Kérdés:

Mi fog segíteni minket, hogy amikor a csoportra nézünk, csak a barátaink erősségét és ne a hibáit lássuk?

Válaszom:

A csoport egy nagyító lencseként szolgál, vagy szemüvegként, ami nélkül lehetetlen látni a Teremtőt. Csak akkor leszek képes látni Őt, ha a csoportra nézek. Ez a spirituális edényem, és a műszerem a Teremtő feltárására.

Csak a szeretet segít itt. A szeretet nyomást gyakorol az egóra, és ellentétes formában kezd cselekedni: mint a vágy, hogy örömet érezzünk, az adományozás érdekében felhasználva. Ennélfogva, a barátok fontosságának érzése rendkívül fontos.

A testi életben, amikor egy ember egoista célt alakít, egyrészt dolgozik, másrészt fizetést kap, harmadrészt vásárol valamit. Semelyik rész sincs ezek közül kijavítva. A spiritualitásban minden egy helyre egyesül: az erőfeszítés, az eredmény, maga a cél, és az eredmények egy egységes egész részei. Ezért nehéz számunkra megérteni a spiritualitást, mivel hozzá vagyunk szokva az anyagi világhoz, ahol minden el van választva.

Viszont meg kell értenünk, hogy a barát és én, a Teremtő és én, a közeli és távoli emberek, kicsik, nagyok, és velem egyenlők, mi mind a spirituális Klimet alkotjuk, amin belül feltárok mindent, még magamat is! Ameddig ez a Kli fel nem tárul, nem fogok létezni. Nem leszek más, mint egy teljes egoista csalás, amivel azonosulok. Amikor felfedezzük, hogy a csoport kollektív lelke mit foglal magába, akkor ebben felfedezzük magunkat és minden mást is.

Most csak a törés pontja van meg bennünk, a megszorítás, ami a spiritualitáson és a Teremtőn kívül helyezkedik el. Egy olyan érzetet kaptunk, ami az igazi valóságon kívül helyezkedik el, egy elképzelt, álomvilágban. Amíg álmodom, sikerül felépítenem az igazi valóságot, amibe belefoglaltatik a közösség, a Teremtő, és az autentikus önmagam, és így képes leszek belelépni. Mindeközben csak elképzelem az életemet.

A csoport jelent mindent ebből a jövőbeli valóságból, amit meg kell építenem. Ők, akik megépítik a spirituális világomat, a lelkemet. Valójában a lelkem az, ami gyülekezik ebből az illúziós, csalfa világból, egy álom-állapotból, amibe belesüllyedtem, annak érdekében, hogy megcsináljam a saját Teremtőmet. Ezt megtéve, én, a csoport, és a Teremtő, összegyűlünk és abszolút egységet érünk el, és összeolvadást.

cst

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Sok, különböző belső vágyunk van és mindegyiknek egy meghatározott sorrendben át kell mennie a korrekción. A vágyak kapcsolatának függvényében a lelken belül, a személy felfedi a kapcsolatát más emberekkel.

Ezért nem tudunk valódi okokat azokra az állapotokra, ami keresztülmegyünk, azonban meg kell értenünk, hogy a sorrendjük, az előre meghatározott. Az egyetlen tőlünk függő dolog, hogy milyen módon megyünk keresztül ezeken: a  Fény által, vagy a szenvedés által. Minden esetben annak a megértése nélkül, hogy miért történik ez velünk, el kell fogadnunk valamennyi állapotot, mint hasznos eseményt.

Semmilyen ellenőrzésünk nincs a dolgok felett, amik már megtörténtek.  Hálával kell fogadnunk, ahogy történnek velünk, korrigálni belül őket, és tovább menni. Soha nem szabad megpróbálni visszautasítani a következő állapotot, mert ezzel a fejlődésünkhöz adott eszközt utasítunk vissza.

Nincs olyan állapot, amely ne a fejlődést mozdítaná elő. Ezért nem kell kétségekkel kínozni magunkat: Jó ez az állapot, vagy esetleg rossz? Nem kell felruháznunk ezeket személyes tulajdonságokkal. A legjobb, a velünk történő dolgokat „oldalról” nézni, mint egy külső megfigyelő. Át kell mennem ezen az állapoton, és ez azt jelenti, én cselekszem, keresztülhaladok, és tovább fejlődök. Minden a legjobb állapotért! best (HaKol Le Tova)!

kn

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Egy személynek választania kell igazság és hamisság között, de amikor az „édes és keserű” ellentétéhez érünk, nincs választása, és kétségtelen hogy mindig azt fogja választani, ami jó és édes, ahelyett ami gonosz és keserű. Képtelen vagyok egy rossz állapotot a jó előtt előnyben részesíteni. Mégis, hogyha „igazat és hamisat” látok az „édes és keserű” ellenében, akkor valószínűleg a keserű igazságot fogom választani a rossz érzés helyett, mert az igazság fontosabb a számomra.

