Dr. Michael Laitman

Egerekkel telezsúfolt szobában élni

Valamennyien felfedezhetjük, hogy nagyon különleges állapotban vagyunk, amelyet “e-világ”- nak nevezünk, és feloszthatjuk ezt: “mi”-re, és minden másra, ami rajtunk kívül található. Bizonyos mértékig érzem és megértem magam és mindent, ami körülöttem van. A megértésem és ennek az érzésnek a kifejlődése az úgynevezett “saját életem”. Érzem, hogy változom és  körülöttem is minden változik, az egész világ változik.

Később felfedezem, hogy a világlátásom csak rajtam múlik, az érzéseimben és megértésemben jön létre. Amikor elkezdem mélyebben megvizsgálni az okokat, amelyek meghatározzák a felfogásomat, akkor felfedezem, hogy minden az önző vággyal kezdődik, azért, hogy élvezetet kapjak. Vagyis megragadom a belső és a külső valóságot, és  csak a saját magam hasznát veszem figyelembe, azt, hogy ez hasznos-e a számomra, vagy sem.

Nem vagyok képes objektíven érzékelni a valóságot,  hanem csak viszonylagosan.  Ha valami nem érint közvetlenül, akkor egyáltalán nem érzem. Azt érzékelem, hogy néha a világ nagyobbnak és tágabbnak tűnik,  máskor szűkebbnek és fülledtebbnek, mintha a véleményem teljesen megváltozna.

Ez attól függően változik, mi érdekel engem. Vagyis látok egy dolgot, és ugyanakkor nem veszek észre valami mást. Mint egy macska, aki  a szobában csak az  egeret látja, anélkül, hogy látná a szoba szépségét, és a képeket a falon. Ha az ember lép be a szobába, azonnal észreveszi a képeket, és nem látja az egeret. A világot mindenki a saját vágya szerint érzékeli. A világ nem önmagában létezik, hanem a vágyamban jön létre.

Amikor felismerem saját világfelfogásom korlátait, vagyis hogy  mindent csak a magam számára szűrők le, akkor  kezdek el látni valamit ezen a korlátozott képen kívül is. Úgy érzem magam, mint egy börtönben, mintha bezártak volna egy sírba és nem engednének ki.

Klausztrofóbiát kezdek érezni, a félelmet a zárt helyektől, amely minden irányból fullaszt és nyom engem. Többet kell tudnom és éreznem!  Ekkor kezdem el érezni, hogy a megszerzési vágyam, amely mindent csak magának akar, nem engedi, hogy lássam a valódi világot, hanem csak azt, ami  az egoista vágyamat érdekli, amely pillanatnyilag bennem van.

Az egész valóságot csak az egómban fogom fel. De ez hatalmas lehet, végtelen,  csak nem vagyok képes látni. Ez csakugyan nem ad nekem nyugalmat, ez megmérgezi az egész életemet. Ezen a ponton elkezdem az állapotomat, az egoista vágyam uralmát rabszolgaságnak, száműzetésnek hívni.

Mert az egó kényszerít engem, hogy azt lássam csak, ami  az összeszűkült primitív vágyamat érdekli. Mindent a vágyam szerint mérlegek, hogy mi a jó vagy a gonosz a számomra, és nem látok semmit a ezen vágyaim határain kívül. Elkezdem keresni, hogyan lehet kifejleszteni a tulajdonságomat.Így érkezek el a Kabbala Bölcseletéhez.

2013.10.24, Felkészülés a reggeli leckéhez

ford: B S

lekt: PS,FB,KN

forrás: לחיות בתוך חדר מחניק השורץ עכברים, 25.10.13

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

64 queries in 0,728 seconds.