Az egység útja
Lehetetlen elérni bármilyen kapcsolatot a Teremtővel kivéve, ha az egységen keresztül kapcsolódunk. Összességében vannak a teljesen összetört lelkek, aki ott találják magukat elválasztva egymástól azáltal, hogy ellentétes minőségűek a Fénnyel és ezért nem érzik azt.
Ha ezek a részek erőfeszítéseket tesznek a kapcsolatra, akkor az erőfeszítéseiken keresztül érezni fogják, hogy mennyire nem állnak készen a kapcsolatra. Tehát amikor felismerik, hogy nem állnak erre készen, akkor imát emelnek a Felső Fényhez, hogy az ragyogjon rájuk és kapcsolja őket össze. Ez az amiben hiányunk van, ez az egység hiánya, a „tudatos együtt cselekvés„ hiánya.
Az együttes cselekvés, azt jelenti, hogy megpróbáljuk az összekapcsolódást, de nem állunk rá készen és ezért imádkozunk, és ezzel kötelezzük a Teremtőt arra, hogy összekapcsoljon bennünket. Ez a feltéttele a Tóra átadásának, hogy ”egy emberként egy szívvel kapcsolódjunk össze”. Ha ezt az állapotot el akarjuk érni, akkor, megkaphatjuk, a Tórát megszerezhetjük a Fényt, amelynek a segítségével visszatérhetünk az örök jósághoz. Csak amikor ezt az egységet elértük, csak akkor jelenik meg a Tórára való igényünk. Ha nincs meg a kapcsolatra való igény, akkor nem kapjuk meg a Tórát és nem is tudjuk megszerezni azt.
Tehát nekünk ezért dolgoznunk kell,és csak ha összekapcsolódunk egy emberként egy szívvel, érjük el a Teremtő felfedezését, leszünk képesek Hozzá fordulni , mert akkor már nem csak a Reformáló Fényre lesz szükségünk, hanem arra is, hogy már a kapcsolatunkon belül a Teremtőt magát tárjuk fel. Tehát kétszintű folyamatról beszélhetünk. Az első szinten a köztünk lévő kapcsolaton dolgozunk, a második szinten pedig egy olyan szándékkal dolgozunk a már elért egységen belül, hogy az egyesített edény képes legyen a Felső Fénnyel formaegyezésbe kerülni, és ez által elérjük a kapcsolatot a Felső Fénnyel.
Reggeli Lecke Baal HaSulam írásaiból „Egy Parancsolat” 2014.Június 20
ford: KN
KA