Két különféle dimenzió létezik: az állati szint megteszi az analízist az „édes és keserű” között, míg az emberi szint megteszi az analízist „igazság és hamisság” között, mert az ember a hit az értelem felett érzésével működik. Ha az „igazság” egyetlen megállapítására jutunk, ami minden erőt és lehetőséget magába foglal, az azt jelenti, hogy elértük az egységet a Teremtővel.

Viszont ha csak az „édeset és keserűt” vesszük figyelembe, akkor állati analízist hajtunk végre és állatian döntünk. Egy állat nem vét hibát a saját szintjén. Csak azt választja, ami jó a számára. Viszont nem jut előre az „emberi szinten”. A Természet nem fogja megengedni nekünk, hogy állati szinten maradjunk, és arra fog bennünket sarkallni, hogy fejlődjünk.

A Természet ásványi, növényi és állati szintjén az állati magatartás analízise csak az „édes és keserű” analizálására terjed ki, ahol az illető az édeset részesíti előnyben. Másfelől, egy emberi lény két szinten tesz különbséget: az állat benne megteszi az „édes és keserű” analízisét, és az emberi lény benne megteszi az „igazság és hamisság” analízisét. Ennélfogva egy ember mindig zavarban van, az állat és az ember között döntve magában, és arra nézve, hogy „miként döntsön”. Egy kompromisszumot keres, mert azt akarja, ami édes, viszont meglátja, hogy a leghasznosabb dolog az igazság.

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

A lecke alatt azt mondom magamnak, hogy érezni akarom, amiről a Zohár beszél, de látom, hogy nincs meg erre az igazi vágyam. Hogyan érem el ezt a vágyat?

Válaszom:

Ez a közös gondolatok problémája. Talán nem vagyunk teljesen tudatában, hogy a Zohár a mi fejlettebb állapotainkról beszél, és a legfontosabb dolog a Könyv olvasása közben, hogy vágyjunk arra, hogy elérjük ezeket az állapotokat.

Mik a fejlettebb állapotaink? Amikor mi mind egységre lépünk és a köztünk levő kapcsolaton belül feltárjuk a spiritualitást, az adományozás közös tulajdonságát, a Teremtőt.  Pontosan ezt a vágyat kell érezned, amikor a Zohár könyvét olvasod. Egyébként minden olvasás felesleges, mert nem fog segíteni neked. Ez még sötétséget is eredményezhet, egy negatív felébredést. Nincs választási lehetőségünk: mindig előre akarunk lépni, és ebben az esetben az akaratunk ellenére fejlődünk.

Ennélfogva minden attól függ, hogy mennyire vagyunk képesek elképzelni a fejlettebb állapotot, miközben a Zohár könyvét olvassuk, azaz, mennyire fogjuk meglátni a kapcsolatot közöttünk, amiben feltárjuk az adományozást, a szeretetet, a kölcsönös garanciát, és az egységet, ami minden valóságban, minden világban uralkodik.

Minden a köztünk lévő kapcsolatban tárul fel: a valóságunk, minden világ a végtelenségig. A Korrekció Fényét magunkra vonjuk, miközben olvassuk a Zohár könyvét.

Kategória: reggeli lecke, világ, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

A kabbala célja, egy speciális segítség nyújtása a Reformáló Fény bevonzásához, és annak az érzésnek az elérésére,, hogy a világ jó. Csak erre van szükségünk, hogy hasonlóak lehessünk a fényhez.

Én, és a körülöttem lévő többi ember, jelenleg egy mozgó film által meghatározott bizonyos keretben létezik, amit életnek nevezünk. Amikor magamra húztam a Fényt, akkor átalakítom ezt a mozgó képsorozatot, egy jóba, fénnyel, jósággal, biztonsággal és végtelenséggel feltöltöttbe.  Ennek megfelelően egy kellemes módon fejlődhetek.

Valaki mondhatja természetesen, hogy akarni a sorsunk jobbra fordulását, valójában még nagyobb egoizmus, mint a hétköznapi életben megnyilvánuló. Ez így is van: egy jó életre törekszünk, mivel a Teremtés célja az volt, hogy a teremtmények élvezetet kapjanak. Azonban a jelentése annak, hogy ezt elérjük, nem más, mint hogy felülemelkedünk az egoizmusunkon.

