A bátor búvár a Fény hullámában
Ha én felemelkedek és elérek egy bizonyos kapcsolatot a Fénnyel, akkor mintha felemelkedtem volna a víz fölé. És akkor ugyanaz a Fény kezd dolgozni rajtam, és lenyom a víz alá, azért, hogy megvizsgáljam a részeimet, az új korrupt vágyaimat.
Ismét erőfeszítést teszek, felemelem magam a felszínre, és a Fény újra lenyom mélyebbre. Ez addig folytatódik, amíg be nem fejeztem az egész korrekciómat. Szóval, nem kell arra gondolni, hogy lehet valami más cselekedet: a mi munkánk, hogy állandóan próbáljunk felemelkedni a víz felszínére, és a Fény munkája, hogy állandóan nyomjon vissza le. Ugyanaz a Fény, amelyet elérünk az emelkedés során, Ő okozza a következő zuhanásunkat.
Tehát, időnként váltakoznak a fény és a sötétség, ez lehetővé teszi számunkra a munkánkat. Ezért, minden munkánk csak azért, hogy erőfeszítéseket tegyünk és sóvárogjunk felemelkedni, ússzunk víz a tetején. És természetesen, mi nem fogunk kapni semmit a zuhanásokon kívül, és így fog tovább folytatódni a korrekció végéig, amikor elérjük azt a napot amelyik tele van fénnyel . Szóval, felemeljük magunkat, és a Fény már nem szükséges, hogy lenyomjon és befullasszon, hanem csak töltse ki a vágyainkat. Így mi összeolvadunk a Fénnyel a végső korrekció állapotával.
Fontos emlékeznünk, hogy minden cselekedet az egyetlen erőtől származik, hogy “nincs semmi más Rajta kívül, és csak a Fény működik. És még az erőfeszítéseink is, amelyet adunk, hogy felemeljük magunkat, csak a Fény által lehetséges. A felemelkedés azt jelenti, hogy egyre közelebb kerülünk a Felső erőhöz, amely a Jó és Jót Tevő, és megértsük, hogy minden egy erőtől ered.
Minden, amit most látunk, ez a Teremtő öltözete az “edény”-ünkben, de csak a törött “edény”-eink miatt nem tudjuk felfedezni és érezni Őt. Meg kell próbálnunk felfedezni Őt, mert ez ad Neki örömet.
2013.09.20, Baal HáSzulám, 127. “Shámáti” cikkéből
fordította: Suzi Burian
szerkesztette: Szondi Ildikó
