A változás képlete
Kérdés: A munkám során mostanában kapcsolatba léptem számos professzorral, és többek között beszélgettem velük a Kabbaláról is. Meg kell mondjam megértették annak alapelveit, de mégsem hittek bennük.
Válasz: Igaz. Ők racionálisan közeledtek a témához. “Oly sokat tanultunk már a világunkról más fajta tudományok által, hogy már teljesen tiszta képünk van az egészről. De itt van ez a fiú, aki nem tűnik őrültnek, jön és elkezd beszélni valamiféle koncepcióról, mi pedig nem vagyunk biztosak abban, hogy honnan is szedte azokat. Azt mondja, ez az alapja az összes tudománynak és minden a Fénytől és az edényektől származik.”
“Mi semmit sem tudunk azokról. Semmiféle bizonyítékot nem találunk arra, amiről beszél. A magyarázatai talán nagyon logikusnak tűnhetnek, azonban a bölcselete mindössze virtuális feltételezésen alapszik. Tegyük fel, hogy mindez mégis úgy van, ahogy mondja, ezeket a feltételezések egy tökéletes filozófián alapszanak.”
“De miért kellene mindezt tudományként elfogadnunk, ha szerinte viszont a mi normáink nem tudomány? Egy tudomány az, amit meg lehet tanulni és arról elmélkedni. Azt mondja, hogy az ő tudománya csak megmutatja mi szerint éljél és az belsőleg változtat meg. Mi soha ezelőtt nem hallottunk ilyen dolgokról. Mit jelent az, hogy “megváltoztatni az emberi természetet”? Van egy kultúránk, egy oktatási rendszerünk, azt tanítjuk az embereknek, hogy legyenek kedvesek, empatikusak; mi lenne még ettől is jobb? Mit kezdjünk ezzel a tudománnyal?
A tudósok nem képesek elismerni az észlelések viszonylagosságát. Nem értik meg, hogy a személyen belüli változások megváltoztatják annak valóságát is, mivel mindez a belső válaszok által lett megalkotva.
A Kabbala Bölcselete pontosan elmagyarázza ezeket a kölcsönös kapcsolatokat; amilyen mértékben változom magamon belül, olyan mértékben fog a világ is változni érzékelésemben. Ez a kulcs formula, van egy állandó tényező és egy változó paraméter, ami az edényt, vágyaimat, érzékenységemet, gondolataimat stb. tükrüzi; azok megváltoznak és aztán a világ is változik.
Az “X” vagyok én, a “K” a rögzített együttható, és az “y” pedig a világ. Azokhoz szólok, akik hajlandóak meghallgatni.
A tudósok még nem állnak erre készen. Hiányzik nekik egy új vágy, ami kihúzná őket ebből a világból. Ha nekik még ez a vágy nem alakult ki, nem fognak meghallani engem. Az egyénnek nem csak az e világ jelenségeire kell érzékenynek lennie, hanem a spirituális világ dolgaira is.
Kérdés: Szóval akkor mit is jelent mindez? Az intelligens emberek, a tudósok nem képesek minket megérteni?
Válasz: Ők jelenleg a legnagyobb ellenzői ennek, mivel biztosak abban, hogy szilárd talajon állnak.
Kérdés: Akkor kihez fordulhatok?
Válasz: Létezik egy kabbalista mese egy Ptachiya nevű emberről, aki egy városhoz érkezett és minden “üres” embert elvitt a sivatagba. Ezután, amikor az élet értelméről kérdezték őket, úgy érzeték magukat, hogy ők nyomorultak és üresek. Habár, a személy mégsem érzete ezt, nem volt edénye, nem volt vágya erre, vagyis nem érte el az észleléshez szükséges szintet.
Természetesen nem szabad abbahagynunk a terjesztést, de csak az a személy képes meghallani a kabbala bölcseletének üzenetét, akinek van szívben lévő pontja. Egy másik alternatíva, hogy megvert állatként érzi majd magát, aki nem tud sehova sem menekülni az ütések elől. És csak ezután áll készen arra, hogy kövessen minket, hogy megszabadulhasson a bajoktól.
2013.01.02, Napi kabbala lecke – negyedik részéből, “ Test és lélek”
SzL