Ezért az első és legfontosabb feladatunk annak a tisztázása, milyen módon definiálja a Kabbala a szabad akaratunkat. Had magyarázzam el, mi az, ami bizonyos módon tőlünk függ. Minden mást figyelmen kívül hagyhatunk a vizsgálataink során, mint lényegtelent, azonban lényeges tisztázni, mit tudunk valóban befolyásolni, és megváltoztatni. Különben, amikor visszapillantunk, az életünkre, azt látjuk, képtelenek voltunk a dolgok megváltoztatására. Ezen az úton valósítottuk meg az életünket, vagy valami mást tettünk?

Mi semmit teszünk, a magunkra húzott Fény, ami mindent megváltoztat. Semmilyen, a személy által végrehajtott cselekedet nincs a személy ellenőrzése alatt. Az egyetlen képesség, ami birtokolható, hogy milyen módon látja ezeket, milyen szemszögből: egoisztikusan, vagy az adakozás érdekében. Ez megváltoztatja a teljes képet a személy számára.

Kizárólag ebben áll a szabadságunk! Van egy erő a világban, amely ránk vár, hogy vágyjuk a befolyását, a természetünk, a minőségeink megváltoztatása érdekében. Ez van kizárólag a hatalmunkban, ezt magunkra vonni, és ez változtat meg minket. Akkor, majd látni fogjuk, a világ jó, mert ebben a pillanatban minden megváltozik a számunkra. Minden a talpáról a fejetetejére fordul.!

Itt és most a spirituális világot fogjuk látni, az anyagi helyett. Ahogy az átlátható valóságon át vizsgálunk mindent, látni fogjuk a spirituális világot, az összes vágy megnyilvánulást, az összes embert, és mindent, ami körülöttünk van. Meg fogjuk érteni, mi történik valójában, miért forog minden körülöttünk ezen a módon. Akkor képesek leszünk megítélni ezt az állapotot, és felismerni, hogy ez jó. Látni fogjuk, hogy a mindennek a kapcsolata, ami itt és most történik, egy magasztos és csodálatos célból.

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Az elzárás és a feltárulás bennünk vannak. Ezek az egyetlen dolgok, amit befolyásolni tudunk. Végül is egy konstans és örök univerzumban létezünk, aminek nincs kezdete és sohasem lesz vége. Bár mi az idő korlátain belül beszélünk és képzeljük el, amiben a Teremtés is történt és a korrekció eléréséről, és a teremtés tervéről beszélünk, hogy teljesen a Teremtőben jelenjünk meg, ez helytelen.

Egy egyedi rendszeren belül létezünk, amit „Természetnek” vagy „Teremtőnek” nevezünk, ahol nem történik változás. Csak mi változtatjuk meg az érzékelésünket! Tehát hogyan is tudnánk önmagunkat tudatosan és a saját döntéseinknek megfelelően egy ellenőrzött módon megváltoztatni, hogy ne tapasztaljunk semmi nemkívánatos és nem vágyott változást?

Bizonyos változások vannak a belső vágyainkban, amik megváltoztatják a valóságképünket, olyan módon, hogy problémáknak látjuk őket, háborúknak és szenvedésnek. Másfelől vannak olyan változások, amik kedvezőek, de ki tudja, hogyan irányítsuk őket?

Ezt a Kabbala tudománya tanítja meg nekünk. Világos, hogy ha a valóság megváltoztathatatlan, akkor csak a saját tulajdonságaink megváltoztatásával tudunk hatással lenni a világképünkre, és eldönteni, hogy milyen „szappanoperát” szeretnénk végignézni az „én életem” alatt. Viszont ez nem jelenti, hogy bármiféle filmet, bármilyen műfajból megnézhetünk.

A program már össze van téve, és afelé segít minket, hogy az igazi képet tárjuk fel, ahol az összes elzártság eltűnik és fel fogjuk tárni a végtelen és tökéletes állapotot az igazi formájában. Ekkor meg fogjuk látni, hogy a valóság konstans és megváltoztathatatlan. Ha mindezt megértjük, a kedves úton jutunk előre. Ha nem értjük ezt meg, akkor a szenvedés útján vagyunk kénytelenek előrelépni.

Viszont mi csak arról beszélünk, hogy milyen változás jöhet létre egy személyben, ami még mindig ismeretlen számára. Ezt a környezetet a Teremtőnek vagy Végtelennek hívjuk. Nincs módunkban a saját fokozataink rendjét megváltoztatni: ez a rend már belénk van ültetve. Kik vagyunk mi, hogy tudjuk, milyen rendnek kellene lennie?

