Az “Én nélküliség” pontja
Kérdés:
Amennyiben teljesen le kell hogy nullázzam magamat, úgy hogy csak egyetlen pontként maradok meg és minden más a Teremtőtől érkezik, hol van az a kiterjedés, az a terület ahol érzem létezésemet, a spirituális valóságomat?
Válasz:
Ezt nevezzük “spirituális világ”-nak. Csak arra gondolj hogyan tudsz oda behatolni. Létezésed azután kezdődik miután megszűntél létezni. Amikor megszűntél létezni jelenlegi formádban, ott kezdesz majd megjelenni.
Most ez egyenlőre nem tiszta, de ebből a negatív formából, vákumból, már elkezdesz a Fény felé mozdulni, már rendelkezel az érzéssel hogy ez a hely valóban létezik, ez valóságos, de az túl van a Machszom-on, a határvonalon, túl van azon a határon, ahol az “Én” (Áni héberül, Álef-Nun-Yud), “Én nélküliség”-gé válik (Én héberül, Álef-Yud-Nun).
Ez az “Én nélküliség” pontja abban az új térben van, mely a negatív forma, vákum által egy szilárd, erős térnek érződik, mely megtölti azt és esszenciális számára. De az előző állapothoz képest, az én önző “Én”-em szempontjából ez “Én nélküliség”-nek van nevezve, és mindez boldogsággal tölt el.
A mi világunkban a boldogság az a megszerzés iránti vágy beteljesülése által érződik, de a spiritualitásban a boldogság úgy érződik, hogy “Ő benne válik szívünk boldoggá”. Én nagyon boldog vagyok hogy már ilyen gondolataitok vannak, és hogy már szenvedést éreztek azáltal hogy nem tudjátok pontosan hol vagytok és hova tegyétek ezeket a gondolatokat érzéseket. Később már boldogságot éreztek majd amikor eléritek a célt. Most azért kell boldognak lennetek hogy az úton vagytok a cél felé, és hogy legalább egy kicsit már az egótok, fölé emelkedtetek. Minél erősebben ragyog a Fény, és a csoport minél jobban megerősít titeket, annál boldogabbak lesztek majd, hogy magatok fölé emelkedtetek.
2013.02.04, Reggeli lecke, a Tíz Szfira tanulmányából
HZS
