A felemelkedés az alázatosságnak köszönhető
A környezet segítségével meg kell próbálnunk nem elfelejteni, hogy a bensőnket kell korrigálnunk. Az egész utunk során, azokon a szinteken amit az ember elér, a saját alázatosságát tárja föl. Ahogy mondva van: “Ahol az ember megszerzi a Teremtő nagyságát, ott éri el a saját maga alázatosságát”. Ez a két dolog összefügg, összekapcsolódik egymással. Amekkora mértékben a “Keter” magasabb, a “Malchut” annál alacsonyabb.
Így a mi a szívben lévő pontunkkal lesüllyedünk a mínusz végtelenig és megkapjuk az adakozás tulajdonságát és a Visszatérő Fényt, a plusz végtelenig. Ebből áll a munkánk.
Ezért szükségünk van egy nagyon erős támogatásra a környezettől, mivel az ember nem akar elveszíteni semmit, főleg nem a büszkeségét. De alázatosnak kell lenni és át kell lépni a büszkeségünket. Ellenben az ember egyedül ezt nem tudja megtenni még akkor sem ha akarja, mert a természete ellenáll ennek, mivel még nem két, hanem egy természete van. A közös munkára helyezett erőfeszítés alkotja meg a második természetet.
Ezért szükséges egy erős környezet támogatása, hogy a tanulás a cél felé irányítsa, hogy ezzel magára vonzza a Fényt az ember, és ez megadja neki az erőt, hogy képes legyen elfogadni az egó csapásait, a büszkeségét át tudja lépni, azzal hogy vágya legyen önmagát ellenőrizni és ezzel a “tulajdonosa” legyen minden állapotnak. Egyszóval, elérje a Felsővel való összetapadást.
Soha nincs visszafelé való mozgás a spiritualitásban, csak az alázatosság van az egó korrekciója felé, ami elvisz minket az adakozáshoz és a Szentséghez. A korrekció mindig belső, és nem feltétlen külső cselekedetek vagy szavak összessége.
Azért, hogy felgyorsítsuk a fejlődésünket,fontos odafigyelni, hogy az összes zuhanást és emelkedést össze tudjuk kötni valamilyen bennünk jelen lévő töréssel. A zuhanás a sértett büszkeség fájdalma miatt van jelen. A felemelkedés a Teremtővel való összeolvadás vágya és érzete. Ez nem hangulat függő állapot, hanem csak a büszkeség és önszeretettel szembeni irányítás, és erőfeszítés, döntés, és megértés. Pontosan ezeken belül a csapás és a zuhanás érzete. Megérted, hogy egyedül nem tudod ellenőrizni az állapotod és irányítani az életed.
Ezek szerint végzek számításokat, hogy mennyire vagyok képes lenullázni magam, és új “edények” –et találni az önmagam lenullázása érdekében. Akkor megtörténik a “csoda”: és Felülről megmutatják nekem, hogyan nullázzam le magam és ezzel együtt azonnal eltűnnek a problémák és a nehézségek. Ez a munkánk, melyet meg kell még tanulnunk a zuhanások és a felemelkedések tapasztalatán keresztül.
2013.04.18, Felkészülés a reggeli leckére
BS
KA