Viszont fel tudjuk gyorsítani a folyamatot, ha a saját vágyainknak megfelelően hangolódunk rá és azzal, hogy erőfeszítést teszünk. Az előrelépés sebessége egy különböző érzetet ad nekünk. Végül is, egy dolog előrelépni egy végzetes esemény felé, anélkül, hogy egyetértenénk vele, de képtelenek lennénk elkerülni azt. Egy másik dolog az, hogy vágyjunk egy várt cél felé! Ekkor meg fogom szeretni az utat és örömmel fogok előrejutni rajta.

Más szavakkal, minden a következő állapotokra való felkészülésünktől függ, amik kétségtelen, hogy el fognak jönni. Viszont a készen állásunk előrevetíti a felfogásunkat és az előrelépésünk sebességét. Ezért van annyira szükségünk a Kabbala tudományára. A Kabbala tanulásával képesek leszünk rá, hogy a fejlődésünk során egy pozitív, kedvező, rövid úton menjünk keresztül, ahelyett, hogy egy hosszú, szenvedésekkel teli utat járnánk.

cst

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Csak a reakciómat érzem a Fényhez, és soha a Fényt magát?

Válaszom:

Igy van. „A Fény az az én reakcióm az adakozásra, és én nem tudom, hogy honnan és kitől jön. A Fény az, amit magamban érzek, az én adakozási vágyam. A bennem lévő benyomás élvezni akar.

Ugyanaz a dolog igaz a világunkban: Nem tudom mi okozza az élvezetemet. Veszek egy darab marhahúst, csinálok egy sültet belőle, a számba veszem, és élvezem. Meg tud ezt magyarázni?  A marha meglepődik, azt gondolja: „Nekem fél tonna húsom van, mégsem élvezem”.

Más szóval, minden a vágytól függ, nem a beteljesedéstől. A spirituális edény  az HaVaYaH (Yod, Hey, Vav, Hey)  vagy vágy, és a Fény benne további betűkkel van kijelölve, más vágyakat jelentve.  Mégis mi arra használjuk őket, hogy kijelöljék a Fényt, a vágyat, És soha nem érzem a „húst”, csak a benyomásomat, amit úgy hívok, hogy „hús”.

ft

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

A tökéletesség mindig a Felső Egytől árad ki; az alacsonyabb szerepe az, hogy kitalálja a magatartását a tökéletesség felé. A Zohár azt mondja: „Minden ami Fent történik, tökéletes. Minden, akár egy csoda, akár egy bíráskodás, egyetlen egységben van, és egy helyen történik. Nem oszlik kétfelé, ahol az egyik fél egy csoda, és másik egy bíráskodás.” Miért van ez így?

Válaszom:

Amikor egy gyerekkel játszunk, többféle képet használunk, hogy ő meg tudjon különböző állapotokat és kapcsolatokat különböztetni magán belül, és erre reagálni tudjon és ezáltal növekedni.

Mindig változásokon megyünk ár. Az előrelépésünk a Felső tulajdonságok felfogására alapul, amik ne mindig élvezettel telik. Valójában azzal, hogy kellemetlen érzéseket ad nekünk, a Felső Egy arra sarkall minket, hogy növekedjünk. Ahogyan Baál HaSzulám írja a szolgáról való történetében, a Teremtő egy felkelő, rabló, vagy gyilkos formáját ölti.

Mi a célja a világok rendszerének? Úgy működik, mint egy mindenkori tanító. Ez egy olyan rendszer, ami megszűri, és elrejti a végtelen, jóindulatú és tökéletes Fényt előlünk. Ahogyan a világokon (szűrőkön) keresztül leérkezik hozzánk, a Fény tanít minket.

Mi mindig szembe nézünk (vele ellentétesen) ezzel a rendszerrel, mégis mindenkor, a legjobb módon  van ránk hatással. Pontosan azt adja meg nekünk, amire szükségünk van  minden adott pillanatban. A mi munkánk az, hogy megtaláljuk magunkban a helyes reakciót erre. Ha a reakciónk helyes, a rendszer bátorít minket: „Jó neked Megkapod a következő hatást!” Ha a következő reakciónk is megfelelő, a rendszer ismét bátorít minket: „Csodálatos! Most megkapod a következőt!” Így lépünk előre.

