Kivonat a hamarosan kiadandó könyvemből, melynek címe: A Zohár Könyvének útmutatása.

Annak érdekében, hogy érezhető legyen, ami itt le van írva, vegyük a következő példát: El kell látogatnom egy előkelő személy otthonába. A házigazda fogad engem, megkínál a legfinomabb ételekkel, elhív golfozni, és valamilyen komolyzenét hallgatni. Azonban én egy egyszerű ember vagyok, és egyik dologhoz sincs kedvem, mivel nincs kapcsolatom egyik élvezethez sem, amit ezek a dolgok nyújtanak. Soha nem tapasztaltam meg ezeket az életemben, és ezért nem vágyom rájuk.

Rápillantok a házigazdára, aki meglepődve mondja: “Mit szeretnél tőlem? Semmit nem tudtam felajánlani, amit szerettél volna!” „Én azt szeretném élvezni, amire vágyom” A házigazda válaszol: „Kedves Barátom! Én mi nagyon jó dolgokat szeretnék adni Neked. El sem tudod képzelni mennyire izgalmasak ezek. Próbáld meg elfogadni egy kicsit ezeket, és felfogod fedezni, mennyire végtelen mennyiségű a bennük lévő élvezetet, amely összehasonlíthatatlan bármivel, ami ma a rendelkezésedre áll.”

Akkor most mit tegyek? Hihetek a házigazdának, és hagyom, hogy megtanítson engem az új ízekre, még akkor is ha soha nem éreztem ezeket, és ezért nem akarom őket megkapni. Fokozatosan azonban meg fogom tanulni érezni ezeket a mennyei ízeket. De azt is mondhatom a házigazdának: „Tudod mit? Ez túl nehéz nekem, megszerezni az új ízek élvezetét, ezekkel a nehéz feltételekkel, és elfelejteni minden előző szokásomat. Nem tudom megtenni. Hagyj engem békén, és hagyj visszamenni az én egyszerű életembe.” Mit mondhat erre a vendéglátó? „Rendben. Menj.

Azonban amikor visszatérek a normál életembe, kényelmetlen állapotokat kezdek érezni. Ilyenkor elkezdek emlékezni a vendéglátó szavaira, amellyel leírta a másfajta, hatalmas ízeket, ezért vissza fogok térni hozzá. Ez az eljárás ismétlődik többször, amikor én visszatérek az előző életembe, majd pedig a vendéglátóhoz.

Végezetül, fel fogom ismerni, hogy nincs más út: egyszerűen vissza kell térnem a vendéglátóhoz, hogy segítsen nekem lecserélni az ízeimet, az ő, sokkal jobb ízeire. Tudom, hogy az élet ízeit kell éreznem ezekben.

kn

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mondhatjuk-e azt, hogy a szavak folyama a Zohárban megváltoztatja az erő mértékét  és az erők irányát, ami összeköt minket?

Válasz:

Nem tudjuk, hogy ez hogyan működik. Valami erről még mélyen el van rejtve előlünk. A Könyv egy olyan nyelven van megírva, ami látszólag képessé tesz minket, hogy megítélhessünk különböző logikai dolgokat benne, kapcsolódjunk hozzájuk, és hogy valahogy leképezzük magunkat bennük, vagy őket magunkban. Van egy bizonyos interakció köztem és a könyv között, egy összeköttetés és egy megértése annak, hogy a Könyv rólam szól, és én benne vagyok

De ez egy teljesen hamis érzés. Ez egyszerűen csak a formája annak, amiben a történet be van mutatva nekünk, a történet, ami nagyon távoli, barátságtalan és idegen nekünk. Ez olyam mint néhány állat, aki emberi formát ölt, beszél hozzánk, és csak a külső formáit ragadhatjuk meg: a karjait,  a lábait vagy a fejét. De abszolút nem erről van szó.

Következésképp kapcsolódnunk kell a Zohárhoz, mint ahhoz a Könyvhöz, ami bizonyos titkos kódokat tartalmaz, spirituális instrukciók sorozatát. Nem tudom, hogyan vannak leírva belül, és nem tudok kapcsolatba kerülni velük. Annak érdekében, hogy megállapítsunk néhá tipusú kapcsolatot a spirituális instrukciókkal, a Zohárt olvasom. Mindazonáltal a kapcsolat nem azáltal jön létre, hogy hallod vagy olvasod a szöveget, hanem a vágyaim mértékéig van felépítve,  hogy egyesüljön ezzel a belső kóddal, ami transzformálni tud

A Könyvet sokféle variációban lehet megírni, és lehet, hogy én egy szót sem értek belőle. Ami számít a vágyamban a Könyv belső tartalmára vonatkozóan, hogy korrigáljon engem Az ő belső tartalma a spirituális világ, az ő teljes apparátusával, akcióival és erőivel, Nem a print és a papír a fedőlapon belül.

ft

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohár a Kabbala bölcseletének fő könyve. Írva van, hogy nincs mágikusabb, titkosabb, elzártabb, vonzóbb, vagy meg nem értett könyv, mint a Zohár. Ez tényleg így van.

