A szeretet dallamai
Amikor olyan dallamokat énekelünk, melyeket Kabbalisták írtak, vagy Himnuszokat, zsoltárokat olvasunk, illetve más Kabbalista írásokat, akkor meg kell értenünk, hogy ezeket a Teremtővel való összetapadás állapotában írták. Így itt nincs helye szomorúságnak, pesszimizmusnak, vagy annak, hogy nehéznek érezzük a spirituális munkát.
Minden dal vagy vers, ami a gyengeség, vagy szomorúság kifejeződésének tűnik, az valójában teljesen ellentétes érzés és a reményből származik, a szeretet utáni sóvárgásból, a Fényből, amely távolról ragyog, mint a napfelkelte fényei.
Ezek a dallamok, új vágyakat szólaltatnak meg, bár a szomorúság és a gyengeség érzését keltik, és úgy tűnik mintha a lélek terheit nyögnék, azonban ez egyáltalán nem így van. Ezek a dallamok, a szenvedélyes vágyból, összetapadásból, örömből és önátadásból származnak. Meg kell próbálni elénekelni őket együtt és közben ezen a módon érezni a belső tartalmukat és általuk új világok tárulhatnak fel számunkra.
Ugyan ez igaz a Himnuszokra, zsoltárokra. A legtöbb, látszólag Dávid tragikus költeménye, melyben elpanaszolja, hogy milyen módon kellett menekülnie, azok elöl, akik megvádolták és gyűlölték őt, és amelyekben a Teremtőtől való elhagyatottságról ír. Valójában azonban, ezek a Himnuszok a Teremtővel való összetapadás nagyon magas szintjén lettek megírva. Meg kell próbálnunk érezni ezt, ezekben a dallamokban.
Reggeli Lecke Felkészülési részéből 2013.09.11
ford: BS
lekt: KN
