Dr. Michael Laitman

És akkor megérkezik a hajnal

És akkor megérkezik a hajnal

Ha a személy úgy érzi magát a nap “fehér” fényében, hogy minden csodás a munkájában,  mindent megért az értelmében, az érzésében halad előre, ebben a világban, ezt nem hívjuk spirituális fejlődésnek. Ez a mi világunk fejlődése. Ő megtanulhatja az összes írást kívülről, az összes elméletet, de ez nem a spirituális fejlődés.

Az előrehaladás olyan helyzetek által történik, amikor a személy zavarodottságot érez, érzi hogy leszakadt, félelmet érez mindentől ebben a világban, ami történik a fizikai szinten, ahol most létezik. Ez megtörténik minden alkalommal amikor egy bizonyos szinten van. Ahogy mondta Dávid király a zsoltárában: “Elrejtetted az arcod előttem, és én megijedtem.” Ez az úgynevezett “sötétség” állapota.

Pontosan a sötétségben képes a személy megvizsgálnia magát, hogyha ebben a sötétségben képes-e összeolvadni a Teremtővel. Nem azt kéri hogy a sötétség eltűnjön és minden kivilágosodjon, magabiztos legyen, hanem a sötétségben boldog, hogy érzi a szükségszerűségét, hogy a Teremtőhöz csatlakozzon. Ő boldog és hálás a sötétségért és benne akar maradni.

Mert ő biztos, ha most felemelkedik a sötétségen, akkor kérni tudja az összeolvadást a Teremtővel, akkor ez az adakozás formája, mert a megszerzési vágya nem hoz semmilyen haszont és a nyereséget.

Ilyen helyzeteket készített nekünk a Teremtő. Néha, 10 – 20 év után hirtelen feltárul néhány akadály az utunkban, amelyet készített a Teremtő évtizedekkel ezelőtt. Ez a teremtés hosszú programjából ered. És azok az akadályok, amelyek nem voltak láthatóak, nem tudjuk hogy honnan jönnek, ezek a “Resimó” – ból erednek, az előző életünkből.

A valós felemelkedés abban áll, hogy hősiesen fordulunk az ima felé, a kérelemmel,  a sötétben maradunk, és összeolvadásban maradunk a Teremtővel. A fekete sötétségben megállapítjuk, hogy: “nincs más Rajta kívül”, és nem kérjük hogy távolítsa el a rejtettséget, hanem szeretnénk a “hit fölé emelkedni”, hogy meglegyen az erőnk, hogy folytathassuk tovább, mintha a Fény ott lenne előttünk.

Abban a pillanatban, amikor valóban eljutunk egy ilyen vágyhoz, akkor eljutunk a Fényhez. Ez a vágy végleges és abszolút kell legyen, azért hogy a kérésünk valóban a sötétségben legyen és nem a Fényért: csak az összeolvadásáért, csak azért a lehetőségért, hogy elégedettséget adjunk a Teremtőnek, a sötétségben, ahol a mi egónk érződik, azért hogy ez a sötétség átforduljon a Fényre az adakozási vágy számára. És akkor érkezik meg a hajnal … ezt meg kell értenünk nagyon jól, mert éppen ez a fejlődés módszere.

2013.04.04, Felkészülés a reggeli leckéhez

BS

Szólj hozzá

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..

65 queries in 0,114 seconds.