A Zohár könyve két fokozatban tárul fel. Először is a helyes hozzáállást kell kialakítanom a könyv felé, hogy korrigáljam magam, az olvasót. Annak érdekében, hogy más „szemmel” olvassuk a Zohárt, egészen új látásmódot kell kialakítanom, ami lehetővé teszi a spirituális jelenség felismerését a számomra a könyvben. Ennélfogva, először el kell érnem a spirituális érzékszerveket (Kelim), Ekkor a könyv feltárul nekem és tényleg „Zohár lesz” (megvilágítás), amit a könyv írói feltártak és leírtak 18 évszázaddal ezelőtt.

A Kabbalisták elérték a Felső Fényt, ami megteremtette az élvezetvágyat, ami megadta neki a „megszerzés” erejét (öröm). Ekkor a Fény megadta neki a szándékát az „adományozásért” történő cselekvésnek, és eztán „széttörte” ezt a vágyat, és egoista szándékot adott neki. Ezen a módon az élvezetvágy saját maga érdekében akart megszerezni. És most a mi világunkból fokozatosan kijavítjuk ezt az élvezetvágyat, és így adakozásvággyá változik, és így elérjük a korrekciót.

Minden ilyen jelenséget (a leszállás Fentről lefelé, azaz a vágy romlottsága és a megfelelő korrekciók)  a Fény hajt végre, mivel nincsen más Rajta kívül. Minden változás, minden ami az élvezetvágyon belül történik a Fény műve. Nincs más, aki bármilyen cselekedetet is végrehajtana. A Fény összes cselekedete az anyag felett áll, ami az élvezet vágya. A Fény hatása előtt az élvezetvágy csak puszta anyag. A Fény határozza el, hogy mivé változtassa azt, és milyen formát adjon neki, ahogyan írva van, „a Fény mozgatja a vágyakat”.

Ennélfogva, ha szeretnénk megváltozni, magunkra kell vonnunk a Felső Fényt. Ezért olvassuk a Zohár könyvét egyetlen szándékkal: hogy a Fény jöjjön, mivel ez az az erő, ami meg fog engem változtatni. Azzal, hogy olvassuk a Zohár könyvét, a korrekciónkat követeljük. Ez a helyes hozzáállás ehhez a könyvhöz.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohárban a Lech Lecha fejezet (Menj előre) 211-es pontja: Hét égboltot teremtett Isten odafent, ami a ZAT (hét Szfira) de Acilut HGT NHYM. Mindegyiknek az a célja, hogy tudják a Teremtő nagyságát, és mindegyik azért lebeg, hogy bejelentse a magas hit értelmét.

Miért hívják a Szfirákat égboltoknak?  Az égbolt az az ernyő, és sokféle ernyő létezik. Egy ernyő, ami szétválasztja a spirituális szinteket, az égbolt névre hallgat.

Csak vágyról beszélünk, és afelett ott van az ernyő és a Visszavert Fény. A vágy megszorítás alatt van. Aviuttal rendelkezik (a vágy vastagsága vagy mérete) és olyan mértékig, amennyire túlkerekedik rajta, ernyővel is.

Ezek mind technikai kifejezések. Viszont amikor vágyakkal dolgozunk és az ellentéttel feléjük, érzéseket és benyomásokat tárunk fel. Van egy élvezetvágy, és ebben számos jelenség feltárul. Pontosan arról a jelenségről beszélünk, és nem a vágyról, ami előidézi a jelenséget.

Tegyük fel, hogy részletes leírást tudok adni egy hegedűről, a szerkezetéről és az anyagáról, és arról, hogy a vonót hogyan húzom a húrokon, milyen erősen, milyen gyorsan és így tovább. Emellett szóban ki tudom fejezni az érzéseimet és a benyomásaimat, amit egy dallam kelt. Mindegyik esetben a jelenséget írom le, csak különböző nyelveken. Az egyik egy technikai nyelvezet, amit az elme ért meg, míg a második az érzelmek nyelve, amit a szív ért meg.