Számunkra úgy tűnik, hogy a Teremtő folyamatosan megváltoztatja a magatartását, és azt akarja, hogy különféle szemszögekből lássuk őt: néha a jószándékú oldalát mutatja felénk és néha a „gonosz” oldalát látjuk. Ugyanolyan ez, mint a színházi álarcok, amik nevető és síró arcból állnak.

Így viszonyul a Felső Egy folyamatosan az alsókhoz, hogy megemelje őket; így kezel minket a világok rendszere.

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

Ameddig csak ennek a világnak a felfogásában létezünk, nem tudjuk megérteni, hogy ez elképzelt. Most az anyag az egyetlen valóság amit ismerünk, és nem érzünk semmi mást. Mégis az a célunk, hogy elkezdjük tisztán megfigyelni a világot két szinten: az anyagin és a spirituálison. Ekkor meg fogjuk érteni, hogy egyikük elképzelt. Ez azt jelenti, hogy nem létezik; azaz ez egy tükörképe a valódi formának, ahol a második, spirituális forma a valódi dolog.

Van valami, ami autentikus, és van a tükörképe, mint egy tükörben. Nem mondhatod, hogy a tükörkép nem létezik. Sőt mi több ez pontosan olyan tükörkép, ami lehetővé teszi számunkra, hogy a valódi, spirituális formát felfogjuk.

Senki sem fogja fel a spirituális formát önmagában. A korrekció útján, egy ember folyamatosan nagyobb spirituális felfogását fejleszti ki a Teremtő formáinak, de ennek a világnak a képzeletbeli formáin keresztül tárja őket fel. Ennélfogva, nem tudunk róla lecsatlakozni, ameddig fel nem emelkedünk a spirituális létra 125 fokán.

A korrekció teljes útján, az elérés összes szintjén keresztül, a személy spirituális felfogása folyamatosan erősebbé né, miközben két formán alapul: az elképzelten és a valódin. Az elképzeltet csak elképzeltnek hívjuk. De tényleg elképzeljük a világunkat? Végül is mi ebben élünk – ez a jelenlegi valóságunk.

Az igazi valóság a birodalom, amiből erők, döntések és tények jönnek el nekünk, míg a tükörkép csak azért létezik ebben a világban, hogy segítsen elérnünk az igazi valóságot. Amikor elkezdjük elérni, ezt a világot „elképzeltnek” hívjuk. Mégsem valami nem létező fantázia ez, de szükséges számunkra, hogy megkülönböztessük a spiritualitást.

Kategória: reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →

A Zohár, Pekudei fejezet (Számlák), 15. pont: Amikor a Teremtő azt mondta Mózesnek, “Hozzál létre egy szent sátrat,” Mózes meg volt zavarodva, nem tudt hogyan tegye mindazt, amíg a Teremtő azt részletesen meg nem mutatta neki, ahogy az írva van, “Lásd, és építsd azt meg mintájuk alapján, amely meg lett mutatva neked a hegyen”. “Mintájuk alapján” azt jelenti, hogy a Teremtő megmutatott mindent Mózesnek fennköltebb, spirituális formájában, és az összes felső spirituális forma hasonlóvá tette magát az alul, a földön készült elképzelt formához. Ez az ahogy Mózes mindezt megtudta.

Ez az amiből munkánk áll, mivel a spirituális világ felül nem rendelkezik formával, és mi nem tudjuk mi is a Felső Fény önmagában. Ez a koncepció egyátalán nem létezik a teremtéstől függetlenül. Mi csak azt vagyunk képesek megérteni és definiálni, amit a magunk szempontjából érzékeinken keresztül érzékelünk. Azonban érzéseink csak képzeltek, mivel mi mindig csak reakciókat érzékelünk a külső behatásokra. Mi soha nem tudjuk azt meg ténylegesen mi is történik rajtunk kívül, mivel nem vagyunk képesek kivonni magunkat érzékelő szerveinkből.

Ebből az következik, hogy a személy csak saját tulajdonságainak a spirituális tulajdonságokhoz való hasonlóságán keresztül képes megfelelően érzékelni. Amikor az ember és a Teremtő tulajdonságai egybeesnek, az ember felfedi a Teremtőt ennek a hasonlóságnak a mértékében. Kezdetben mi csak ennek a világnak az elképzelt formáját érzékeljük. A munkánk abból áll, hogy e fölé emelkedjünk, és azt kérjük, hogy a Felső spirituális forma öltözzön ebbe. Amint rendelkezünk ezzel a két formával, ahol az egyik a másikba van beöltozve, mi megszerezzük a világ megfelelő érzékelését.

hzs

Kategória: Zohár, reggeli lecke, érzékelés - Nincs még hozzászólás →