelni. Ha az elme egy efféle érzelmi befolyásolás alá kerül, akkor ez úgy működik, ahogy kell.
De ha az elme egy hideg (realista) elmeként működik, akkor az rossz irányba halad. Ez azért van, mert nem respektálunk a tudományra vagy racionálisan közeledünk hozzá. Az elme feltárva van az edény érzékelésében, az edény van először; az az alap, a bázis. Az elme pedig csak ellenőrzi, hogy mi is van benne.
Szóval először is, meg kell győznöm magam, hogy én érzek és aztán az érzésen keresztül megérthetem, mit is érzek valójában. Ezt úgy van nevezve: “a szív megértő”. Először a szív, majd az edény van. Az edényben érzünk és nem értünk.
Ezután vannak a vágyak; azok fedezik fel a Fényt. De mit is fedeznek fel, mit is kalkulálnak? Kiszámolják a korrekciókat, amik annak érdekében lettek elvégezve, hogy felfedezzék a jelenlegi érzést.
A korrekciók pedig azok, amiket elvégeztem, cselekedtem annak érdekében, hogy felfedjem a jelenlegi érzést, ezek úgy vannak nevezve, hogy az elmém, azok, pedig amiket elértem azok az érzéseim. Végül kiderül, hogy a szív megért. A korrekció, amiket elvégeztem a szívben az elmében vannak, miután azokon keresztül mentem, elvégeztem azokat, és össze tudom hasonlítani, adni, kapcsolni és kivonni azokat egymásból, mint a matematikában. Mindezt a szívben teszem, edényem érzékelésében.
Most ezekbe a korrekciókba nézünk bele az elmével, annak érdekében, hogy felfedezzük egy mélyebb érzést. Így többszörözöm meg az edényem érzését 620 szorosára az elmémmel, az által, hogy megértem, hogy milyen korrekciókon kell keresztül mennem annak érdekben, hogy felfedezzem a jelenlegi állapotomat.
Mindez az jelenti, hogy az elme nélkül az érzés a mozdulatlan természet szintjén marad, amennyiben az érzésben megjelenik az elme, fel tudom emelni az érzést a Nefesh szintjéről a Ruach– on keresztül a Neshama, Haya és Yechida szinjeire. A Fényben magában nincs változás, az állandó; csupán csak abba az új edényem érzékelésén keresztül. Megnyitom a NRNHY abban. A Fény maga a Nefesh.
2012.12.26, Napi Kabbala lecke, A Zohár könyvéből
lekt: kn-