A Zohár könyve az érzelmek nyelvén beszél, és ennélfogva tiszta azok számára, akik érzik ezt a jelenséget. Baál HaSzulám a Kabbala nyelvezetét a Zohár szövegéhez adta, ami a Zohár magyarázata, a technikai kifejezések felhasználásával. (Szfirák, Parcufok, Aviut, és ernyő). Így két nyelvezetből van párhuzamos leírásunk, ami segít ezekhez a nyelvezetekhez kapcsolódni és a jelenség feltárásához és az egyesüléshez a valódi jelenséggel.

Azért, hogy feltárjuk a szöveget, egységre kell lépnem a környezetemmel, a csoporttal. Pontosan így tárta fel ezt a könyv írója, Rabbi Simon. Pontosan a kapcsolaton keresztül érik el a Felső Fény 125 szintjét, amit „Sugárzásnak” hívnak (Zohár).

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohar, Lech Lecha (Gyerünk tovább),” fejezete 153. szakasz: NR nem két elválasztott szint egymástól . Sokkal inkább azonos szintek, amelyek összekapcsolódtak. Az egyik a felettes, felső, amelyik kormányozza mindkettőt, amelyik rákapcsolódik a másikra, a másik pedig hozzá. Ezt nevezzük Neshamanak.

A Zohár elmondja nekünk, hogyan erősödik a kapcsolat, és a következő spirituális megnyilvánulás a kapcsolatban, az első spirituális érintkezés után. Akkor nem csak az egyesülés első fokozatát, érezzük, amit Nefeshnek (N) hívunk, ami a nyugalom állapota (Nefisha), és a képességet saját magunk fenntartására ebben a kapcsolatban, hanem egy közös, nagyszerű életet, amely az első érintkezésünk pontjában tárul fel, mint egy másik magasabb, és egyben mélyebb dimenzió, amit Ruachnak (R )nevezünk.

Ha nem érjük el az első érintkezést az egyesülésünk területén, nem fogjuk felfedezni a bejáratát a Felső Dimenzióknak, (az adakozás minőségének). Már az első kapcsolatunk létrehozásánál, a Felső Fény elkezd hatni ránk. Ez felfedésre kerül, és belépünk egy teljesen más dimenziót ezen keresztül: a spirituális világot.

Minden, ami ezen a kapcsolaton belül történik, maga a spirituális világ. Először úgy tűnik a számunkra, hogy ennek az univerzális kapcsolatnak az elérése az emberek között, egy jó életet ígér, biztonságot, és élvezetes élményeket. Azonban ez egyáltalán nem így van! Ezen a közös ponton belül, van a bejárat a spirituális világ feltárásához.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohárban a VaJece (és Jákob kiment) fejezet első rész, 129-es pont: „és csak pár napnak tűnt számára az iránta való szeretet miatt.” Az egész hét év olyan volt számára, mint a Bina felső hét éve, amik egyek, az egységben és nincsenek elválasztva. Mindjük egy, mivel kapcsolódnak egymáshoz a szeretetért amivel szerette őt, mivel olyan volt ő számára, mint a Bina felső egyesülése.

Hogyan tudjuk meghatározni a végtelenséget? Ez akkor van, amikor az idő végtelenül sokáig tart, vagy nincs idő, azaz a nullával egyenlő? Hogyan lehet az, hogy amikor szeretem őt, hét évig dolgozom őérte, és az évek felfogása eltűnik? Nem máshogyan kellene ennek történnie? Nem végtelenül hosszú időnek kellene, hogy tűnjön, mert hét évig tart, hogy együtt legyünk?

A valóságban a végtelen olyan, mint amikor az idő a nullára csökken. A mi világunkban azt hisszük, hogy a végtelenség valami végtelenül távoli dolog, mert úgy képzeljük, hogy a vég (halál) a végtelenségen túlnyomott állapot. A végtelenséget így fogjuk fel, mert a felfogásunk a hiányra épül és nem a kitöltekezésre.

De a spiritualitásban, ahol az összes cselekedetünket az adományozás diktálja minden máshogy van. A végtelenség olyan, mintha minden jelen volna, és a nullába tömörülne. Minden egyetlen pillanatban létezik „ugyanakkor, ugyanazon a helyen, ugyanabban a nőben”.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohárban, a VaJece (és Jákob kiment) fejezet 88-as része: Írva van „Dávid Zsoltára hangzott el, amikor megfutamodott”. A zsoltárt mondta menekülés közben, mert előzetesen azt gondolta, hogy a Teremtő meg fogja büntetni őt a bűneiért a következő világban. És amikor látta, hogy ebben a világban akarja őt megbosszulni, ő boldog volt és mondott egy zsoltárt.

