Tanulj meg dolgozni, tekintet nélkül az eredményre
A csoport helyes haladása az, amikor nem adnak nekünk fentről semmi motivációt. A Teremtő nem ad nekünk semmi igazolást az útra. Mi nem látunk jó eredményeket a tanulásunk során, a terjesztésben, és egyéb tevékenységben, hanem éppen ellenkezőleg teljes sikertelenséget fedezünk fel. Ekkor a köztünk található integráció által, kérjük a Teremtőtől, hogy fedeződjön fel bennünk, és ez válik üzemanyaggá számunkra. Ellenkező esetben, mivel mi egoisták vagyunk, nem vagyunk képesek felfedezni az “edényt” (Kli), a Teremtőt.
Nem szabad leesni olyan szintre, ahol a sikeresség az élvezet, az, hogy önző büszkeséggel dolgoztam, a terjesztésben, abban mérjem le a fejlődésemet az elért eredmények szerint, és az emberek véleménye szerint. Nem akarunk visszatérni a gyerekes bravúrok rangjára. Tiszteljük és értékeljük a helyzetet, amelyben már nincs remény, hogy megtartsuk az egót. A megszerzési vágyban nincs kitöltés, nincs sikeresség érzése, öröm, nincs semmi. És mi nem érzünk élvezetet ebből, különben keresnénk. Ha vannak olyanok, akik élvezik, ez növeli adrenalin szintjüket.
A Teremtő adja nekünk a terjesztés cselekedetéhez szükséges üzemanyagot, amely az adakozás erejét jelenti, de nincs semmi bizonyíték a sikerünkre. Mert ha nekünk sikerünk van nélküle, akkor nincs szükségünk rá. Nekünk meg kell hogy érezzük a sötétséget a megszerzési edényünkben, hogy kérjük a segítséget a Teremtőtől. Az egoistáknak nincs szükségük a Teremtőre, mert még nagyobb egoista kitöltést akarnak kapni.
Nekünk nincs szükségünk a kitöltésre, hanem a Teremtő segítségére van szükségünk, hogy a cselekedeteinkért kérjük az üzemanyagot, amely lehetővé teszi számunkra, hogy dolgozzunk, és nem kell ennél több. Meg vagyunk, mentve a kereslettől. A Teremtő kitöltést nyújt számunkra, az Ő felfedezését, és mi “Szürőt” helyezzünk magunkra és “tzim-tzumokat” (megszorítás). Mi egy nehéz helyzetben vagyunk, problémáinkban, úgy, hogy az autónk halad előre üzemanyag nélkül, és mi csak a féket nyomjuk a gáz helyett.
A spiritualitásban nincs pedál, te folyamatosan nyomod a féket, vigyázva magadra, hogy ne lépjenek be különféle kísértések a megszerzési vágyadba. Egyébként bűncselekményt végzel, és sikertelenséget érzel.
A mi feladatunk most az, hogy ne csodáljuk a sikert, hanem azt a lehetőséget, csodáljuk, hogy az emberek közelebb kerülnek az igazi kapcsolathoz a valódi törvénynek megfelelően. Ha van egy ilyen lehetőségünk, akkor nem kell nekünk ennél több. Ezt nevezzük úgy, hogy az úgy nevezett “Isten szolgája”: Csak nekünk adták meg az esélyt erre a munkára, nem többet “mint a tű nyílása”, ebben a munkában benne vagyunk, és ez elég is.
Ha az ember készen áll arra, hogy ezzel rendelkezzen, az eredmények a munkájában egyáltalán nem változnak. Ha megerősödik a csoport által, azt kell kérni a Teremtőtől hogy segítsen neki, így nem kell több. A “kabbala edénye” továbbra is üres, csak a csoport marad, nulla erővel, nagy alázattal, de valahogy mégis is összeszedi magát, és az utolsó erejével a Teremtőhöz fordul. Ez a legutolsó állapot, amelyből a következő szintre, ugrik egy magasabb állapotba.
Ebben az irányban kell, hogy haladjunk a Szt. Pétervári kongresszus után, annak érdekében, hogy ne érezzük a sikert a “kabbala edénye”-ben, hanem épp ellenkezőleg kicseréljük az “edényeket” az “adományozás edény”-ére. Remélhetőleg meg tudjuk, tenni ezt a munkát egészen a következő Februári Kongresszusig Izraelben. Ez egy nagyon komoly előrelépés lesz.
2013.08.01, Felkészülés a reggeli leckére
Ford: B S
Szerk: Sz I
