Dr. Michael Laitman

Nefesh, Ruach, Neshama

Nefesh, Ruach, Neshama

A spirituális minőségeknek különböző neveik vannak: Nefesh (lélek), Ruách (szellem), Néshámá (lélek). A Ruach szintjének elérésével kezdünk a spirituális világhoz csatlakozni.

Nefesh, az élettelen Szentség szintje, mikor az ember nem tud önmaga által mozdulni, irányulni. Eljön a leckére és azt hiszi, hogy minden rendben van, semmi többet nem várnak el tőle: a ma olyan, mint a tegnap és a holnap olyan lesz, mint a ma. Ő nem haladja meg magát és nem sajnálja, hogy ugyanabban az állapotban marad, hanem boldog, hogy még egy nap eltelt és minden rendben van. Elfogadja a mindennapos taposómalmot.

De az is teljesítmény, hogy egy ember már a csoportban van, próbál nem ütközni annak haladásával, kész mindenkihez csatlakozni és támogatni azt. Támogatja, amit mások tesznek. De nem kezdeményez különösebben semmit; nincs meg benne a Rach szintje. De már egy új erő nő benne. És így Nefesh de Kedusha-nak (Szentség) hívják.

De továbbra is eljön a leckékre és tanul. Bárcsak az egész világ a Nefesh Szentségének szintjén lenne. Mindazonáltal ezt nevezzük a Ruách szintjén lévő “spiritualitásnak”. Ruách azt jelenti, hogy a személy már hozzá tud adni valamit a dologhoz. Nem ért egyet azzal, hogy a mozdulatlan természet szintjén maradjon. Ha azt látja, hogy tegnap óta nem változott semmi és holnap sem fog változni, az olyan számára, mintha halott lenne.

Ez nem csak a mozdulatlan természet állapota, hanem a halál érzete, ami azt jelenti, hogy ez a legrosszabb állapot. És ezért megkérdezi magától, mi mást adhat. Miközben az egyetlen dolog, amit adhat az az ő cselekedetei. Báál HáSzulám azt írja a “Szabadság” című cikkében, hogy az embernek nincs más eszköze a saját állapotának megváltoztatásához, mint hogy a megfelelő környezetet választja.

Az, aki a környezet erős befolyását választja dicséretre méltó. Ő ennek köszönhetően haladhat és nem a jó tettek által. De annak köszönhetően, hogy a jó környezetet választja, ami erőteljesen befolyásolja, elkezd mozogni.

Ahhoz, hogy elkezdhess saját erődből mozogni a mozdulatlan szintjétől a növényi szint felé, hogy felemelkedhess a Nefesh szintjéről a Ruách szintjére, hogy spirituális ember lehess, folyamatosan hívnod kell a körülötted lévőket és egy egyre erősödő környezetet kell választanod, ami egyre jobban befolyásol és segít, hogy spirituálisabbá válj.

Ilyen tettekkel folyamatosan hozzáteszek magamból a csoporthoz és az folyamatosan befolyásol engem és én könyörgök a spiritualitásért, az adakozásért, többért és még többért. Kiderül, hogy az adakozáshoz adok és végül elérem a következő szintet, amit Neshama-nak neveznek.

Másik irányában cselekszem és ők befolyásolnak engem a csoport befolyása által. Tehát, a segítségükkel folyamatosan befolyásolom és emelem magam. A környezet emelőrúdként emel engem egyre magasabbra.

Emelkedem a környezet által és el akarom kezdeni feleleveníteni magam, hogy a lehető leghatékonyabban és leggyakorlatiasabban módon kapcsolódhassak hozzá. Erőseben akarok kapcsolódni a spiritualitáshoz, hogy ne csak passzívan várjak a változásra a befolyása alatt, hanem magam akarok adakozni a környezetnek, hogy megerősítsem, hogy az még erősebben befolyásoljon engem. Aztán kapcsolódunk a környezettel és megemeljük egymást a spirituális világba, ez azt jelenti, hogy elérem a Neshama szintjét.

A lényeg itt, hogy ne üljünk nyugodtan, azzal, hogy “minden nap olyan mint a másik.” Folyamatos megújulásnak kell jelen lennie, ha ez nincs, akkor azonnal a halál állapotába zuhansz. Nem könnyű felemelkedni a halál állapotából. Lehetetlen megtenni, hogy egy ugrással visszakerüljünk a korábbi állapotunkba. Véghez vinnünk egy korrekciót: egy új születést új növekedést, mindent újra.

De ha valaki nem érzi, hogy fel kell emelkednie újra, az nem azt jelenti, hogy a halálát sem érzi, hanem hogy éppen elvesztette a tudatosságát.

2012.12.28, Napi Kabbala lecke 1. részéből, Rábás írásai

FG

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,361 seconds.