Drámai törés
A Kabbala Bölcsessége világosan leírja, hogy a Teremtés két alapeleme a vágy – amely mindig megszerző irányultságú – és a Fény. Egyetlen, összefüggő vágy lett a Teremtő által megteremtve, és ez az egyetlen teremtmény megy át különböző fejlődési fokozatokon, hogy az egyébként változatlan és teljes nyugalomban ragyogó Fény minden tulajdonságát érzékelje, kiértékelje és tudatosan azonosuljon vele. Ez a folyamat az egyetlen teremtmény. Azaz a teremtett vágy bizonyos részei közötti kapcsolat, drámai törésével kezdődött, amely a törött darabok valóságérzékelését törte el valójában. A vágytöredékek egy része, a Teremtés tervével összhangban, olyan szikrákat is hordozott, melyek már a Fény tulajdonságait hordozták magukban, ők érzékelik önmagukat embereknek. Azonban a törés által a törött vágydarabok többé nem, vagy nem helyesen érzékelték a Fény jelenlétét, illetve tulajdonságait, a Fény forrásáról, a Teremtés Uráról pedig minden érzékelést elvesztettek. Ezáltal részleges és torz módon kezdték érzékelni a valóságot, és az erők világa helyett, amelyet önmagukban kellett volna érzékelniük, egy látszat valóságot kezdtek el érzékelni egy kívül megnyilvánuló valóságon keresztül, saját, belső összetevőikként.
