A forradalom tanulságai
A “Béke” cikkében, Baál HáSzulám elemzi a történelmi “kísérletet”, amelyen az orosz nép átment a múlt században. A történelmi “kísérlet” miatt rengetegen estek áldozatul. Értsük meg az okokat, hogy miért működött ez így. Persze, mindennek így kellett történnie, ez nyilvánvaló.
Miért nem sikerült? Nem tudott sikerülni, mert nem hiányzott nekik semmi a legfontosabb dolgon kívül – ami a Teremtővel való kapcsolat. Alábecsülték a kapcsolatot, nem tudták megérteni, megtartani, megérezni a szükségét, így a várakozás nem teljesült be.
Ma mindenki megérti, hogy lehetetlen rendezkedni a Reformáló Fény nélkül, és a személy képtelen magát helyesen irányítani a Fény hatása nélkül. De Oroszországban nem volt így, milliárdokat fektettek be az oktatásba, de nem, hozott gyümölcsöt. A hatóságok nem hagytak ki semmit, az embereket különböző módon kezelték: a sajtó, a rádió és a televízión keresztül. Az ország határait lezárták, hogy megvédje az országot a külső behatásoktól. Agymosást kezdtek az óvodától és folytatták az iskolákban, de mindhiába.
Végtére is, az emberi egó ugyanazon a szinten maradt, bár ők fokozatosan megszokták a felületi külső jelzéseket, mert, mint tudjuk, hogy a szokás az ember második természetévé válik. Igen, voltak nagyon szép dalok és más értékek, de az igazi támogatás nem volt elég.
Az állam nem volt gazdaságilag, társadalmilag és politikailag sikeres. Sokan azt hitték, hogy Oroszország mintaként szolgál, és más országokat fog vonzani, de a világ többsége gyűlölettel és a félelemmel viszonyult, és nem szeretettel.
Másrészt, az 1917-es forradalom előtt virágzó ország volt, és eladta termékeit Európába. Mindaddig, amíg a csábítás és a megszerzési vágy kitöltése megfelelő volt, az ország szépen fejlődött. Ha így folytatta volna, Oroszország túlhaladta volna az Egyesült Államokat.
Ugyanakkor a forradalom átváltoztatta a fejlődést egy nem egoista pályára és megkövetelte a személytől, hogy a társaság javára dolgozzon, mert a társaság nagy és a legfontosabb dolog. Ennek eredményeként a “üzemanyag” eltűnt és csökkenni kezdett.
Mi tudja támogatni az altruista társadalmi változásokat? Csak a kapcsolat a Teremtővel. Végül is, az embernek szüksége van a bérre a munkájáért. És a jutalma a Teremtővel való összetapadás. Ehhez dolgozni kell, habár a Reformáló Fény átfordítja az egoista nyereményt valami másra, de ez a nyeremény. Mi még nem értjük meg milyen változásokat okoz ez a megközelítés: a személy mintha dolgozna egy dologért és valami mást kap meg.
Ennek eredményeként, az orosz forradalmárok levágták magukat a Fény forrásától – az életerőtől, az ember korrekciójától, amely a célhoz vezeti. Más szavakkal, levágták magukat az egyetlen erőtől, amely a teremtésben működik – és rövid idő alatt világossá vált, hogy az elvárásaik nem valósultak meg.
Ennek eredményeként, a pozitív erő helyett, amely fentről jön, és amely megadja az embereknek az “üzemanyag”-ot, és összekapcsolja őket, ők negatív erőt, használnak, amely felébreszti az embereket lentről, a félelem és a szenvedés által.
Ezért nekünk figyelembe kell vennünk minden egyes alkalommal, és a mi közösségünk, minden barátunk, csak a Felső erő használatával jutott el idáig, és semmilyen módon nem nyilvánulhat meg. Tilos kicserélni, amit a Fény kell, hogy adjon, a társadalmi nyomásban. A társadalmi nyomásnak csak azért kell megjelennie, hogy elrendezze a személyt a Fény hatása alatt.
2013.09.10, Baál HáSzulám, “Béke” cimű cikkéből
Ford: B S
Szerk: Sz I
