Támadás a páncélos Szívemhez
Kérdés:
Hogyan kell éreznie minden egyes személynek magában, hogy ő nem csak a saját csoportjának a része, hanem az egész világcsoportnak? Mire kell irányítania a figyelmét, erőfeszítését és a gondolatait?
Válasz:
Az egoista természetünk nem engedi meg, hogy a valós értékre gondoljunk, és érezzük az igazi valóságot. Nem hagyja, hogy azok iránt aggódjunk, vagy azokra gondoljunk, akiket természetszerűen nem érzünk. Van valami távoli csoport, de nem vagyok képes különleges érzéseket táplálni irántuk, nem tekintem a saját gondolataim forrásának, nem tudom milyen hiánnyal rendelkeznek. Akkor mit tehetek?
Nekünk mesterségesen, a környezettel együtt működve kell dolgoznunk, a kabbalisták tanácsa szerint. Még a környezetemhez sincs semmilyen vonzódásom, csak később kezdem el érezni, hogy tőlük függök. Ha nem merülök el bennük, és ha nem adom magam a kezükbe, akkor nem fogok tudni előrehaladni. Az egész spirituális fejlődésem tőlük függ, és csak tőlük kaphatom meg a spirituális érzékelést. Ez a megértés évekig tartó szigorú munka eredményeként jön létre a környezettel.
Nem várhatunk amíg elkezdjük érezni a csoportot, nekünk mesterségesen kell dolgoznunk ezen. Ez egy Micvá (parancsolat). Menjetek és kezdjetek el dolgozni, “Menjetek és éljetek egymásból”, kapcsolódjatok össze!
Írva van: “Szeresd a felebarátodat “, ez egy parancsolat. Lehet-e kényszeríteni valakit a szeretetre? Épp ellenkezőleg, ha szeretsz, akkor lehetetlen leválni róla. Itt azonban tolnak téged és azt mondják neked, hogy: “Szeress!” Hogyan lehetséges ez?
Meg kell tennünk bizonyos dolgokat ahhoz, hogy elérjük a mások szeretetét. A parancsolatnak semmi köze az érzelmekhez, nem arra kényszerítenek hogy szeress, hanem a cselekvésre, amely által megszerzed a felebarátod szeretetét. Akaratunk ellenére kell cselekednünk. Ha kompatibilisek lennének az akarattal, akkor nem lenne szükség parancsra szeretni felebarátot.
Tegyük fel, hogy én készítek neked töltött halat (Gefilte fish), ami egy hagyományos áskénázi étel, és azt mondom neked hogy: “szeresd!” Azonban, te megszoktad a széfárd konyhát és utálod a hideg halat. De ha van egy parancsolat, akkor el kell kezdened megszoknod ezt akaratod ellenére is, mert a szokás második természetté válik.
Szóval kényszerből megeszed a halat, de hányingered lesz tőle. Te próbálkozol újra és újra, együtt egy imával. Te átkozod a halat, de megeszed. Elkezdesz egy mechanikus cselekedetet. Az érzelmeidben átkozol engem, amiért adtam neked ezt a halat. Te nem tehetsz semmit. Nyilvánvalóan, mesterséges módon mosolyogsz rám, de a szíved mélyén átkozol engem, és megeszed a töltött halat újra és újra, mert ott van a szükségszerűség, hogy el kell érned a barátok szeretetét.
A parancsolat: “Szeresd felebarátodat “, sokkal rosszabb mint bármelyik undorító hal. Ez a parancsolat magába foglalja az összes áskenázi ételt, melyeket utálsz. De miután erőfeszítéseket teszel, befolyásol a Reformáló Fény, és történik valami hihetetlen! Hirtelen elkezdesz hozzászokni a hideg töltött halhoz. Úgy tűnik, hogy egy más íze van és, hogy ez nem is olyan undorító, mint ahogy szokott lenni. Nem irtózol, mint azelőtt és kezded elfogadni.
Ez az “értelem fölött”-i, megszokott fizikai cselekvéseknek köszönhető, mivel az akaratod ellenére, elfogadtad, hogy ez a kabbalisták tanácsa. Mivel követed az ő tanácsukat, amely a Teremtőtől jön a bölcseken keresztül, akik átadták a Teremtő üzenetét, ezért rajtuk keresztül megkapod a Reformáló Fényt. Így egy új tulajdonságot kapsz, és elkezded szeretni Gefilte fisht, a barátokat, másokat, és a Teremtőt.
Annak a parancsolatnak, hogy “szeresd” semmi köze az érzelemhez, az csak a cselekedetre vonatkozik. Most már van egy esélyünk, hogy így cselekedjünk, mint egy támadás! Mindig van lehetőség így cselekedni, de különösen most, amikor az európai kongresszus és Pészáh közeledik. Ez egy különleges alkalom a támadásra. A következő két hétben, a mai naptól mindannyian rohanunk a támadásra.
2013.03.15, Báál HáSzulám, “Shámáti” cikkéből
BS
