A Teremtés két alapeleme
A Kabbala Bölcsessége világosan leírja, hogy a teremtés két alapeleme a vágy – amely mindig megszerző irányultságú – és a Fény. Egyetlen, összefüggő vágy lett a Teremtő által megteremtve, ez az egyetlen teremtmény megy át különböző fejlődési fokozatokon, hogy az egyébként változatlan és teljes nyugalomban ragyogó Fény minden tulajdonságát érzékelje, kiértékelje és tudatosan azonosuljon vele. Ez a folyamat az egyetlen teremtmény, azaz a teremtett vágy bizonyos részei közötti kapcsolat drámai törésével kezdődött, amely a törött darabok valóságérzékelését törte el valójában. A vágytöredékek egy része, a Teremtés tervével összhangban, olyan szikrákat is hordozott, melyek már a Fény tulajdonságait hordozták magukban, ők érzékelik önmagukat embereknek. Azonban a törés által a törött vágydarabok többé nem, vagy nem helyesen érzékelték a Fény jelenlétét, illetve tulajdonságait, a Fény forrásáról, a teremtés Uráról pedig minden érzékelést elvesztettek. Ezáltal részleges és torz módon kezdték érzékelni a valóságot, és az erők világa helyett, amelyet önmagukban kellett volna érzékelniük, egy látszat valóságot kezdtek el érzékelni önmagukon kívül, melyet fizikai világnak neveztek el. Ez a látszat valóság az öntudatra ébredt vágy belső minőségeinek a kivetülése, így ez az öntudat tanulmányozhatja a látszólag rajta kívül megnyilvánuló valóságon keresztül saját, belső összetevőit.
2016.12.12 Részlet a reggeli leckéből