Az „Evilág” és a „következő világ” két spirituális fokozatot jelent, mert a Felső Fényben  létezünk és látjuk a tulajdonságainkat körülöttünk, ennek a Fénynek az ellenében. Ez meghatározza a valóságot, amit mi felfogunk.

Ennek megfelelően bármiféle állapot, amit megtapasztalunk, az a Felső Fény rejtettségének állapota, ami elrejtőzik előlünk az egoista minőségeink mögé. Csak olyan mértékben tárul fel, amennyire a tulajdonságaink képesek hasonlóvá válni őhozzá. Ezt követi, hogy minden állapotunkat „világnak” hívjuk (a héberben az „Olam” az „Olama” szóból ered, ami rejtettséget jelent), ez a mértéke a rejtettségnek, amit elérünk.

Ennélfogva az „evilág” és a „következő” világ két fokozatot jelent. Egyik az, amit érzek és megfigyelek ebben a pillanatban, vagy amit igazolni, vizsgálni és tanulmányozni tudok. A másik az egy olyan állapot, amire vágyódom, az elzáródás egy olyan mértéke, amit szeretnék feltárni és elérni. Erre hivatkoznak úgy a Kabbalisták, mint az én következő világomra.

cst

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohár, VaYetze (És Jákob távozott),”fejezet 252.szakasz: Azonban Jethro nem közeledett annyira Mózes felé, mivel Laban egy varázsló volt, és az összes cselekedetét Jákób ellen fordította boszorkánysággal. Azonban most Jákób nem akart fogságban lenni, mivel a Teremtő azt mondta neki: „Térj vissza a Te Atyáid földjére” ő nem akart fogságban maradni, és elhagyni az ő Mesterének parancsolatát. Ezért nem kérte az ő engedélyét.

Két fajta erő van. Egyik oldalról, van egy erő, amely távol tart bennünket az egységtől, ezt úgy hívjuk „segítség az ellentartásban” amely felbukkan, az egyesülés ellenében. Másik oldalról, van egy erő. amely támogatja az egyesülést. Mindkettőre szükségünk van. Fel kell ismernünk, hogy a negatívnak látszó erők, ezek a bűnösök, bennünk vannak (Laban, Ézsau, és a többi) pontosan úgy, mint az említett negatív erők ellen, pozitívnak látszó erők (Jákób, Izsák, és a többiek)

Mindezen erők, vagy az egyesülésünkért, vagy ez ellen dolgoznak. Tőlünk függ, melyik fog győzni, és hogyan. Ez akkor van, amikor felfedezzük, hogy mindennek úgy kell lennie, ahogy a Tórában áll, és így felfedjük annak teljes mondanivalóját. Hol? Ezt a közöttünk levő kapcsolatban fedhetjük fel ahogy dolgozunk az egyesülés elleni erőkkel, és ezek kapcsolataival.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohár, VaYetze (És Jákob eltávozott),” fejezetéből 250.-es szakasz: Azonban ő nem folytatta az útját azonnal. Inkább fogságban maradt és dolgozott hat évet Lábán nyájában, mivel ameddig Rachel nem lett terhes Benjáminnal, ő (Jákob) fogságban maradt. Amikor az idő elérkezett, és Rachel terhes lett Benjaminnal, Jákob felszabadult, és nem kérte Lábán engedélyét, a fogság befejezésére, és hogy egyesülhessen saját népével, a kívánt helyen, a szentség földjén.

A kabbala tudománya, speciális nyelvezetet használ, amit a “lombok nyelvének.” hívnak. Ha minden érzésünkben, gondolatunkban, szándékainkban, és tulajdonságainkban maradunk a „a mi saját érdekünkben” akkor csak ennek a világnak a realitását fogjuk érzékelni. Még a  Tóra szavai is először olyasmit fejeznek ki a számunkra, ami ebben a materiális világban történik.

Azonban ha a szándékunkat „az adakozás érdekében” tartjuk, akkor a Tóra minden szava természetes módon transzformálódik bennünk a spirituális gyökerek és erők leírásába. Érthetővé válik a számunkra, hogy a Tóra egy szót sem szól, materiális objektumokról, (mint nyáj, Lea, Rachel, Jákob, és így tovább) vagy ezek pszichikai cselekvéséről. Sokkal inkább minden erőkről szól (vágyak és a Fény) amiket mi érzékelünk, és amikkel kapcsolatba kerülünk.

