A Teremtő tökéletensége
A valóság megteremtésének az oka az, hogy a Teremtő vágya, hogy jótéteményekkel halmozza el a teremtményeit. Ezért a Teremtő egy olyan természettel teremtette meg a teremtményt, hogy az élvezetet nyerjen abból, amit a Teremtő adakozni kíván az irányába. A Teremtő a tér és az idő felett áll, az Ő Gondolata, mint tevékeny cselekedet jelenik meg önmagában.
Ezért egy olyan teremtményt akart szándékosan teremteni, akit ki tud tölteni élvezetekkel, és ez a teremtmény a teremtése után azonnal eltelt a Teremtőtől kapott örömökkel. Mégis, mi nem érezzük ezt az állapotot, mivel ez pusztán a gyökerünket jelenti, melyet nekünk kell feltárni és elérni a teremtés tervének megfelelően.
A világok Ein Sofból, a mi világunkig való sorrendjének megteremtésével, a Teremtő eltávolította a teremtményt Önmagától, a legalacsonyabb létező állapotba. Fontos megérteni, hogy miért tette ezt. Vajon ez a Teremtő cselekedeteinek a tökéletlenségét jelzi?
Ari úgy válaszol erre a kérdésre Az Élet Fája című könyvében, hogy „a Teremtő tökéletessége, a tettein keresztül tárható fel,” azaz tehát a teremtményeknek kell önmagukat tökéletessé tenniük, és el kell érniük a Teremtő szintjét, amely az egyetlen, valódi teljesség, tökéletesség. Hogy ebben segítse teremtményeit, a Teremtő létrehozta a világok létraszerű elrendezését. A lelkek leereszkedtek ezen a létrán a legalacsonyabb fokra, ahol felöltötték ennek a világnak a fizikai testeit. Majd, a kabbala tanulásán keresztül, ugyanezek a lelkek elkezdenek emelkedni és felmászni ezen a létrán, amelyen előzőleg leereszkedtek, egészen addig, ameddig vissza nem térnek a Teremtőhöz.
2016.12.0 Részlet a Reggeli Leckéből
KA
