Ki segít majd nekünk az egó fölé emelkedni?
Kérdés:
A spirituális munka során elérek egy állapotot, ahol képtelen vagyok az egóm fölé emelkedni, és ez feszültséget kelt bennem, dühöt. Hatalmában áll az embernek, hogy saját egója, fölé emelkedjen, vagy csak kérheti azt?
Válasz:
Egy ember soha nem emelkedhet saját egója fölé önmagától. Csak kérheti ezt a Teremtőtől.
Számos fizikai szokás ellen harcolhatsz, például leszokhatsz a dohányzásról, lefogyhatsz, stb., ezáltal az egyik egót helyettesíted egy másikkal, ami jobbat tesz neked.
De nem áll hatalmadban, hogy fölé emelkedj, mivel az egónak, önmagában nincs ilyen célja. Ehhez a felsőbb Fényből kell hozni, ami az egóval ellentétes tulajdonságú, az adakozás tulajdonsága, ami véghez viszi ezt a cselekedetet.
Miután az új szintre emelkedsz, kiegyenlítődsz, megalapozod magad, meglátod és megtanulod, hogy mit kell ezen a szinten tenni az új erő által, és aztán újra zuhansz, de most még mélyebbre, egy sötétebb helyre, szörnyű kétségbe érzelmileg és tudatilag is.
Néha úgy érzed magad mintha ittas lennél, néha mintha elveszett, akaraterő nélkül, teljesen tehetetlen, és néha mindezt egyszerre. Úgy tűnik számodra, hogy a gondok minden irányból feléd tornyosulnak, az élet sötét, és nincs fény előtted.
Mindez azért történik, hogy megszervezd a helyes kapcsolatot a csoporttal, a helyes környezetet, ami támogat, és minden pillanattal azt mondja neked, hogy a Teremtőhöz kell fordulnod.
Látnod kell ezt tekintettel a barátaidra, akik meg kell, hogy mutassák ezt neked. Ha bármelyik barátod nem mutatja, hogy a Teremtőhöz fordul, könyörög Hozzá, és a legfontosabb dolog számára a cél fontossága, meg kell neki mutatnod, mivel minket a csoport befolyásol, a csoport könyörgései. Játszanod kell, színészkedni a barátokért, az mutatva, hogy te tényleg könyörögsz a haladásért. Lehet, hogy belül “halott” vagy; nem számít, de kifelé játszanod kell a barátaidért, ha így teszel nem fogsz zuhanni.
2012.12.19, A Novoszibirszki Kongresszus 6.leckéjéből
FG
