Bevezető a Zohár könyvébe
Bevezető a Zohár könyvébe, 271-es pont:
“És ahogy a “Malchut” megkapja a “Bina” hangját, az igaz “Man”–t emel a Tórán keresztül, amikor ő elkötelezi magát éjfél után és felemelik őt a boldog “Gvurá”-hoz a Felső Imához. Ahogy az írva van: “Ő felkel, amíg még éjjel van, és ő megjelenik minden díszítésében”. Ez a módja annak, ahogy a Szent Malchut csak éjszaka jelenjen meg, ahogy írva van: “Ő halad nappal, megjelenik éjszaka és ételt ad reggel”. Ő csak az Éden kertben jelenik meg, azoknak az igazaknak, akik őt így korrigálták a Tórában való elmélyedésükkel, akik éjfél után tanulnak.
Azért az lett mondva, hogy a Teremtő az igazakkal van az Éden kertben, mivel akkor a Szent Istenség korrigálva van az Éden kertben, amikor meg van öntözve a “kellemesség patakja”-ból, a “Hochmá”-ból (Bölcsesség), és együtt szórakozik az igazakkal, akik Őbenne vannak foglaltatva a “Man”-on keresztül.
Az lett mondva: Tilos áldást mondani reggel tisztátlan és mocskos kezekkel és az ugyanúgy van mondva minden egyes órában. Mindez azért van mondva, mivel az eredendő kígyó tisztátlan szelleme megmarad a személy ujjain, még azután is, ahogy a személy felkelt alvásából és a mocsok csak egy edény általi mosással van eltávolítva. Ez így van minden egyes órában nem csak alvás után. Ehelyett, minden mocsok és piszok egy megragadási lehetőség a “Szitra Akra” számára és tilos álmát áldást mondani, ha csak korábban nem történt meg a vízben való mosás”.
Mindez azért van, mert amikor az ember alszik, szelleme eltávozik tőle, a tisztátlanság szelleme van felkészítve számára és ez kezein marad, és bemocskolja azokat. Akkor tilos az áldás, anélkül hogy megmosná őket. De egy olyan napon, amikor nem alszik, és a szellem nem távozik el tőle, és a tisztátlanság szelleme nem marad meg fölötte, mégis amikor a latrinára megy, nem olvashat egyetlen szót sem a Tórából, amíg meg nem mossa kezeit. Nem azért, mert piszkosak, mert mivel lettek volna bepiszkolva.
Ehelyett, bánat azokra az emberekre, akik nem veszik észre és nem ismerik mesterük dicsőségét, és nem tudják, hogy a világ min nyugszik. Létezik egy szellem a világ mindenegyes latrinájában, amely ott jelen van és élvezi e gusztustalanságot, és ürüléket, és azonnal a személy ujjain marad”.
Kérdés:
Mit jelent az a folyó?
Válasz:
Hogy segít neked, ha azt mondom, hogy az “Édenkert” az a “Bina”?
Kérdés:
Az segít engem a szöveg megértésével
Válasz:
Ok, ha az a “Bina” akkor tudod, hogy ott van?
Kérdés:
Igen, legalább tudom, és ne képzeljek el valami hülye képet, valami fákat…
Válasz:
A “Bina” az ugyancsak egy másik kép számodra. A könyv az egy térkép, ami fontos, hogy most mekkora mértékben ismered, az utadat ahova haladsz.
Kérdés:
Amikor mi olvassuk, hogy ne csináld azt, vagy mosd meg a kezedet, hogy ne legyen mocskos és stb., ez olyan, hogy hagyjuk figyelmen kívül a bal vonalat, ne viszonyuljuk a rosszhoz csak a jóhoz.
Válasz:
Az emberek, akik nem értik a Zohárt, azt mondják, hogy valami kabbala etikáról szól, hogy az eszenciája a történetnek, mintha az lenne. Először is, én úgy tekintek ezekre a történetekre, mint hogyha a “Reformáló Fényt” várnám, nem érdekel egy szó sem, hanem annak érdekében, hogy összekapcsolódjak. Vagy azért, tanulok, hogy egy jeruzsálemi kabbalistává váljak, akik tudni akarták mi is van oda írva.
Mi gondoljunk arra csak, hogy “Reformáló Fény”. A személy csak azt tudja megérteni, amin keresztül megy. Azaz, csak az előző szintet képes a személy megérteni, mivel felé emelkedett. Belép annak az alapjaiba, és az előzőhöz képest megérti, ami alatta van. De ugyanazon szinten lehetetlen megérteni, attól függ, hogyan haladsz előre.
2013.08.23, Reggeli lecke, “Bevezető a Zohár könyvébe”
Ford: B S
Szerk: Sz I
