Dr. Michael Laitman

Valentin napi bejegyzés

A Facebook oldalamról Laitman 18/02/14

Mit szeretünk? Azt szeretjük, amit élvezünk.

A mi világunkban a szeretetet az öröm forrásaként határozzuk meg. Élvezünk valamit, és szeretjük ugyanazt a dolgot, amitől jól érezzük magunkat. Ezért szeretünk egy ízletes steaket, egy hideg sört, egy bizonyos tévéműsort, egy embert, aki megnevettet minket, és így tovább.

Ez a fajta szeretet tisztán egoista. Hasonlóképpen, gyűlölünk minden fájdalomforrást az életünkben. A természet úgy működik, hogy az öröm felé halad, és távolodik a fájdalomtól. Ugyanúgy működünk, mint az állatok, a növények, sőt az élettelen anyag.

Mi is akkor az igaz szeretet?

Sehol nincs koncepció az igazi szeretetre, csak a Kabbala bölcsességében. Miért? Ez azért van, mert az igaz szeretet egy spirituális jelenség, mely akkor születik meg bennünk, amikor mások szolgálatába állunk, hogy kitöltsük mások vágyait. Más szóval, ha igyekszünk felemelkedni önző előnyeink fölé, belefoglaltatjuk magunkat egy olyan vágyba, amely nem a miénk. Nem számít, hogy ez a vágy a társunké, vagy egy teljesen idegené.

Ne ítéljük meg azokat, akár azt gondoljuk, hogy mások vágyai, céljai és szenvedélyei jók vagy rosszak. Ha szeretjük őket, akkor megpróbáljuk kitölteni azokat, mintha a sajátunk lenne. Ez a lényege annak, hogy “szeresd felebarátodat, mint magadat”.

Az erőfeszítés, hogy szeressünk másokat, fokozatosan leválaszt bennünket a született egoista észlelésünkről, és egy új spirituálist biztosít számunkra: a kitöltés egy új, örök és teljes formája nyílik meg számunkra, amelyet a világ szűk egoista korlátai nem határolnak. A hatalmas spirituális örömünk abból fakad, hogy összefonódunk a természet végtelen örömével, és így elérjük a magasabb valóság tökéletességének tudását, amely a növekvő kapcsolat, harmónia és a tökéletesség felé vezet.

Ez a spirituális szeretet. Amikor ilyen szeretetet érzünk, világosan meg fogjuk érteni, hogy soha nem lézezett másfajta szeretet.

Tehát, hogyan érhetjük el a spirituális szeretetet? Érdekes módon a vadonban élő gyerekek segítenek megérteni …

A vadonban felnevelkedett gyerekek, akik minden emberi kapcsolattól el voltak vágva, és az állatok környezetében nőnek fel egészen fiatal koruk óta. Kevés tapasztalattal rendelkeznek a normális és elfogadható emberi viselkedéssel a társadalomban, így viselkedésük nagyon hasonlít azokhoz az állatokhoz, amelyek között felnőttek.

Környezetünk megteremti világunkat, gondolatainkat és viselkedésünket. Ezért az igazi, spirituális szeretet elérése érdekében olyan emberek környezetében kell lennünk, akik a spirituális szeretet elérésére törekszenek. Ez a kabbalisztikus környezet célja. Olyan társadalmi-oktatási feltételeket biztosít, amelyre minden résztvevőnek szüksége van, hogy a tanulmányok, beszélgetések és gyakorlatok segítségével kifejlesszenek újonnan megformált kapcsolatokat és a spirituális szeretet érzését.

Via – Laitman Blog

65 queries in 0,571 seconds.