Dr. Michael Laitman

Megszentesítjük az időt

Kérdés:

Ha megfelelő előkészítést teszünk, akkor miért van szükségünk keresztül menni a bajokon és a csapásokon? Végül is, mi felakarjuk gyorsítani az utat, hogy átmenjünk a rossz dolgokon belsőleg?

Válasz:

Hallani és érezni a bajokat ez két különböző dolog. Szükségünk van megvizsgálni minden szintet: a negatív mélységét és a pozitív magasságát. Lehetetlen elkerülni ezeket a helyzeteket, mi csak különböző sebességgel átmehetünk rajtuk. Ha felgyorsítjuk a sebességet, akkor másképp érezzük őket.

Itt nem arról a sebességről van szó, hogy milyen sebességgel hajtunk végre a cselekedeteket vagy valami más mozgást. Felgyorsítani az időt, azt jelenti, hogy nagyobb erővel nyomom magam a csoport segítségével, mint amennyire az előrehaladás ereje kötelez engem. Én, mint egy ló, amely megakarja előzni a lovast, magamtól akarok haladni a cél irányába.

De a cél, az a “Hászádim”. Van a “Hochma Fénye” (Bölcsesség Fény) és van a “megszerzési vágy” edénye. Ami hiányzik az a “Hászádim Fénye”, amely előkészíti az edényt, hogy megkapja benne a “Hochma Fénye”-t.

Szóval, honnan veszem a “Hochma Fénye”-t?” Mert ha én valóban akarom őt, a spirituális rendszer működni fog, megad minden szükségest a korrekicióhoz, minden tele lesz és a Teremtő feltárul számomra.

Tehát , beismerni a “Hochma Fény”-nek a fontosságát. Más szóval, a teremtés célját, az adakozást és a szeretetet, amelyek “Hasszadim” (Kegyelem), megkaphatom a környezettől. Nincs más lehetőség. Csak a megfelelő környezet lehet hatással rám,  úgy hogy én akarjam ezt, bár én a természetem szerint nem akarok ilyesmit. A környezet képes meggyőzni engem a szégyen érzete, a vágy, a becsület, a féltékenység által és így tovább, mert “kiveszik  az embert ebből a világból” a következő világba.

Fontos, állandóan a megfelelő környezetben lenni , kijavítani az integrációmat. Nincs  semmi más eszköz.

A “környezet” az a tanár, a könyvek és a mi cselekedetünk, ebben a keretben. Akkor gyertek mindananyian  intégrálodjunk bele “fülig”. Erről írtak a kabbalisták minden időkszakokban.

Kérdés: De én csak akkor tudom megtenni ezt, ha félek a súlyos csapástól, a nagy bajtól…

Válasz: A félelem motivál. Ő lesz az első szintje az igazi félelemnek.

Természetes, hogy én nem akarok semmi szörnyű tesztelést. De abban a pillanatban amikor elmozdulok egy magasabb “frekvenciára”, és rohanok előre a “bot” elöl, akkor a valóságom megváltozik. Ez nem csak egyszerő fejlődés felgyorsításáról szól. Mondva van: “Izrael megszentesíti az időket”. Figyeljétek meg, hogy a forrás “az idő megszentesítése”-ről szól és nem az “idő sebbessége”-ről.

A idő “megszentesítése” által én másképp érzem őt az “edény”- emben, amelyet megerősítek. Igaz, hogy magamon érzem a száműzetést a mélységében, de én mindig felkészítem magam a “Hásszádim Fénye” által, és én tiszteletben tartom az állapotokat, amelyen átmegyek, élvezem őket, mert már kezdenek világítani nekem a végső korrekcióból, már más a megértésem és az elismerésem. Először olyan voltam, mint egy elvert állat, és most ember vagyok, aki az operációra megy és megérti, hogy nélküle nem tud meggyógyulni. Más szavakkal, ahogy mondva van: “megelőzöm a csapást gyógyszer által”. Így vagy úgy, én beveszem a gyógyszert, de a attól függ, hogy mikor veszem be – azelőtt vagy azután.

Az emberiség folyamatosan beteg, de csak a sok rohamok után kezd el gondolkozni, hogy honnan szerezhetné meg a gyógyszert. És sok időbe telik, amíg az emberek egyetértenek elfogadni a gyógyszert, legalább egy kis mértékben.

Egyelőre, a gyógyszer magába foglaja az érzést, a megértést is, hogy át kell menjünk a betegség rohamán. És ennek eredményeként már kezdem kezelni a gyógyszert, mint “Heszed” (Kegyelem), és “üdvözlöm a gonoszt, mint a jót”. De csak amiután megkapom a gonoszt a “Hászádim Fényben”, csak akkor leszek képes ezt megtenni .

Ez pontosan olyan, mint ahogy Ábrahám üdvözölte az Istent, amikor megtudta hogy: “Leszármazottai lesznek idegenek országban, amely nem az övék”.  Kellemes ilyen dolgokat hallani? Nem lehet átmenni ilyen dolgokon, hogyha hiányzik a megfelelő előkészítés a cél nagyságára, mert csak onnan világit a “Hászádim Fénye”. Ő világit éppen akkor, amikor vigyázunk a cél nagyságára.

Egyébként, én nem tudom legyőzni a bajt. Még Ábrahám sem “Superman” és nem a  “csodagyerek”, mert itt minden a Felső támogatástól függ. Senkinek nincs speciális kiválósága. Éppen ellenkezőleg, az összesen “rongyok”, mindenki törött megszerzési vágy, és mindenkinek szükséges a támogatás.

És ha beszélünk a nagy emberekről, akkor ez csak azért, mert a Teremtő “ebben a sorrendben rendezte el őket” a mi számunkra, a nagytól a kisebbig…

2013.09.29, Baál HáSzulám cikkéből, “Egyetlen parancsolat”

ford: B S

szerk: SZ I

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

59 queries in 0,388 seconds.