Dr. Michael Laitman

Áttörni a cseppfolyós világból a valódi világba

Áttörni a cseppfolyós világból a valódi világba

Kérdés:

Hogyan érezhetem a többieket, ha egyelőre nincsenek közel a szívemhez?

Válasz:

Arra kell gondolnunk, hogy a többiek a lelkem részei és csak a velük való összekapcsolódáson keresztül építhetem meg az edényeimet, hogy megkaphassam a Fényt, a Teremtő felfedezését, a valós állapot feltárását, azaz, az adakozást.

A valós világ az adakozás világa. És mi a hazugság ellenőrzése alatt létezünk, valami olyan elképzelésben, illúzióban, hogy minden a megszerzési erő által történik. Erre kell gondolnunk minél többet, amíg nyilvánvalóvá nem válik számunkra, hogy minden az adakozás erejében létezik.

A hamis látás és annak torz képe kényszerít bennünket, hogy másképp gondolkozzunk és érezzünk, pedig mindez csak bennünk létezik. Ezért nem látjuk a valós világot, olyanok vagyunk, mint a vakok, tapogatózunk a sötétben. Nem tudjuk, hogy hol vagyunk!

Így vándorol az egész emberiség bekötött szemmel a sötétben. Meg kell próbálnunk minden erőfeszítésünket és erőnket arra fordítani, hogy eltávolítsuk ezt a rejtettséget, és akkor látni fogjuk a teljes valóságot, amely az adakozás és a szeretet egyetlen erején belül létezik. Látni fogjuk a valóságot, mint valami mágikus világot, ahol minden a teljes adakozás törvénye szerint történik. És ott fogunk forgolódni ebben a varázslatos városban, ahol állandóan lehetőségünk lesz arra, hogy korrigáljuk és fejlesszük magunkat, hogy állandóan nagyobb adakozási erőt szerezzünk.

Így egyre inkább belefoglaljuk magunkat ebbe a városba, felhasználhatunk mindent, egyre többet érthetünk meg. Ez jelenti a felemelkedést a spirituális létra fokozatán.

De már az első pillanatban, ahogy felfedeződik a létra fokozata, világossá válik számunkra, hogy minden valóság csak adakozás és szeretet. Különben is, ebben a valóságban van egy kis buborék, amelyben alszunk, mintha kómában lennénk, anélkül hogy eszméletre térnénk. Csak bennünk létezik ez a beteg képzelet, olyan, mint egy rossz álom egy ember elméjében, aki elvesztette az eszméletét és mint folyadékáramok folynak keresztül rajta a rendezetlen gondolatok. Ez az, ami történik most velünk …

Nincs ilyen valóság, hogy a mi világunk! Ez csak egy elképzelt valóság, de nagyon fontos, mert csak innen vagyunk képesek felemelkedni az igazi létezésbe.

2013.06.04, Reggeli leckéből, “Bevezető a Zohár könyvébe”

Ford: BS
Szerk: SzI

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

62 queries in 0,537 seconds.