Dr. Michael Laitman

Mi az, amit előnyben részesítesz?

mi az amit előnyben

Baal HaSulam, a Bevezetés Zohár Könyvébe, 69. rész: Amikor valaki növeli az erőfeszítéseit a Tóra bensőségeinek és titkainak megértése irányában, akkor ezzel megegyező mértékben emeli a világ bensőségeinek – amit Izraelnek hívunk – és ezzel magasan a világ külsősége, – amelyet a világ nemzeteinek nevezünk- fölé emelkedik.  

Egyszóval minden azon múlik, hogy előnyben részesítjük a bensőséget a külsőséggel szemben. Ez a két rész a legfontosabb a Tórában, a cselekedeteinkben, a szándékunkban, vágyunkban, és mindenben. Nekünk állandóan meg kell különböztetnünk, hogy mi az ami bensőbb, illetve mi a külsőbb és előnyben kellene részesíteni az egyiket a másikkal szemben.

Ezzel az ember saját magát a helyes célra és előnyökre fókuszálja. Valójában nem kell mást tennünk, mint azt, hogy mindenkor a bensőséget preferáljuk a külső helyett azért, hogy letisztázzuk, hogy mi az egyik, illetve a másik és az előbbit előnyben részesítsük.

Az ember kétpólusú, olyan, mint az iránytű mutatója. Előnyben részestem, hogy a mutató folyamatosan a spiritualitásra irányuljon, annak eredményeképpen, hogy az a fizikaiság felett legyen.  Bármi ami közelebb van az adakozáshoz, a csoport bensőségéhez, a világ bensőségéhez, az erőfeszítéseim középpontjához, annak mindig magasabb szinten kell lennie mint bármilyen korporealitásnak. Ennek a letisztázása valójában az egyetlen dolog, amit elvárt módon meg kell tennem, minden adott pillanatban, és semmi többet.

Kérdés: Hogyan épül be a Teremtés Gondolata a külsőség és bensőség ezen felosztásába?

Válasz: Hogyan teljesülhetne be a Teremtés Gondolata, hogyha mi nem rendelkeznénk azzal a szabad választással, hogy előnyben részesítsük az egyiket a másikkal szemben? Hát pont ez az, ahogyan mi ezt beteljesítjük. {a Teremtés Gondolatát, hogy rendelkezünk ezzel a szabad választással}

A Teremtés Gondolata az, hogy Ő jót cselekedjen a teremtményeivel, hogy felemelje az embert a Teremtő szintjére, és hogy az független legyen Tőle és hasonlóvá váljon (tulajdonságaiban) Hozzá. Ez már két ellentétes dolog: hogyan lehetsz független és ugyanakkor hasonló Hozzá? Ez egy paradoxon. Tehát mi mindig az értelem feletti hitben dolgozunk, adakozásban a megszerzés helyett.

A külsőség közel van az egómhoz, ez az életem! Azt akarom, hogy az önszeretetem, a megszerzési vágyam mindig ki legyen töltve, mert ez által fogom jól érezni magam. Jó érzéseket, kényelmet akarok érezni a megszerzési vágyaimban, hogy minden kellemes legyen és békés. A bensőség az az adakozás: a mások felé érzett aggodalom, a tanárhoz és a csoporthoz való tapadás és rajtuk keresztül a Teremtőhöz való hozzátapadás.

Ha nem részesítem előnyben az egyiket a másik felett (bensőség, külsőség), akkor hogyan leszek képes választani? Hogyan tudom én magam megformálni? Az összes munkám ez. Ezen kívül semmilyen módon nem leszek képes megformálni magam.

Amikor az ember meg akarja szerezni a formáját, magára vonja a Reformáló Fényt és az elvégzi a munkát. Azonban ha az ember nem sóvárog erre, akkor nincs függetlensége és nem éri el a Teremtőt, mivel nincs edénye, nincs vágya rá.

Napi Kabbala lecke 2014. 03. 03. Baal HaSulam írásaiból

forrás: What Do You Prefer?

ford: MT

lekt: KN

Szólj hozzá

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.

66 queries in 0,710 seconds.