Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre
A Fény, amely reformál az, az “Úrnak a nappala” ami teljes mértékben Fénnyel van beburkolva.
A szentség.
A hitnek a szentsége megtisztítja az embernek a szemét egészen addig, amíg a reformáló Fénye a Tórának meg nem változtatja őt. Még is, ha valaki fény nélkül él, az olyanná válik, mint a denevér, amely nem keresi a napfényt, mivel a napfény az a számára a legnagyobb sötétség. A Napnak a fénye, olyan számára, mint másnak az éjszakának a sötétsége, mert Ő igazából az éjszaka sötétségében érzi jól magát. Akinek a szeme vak a hitre, annak vak a Teremtő Fényére is, ezért a fény gyakorlatilag sötétséggé válik az ilyen ember számára. Ennek megfelelően az Életnek a Fénye, ezeknek az embereknek a számára halálos dózissá válik. És hogy az írás mondja: “Miért vágyjuk mi az Úr Nappalának a Fényét, miközben az Úr Nappalának a Fénye a számunkra sötétség?”
Az embereket nem kényszerítheti senki jó-cselekedetekre, az ember csak magát kötelezheti erre…
Részlet a reggeli leckéből: Tíz Szfíra Tanulmánya
KA