Ezt minden probléma nélkül képesek vagyunk érezni, mivel a felső érzékelés és gondolkodás, sokkal erősebb, mint az alsó. Ezért amikor a Tórát olvassuk, soha többé nem tűnik úgy, hogy a materiális világot írja le. Ugyanis mindent a korrekció belső szintjén érzékelünk.

Az idő ezen pontján, mi csak az alsóbb materiális világot érzékeljük. Ezért minden, amit olvasunk, vagy hallunk a kiváltott képeiról ennek a világnak, mint birkanyáj, kút, asszony, férfi, és különböző cselekedetek, amelyek ismerősek a számunkra, és amelyek ennek a világnak a részei.

Az erőfeszítések, amikor olvassuk a A Zohárt, a következő gondolatokat kell, hogy tartalmazzák::

A Zohár kizárólag a közöttünk levő kapcsolat mértékeiről beszél;

Mi a spirituális erők megkülönböztetésére törekszünk (az adakozás vágyai) önmagunkon belül, amik ennek a világnak a szavaival vannak megnevezve.

El kell képzelnünk ezeket, és megpróbálni felfedezni ezeket, mint egy kisgyermek, aki próbálja megérteni egy új játék szabályait, ahogy azt a fejlődése megengedi. Ezáltal, felemelkedünk, ennek a valóságnak az ágaitól, a Felső Világok gyökeréig. Lépésről lépésre, megpróbáljuk megkülönböztetni a Felső gyökereket; ezek az erőfeszítések fejlesztenek bennünket, mint egy gyermeket.

Ezért nem csupán figyelni kell a szavak hangzására, amikor olvassuk a Zohárt. Inkább, ahogy Baal HaSulam írja a  Tíz szfíra tanulmánya bemutatása- ban 155-ös szakasz, “Habár ők nem értik, amit tanulnak, a sóvárgáson és a hatalmas vágyon keresztül megértik a kabbalát, ésfelébrednek a rájuk vetődő Fénytől, ami körülöleli a lelküket.”

Az erőfeszítések elvisznek bennünket a megértéshez, és a Reformáló Fény bevonzásához, amely korrigál minket. A korrigált vágyainkon belül, elkezdjük megérteni és érzékelni mindazt, amiről a Zohár beszél.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Zohar, VaYetze (És Jákob eltávozott)  fejezet – 2.rész,”  219. rész: Akkor a Teremtő közelebb akarta emelni őket magához, átadta nekik a „szenvedés kenyerének” szintjét. A szenvedés kenyerének fokozata, Dávid király, akiről írva van: „Mert én vagyok a szenvedő és a rászoruló.”

Dávid király a Nukva. Amikor az megkapja balról a Bina illuminációját, akkor ugyanazon a szinten lesz, mint a ZA, aki az ő „férje, párja”. Ekkor azonban, a Nukva eléri a Binat és nem „párosodik” a ZA-al. Ezért „szegénnyé” válik, és ezt a fény nélküli állapotot úgy nevezik: „a szenvedés kenyere” mivel a Hochma nem ragyog Hassadim nélkül.  Erről a pillanatról írva van: “ Mert én vagyok a szenvedő és a rászoruló.” Ez a Nukva első fokozata.

Látható, hogy a bőség  a Hochma Fényében van. Azonban mit ér a jót tud ez jelenteni, ha valaki nem tudja ezt felhasználni? A Hassadimba való „beöltözés” nélkül, ez, csak a sötétséget hozza el. Kívánatosabb nem megkapni a Hochma Fényét, a Hassadim Fénye előtt. Minden bőség a Hocma Fényén belül fedi fel magát, de csak olyan módon terjed ki, ahogy a Hassadim Fénye megjelenik.

Ezért a bőség mértéke, csak a Hassadim Fényének a spirituális edényben megjelenő fokozatával adható (Kli). Hochma csak a Hassadim kiterjedő jelenlétében tud ragyogni. Ez megmagyarázza, miért értelmezhető a „szegénység kenyere” csak attól a pillanattól, amikor megjelenik a Hochma Fénye, de a felfedezésére kevés lehetőség van, mivel ehhez szükséges lenne a Hassadim Fénye, ami az adakozás és a szeretet hiányának megtapasztalása.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →