Hogyan fejlődött a lélek?
A spirituális fejlődés érzelmi, mivel a teremtés anyaga az élvezet vágya. Mi az elmét, csak azzal a feltétellel használjuk, ha segít nekünk kijavítani a vágyat. Ellenkező esetben árthat nekünk.
Mivel mondva van: “Senki nem lehet bölcsebb, mint a tapasztalat”. Azaz, először át kell menjünk különböző érzelmeken, és átéléseken a megszerzési vágyunkban, majd ennek eredményeként bölcsességet szerzünk. Mi nem dolgozhatunk az elméből, azzal, amit még nem éreztünk a megszerzési vágyunkban, mert ez filozófálást jelentene, amelynek nincs alapja a valóságban, mivel minden a vágy anyagára épül.
A helyzet állandóan változik, ha a helyzet nem változna, akkor az idő sem haladna. A helyzet változik, mert először is lenullázuk magunkat a Fény hatására. Minden munkát a Fény teszi, a Fény az első, Ő teremtette a vágyat, befolyásolja és megváltoztatja. Nekünk csak igazolnunk kell a Fényt, engedjük meg belépni, beleegyezzünk, kérjünk, imát emeljünk, meggyőzük Őt, hogy elvégezze a munkáját.
Minden az állapotunkon múlik, mi követelünk, mint a kis gyerekek, és kérünk mint a felnőttek. Rengeteg kommunikációs módok léteznek az ember a Fény között, vagy pontosabban a Fény és a vágy között, azért, hogy a Fény hasson a vágyra és valamilyen műveletet végezzen rajta.
Akkor miért van szükség arra, hogy a vágy a Fényhez forduljon, és kérje Tőle a cselekvést? Azért, mert ezáltal a vágy megérti, hogy a Fénynek mi a szándéka, és egyetért Vele. Ilyen módon, ő megszerzi az elmét, a fejet (a Rosh), így ő maga is hasonlóvá válik a Fényhez. A vágy nem képes végrehajtani magától a cselekedeteket, mert a cselekedet jelenti a “Teremtő munka”-ját. De ennek eredményeként a vágy egyre nagyobbá válik, amíg eléri a formaazonosságot a Fénnyel. A célom az, hogy vonzzam a Fényt minden műveletre, amit akarom hogy tegyenek rajtam, és a Fény végrehajtsa.
Egy ilyen kérelem által, a vágy elkezdi lenullázni magát. Akarom, hogy változásokat tegyenek bennem, de egyelőre nem tudom melyek azok. Mert ez egy új állapot lesz, és én nem tudom azonosítani előzetesen. Nem tudok beszélni valamiről, ami még nincs az én elérésemben, ezért szükség van a lenullázásra és arra, hogy kérjem a Felsőt, hogy működjön rajtam, mentsen meg.
Nem tudom, mit csinál, és hogyan fog átváltoztatni még egy pillanat után. Megváltoztatja bennem a fejet és a testet, azaz, a gondolatot és a cselekvést, minden azért van, hogy ne ismerjem fel magam olyannak amilyen voltam egy pillanattal azelőtt, annyira, hogy ez egy teljesen új teremtés legyen. Nem számít mi leszek, a legfontosabb hogy átadjam magam a Fénynek, és Ő végzi el a munkáját.
Én készen kell, hogy legyek erre és jobban kell, hogy akarjam, mint bármi dolgot a világon, le kell, hogy váljak a múltról, azért, hogy ne maradjon semmi az előző élet szakaszomból, és ne azonosítsam magam semmivel a régi tulajdonságokból. Még akkor is ha nem lesz semmi átmenet a múlt, jelen és jövő között. Ez jelenti azt, hogy kész vagyok a Fény hatásának befogadására.
Ez a cselekvés nem abból a vágyból ered, hogy elmeneküljek az előző állapotból. Én nem azért kérem a változást, mert rossz nekem, nem kérem, hogy megmentsen a bajoktól, mert ez egy önző kérés lenne, és nem léptet elő az új spirituális szintre. Egy dolgot kérek – segítsen azonosulni a Fénnyel, hasonlítsak Hozzá, adakozzak valakinek.
Mindezt letisztázhatom a csoporton belül, a barátokkal, az emberiséggel szemben. Szóval így készítem fel magam az igazi imára. Én keresem őt, mert nem tudom, milyen legyen ez az érzés. Ezért, keresésben vagyok, dolgozom, tanulok, terjesztek, mindent megteszek mindent, ami a lehetőségemben áll. Érzékenynek kell lenni arra, amit adnak neked, hogy előrevigyen a helyes ima kitörésére, amely elhozza fentről a “választ az imára”.
Ezáltal eléred a magad lenullázását az öröm érzésében, az azonosulást, a hűséget a Fényhez, amely az úgynevezett “a lélek odaadása”. Tudom, hogy amit tesz nekem, az lesz a helyes. És nem azért, mert elakarok szökni bajoktól, mert nincs más választásom, hanem éppen ellenkezőleg, nem hiányzik semmi. Csak egy dolog hiányzik, hogy alávessem magam a Fénynek, integrálódjak az adakozás tulajdonságában, hogy Ő irányít engem, és lehetővé teszi, hogy ne gondoljak magamra, hanem hogy alávessem magam ennek a tulajdonságának.
Ez az úgynevezett ima, vagy a helyes kérelem, azért, hogy a Fény elvégezze az első műveletet, amely a spirituális embrió kezdete. Miután az ember elkezdi érezni a kapcsolatát a Fénnyel,úgy kezdi el érezni magát, mint a spirituális spermacsepp, akinek le kell nullázza magát az adakozás irányába.
Ez által kezdődik el az hosszú folyamat, amely a spirituális embrió kialakulása, állandó lenullázásban a Fény előtt, azért, hogy minden alkalommal átadjon a magzatnak több-több adakozási tulajdonságot. Az egész spirituális út, az egész létra fokozata:”Ibur”(Megtermékenyülés), “Jenika”(Csecsszopó) és a “Mohin” (Agyak), ezek mind az adakozás tulajdonságának a megszerzése, hozzáadva az előző állapotokhoz. Így növekszik a lélek.
2013.09.16., Felkészülés a reggeli leckéhez
ford: B S
szerk: Sz I
