Rabas cikke írja, aminek a címe „Ezek Noé generációi”: Egy ember a negatív vágyak és gondolatok állapotában nagy erőfeszítést kell tegyen, hogy a kérdéseken felülkerekedjen, amivel a gonosz hajlam állandóan nyaggatja őt („ki” és „mikor”). Azaz „ki a Teremtő, hogy én hallgassak a szavára?” és „Mit ad neked ez a munka?” És nincs más mód, hogy az ember ezen felülkerekedjen, csak az, hogy a hitet az értelem fölé helyezi.

Más szavakkal, egy ember nem az egoista értelme szerint dolgozik, amit a jelenlegi vágyai meghatároznak a számára. Inkább egy magasabb fokozat szerint cselekszik, amit adományozásnak hívnak.

Valóban, ha a vágyamnak engedelmeskedem, és az értelemnek, ami azt szolgálja, akkor egy állatnak hívnak, aminek megvan a feje (értelem) és a teste (vágyak) ugyanazon a magasságszinten. Ha szeretnék „ember” lenni, akkor a fejemet a testem fölé kell tennem, ami a vágyam fölött van. Ez azt jelenti, hogy az értelmemnek magasabb vágyat kell szolgálnia, azaz az adományozást, ami rajtam kívül létezik, mint a vágyat, ami bennem van.

Ma az adományozás vágya rajtam kívül van (a „ma” a jelenlegi fokozatomat mutatja), de holnap (a következő fokozaton), már bennem lesz. Ezért kell a felebarátomat szolgálnom a fejemmel mindig. Így dolgozom a következő fokozatért, és ennek köszönhetően hívnak engem „embernek), akinek a feje a teste fölött van.

Ez a spirituális objektumok szerkezete: GE (Felső rész) az alsóbb Parcuf a felső  AHP-jába öltözik (alacsonyabb rész) és számításokat végez a Felső Egy felé azzal, hogy kapcsolódik hozzá és megpróbál azonossá válni vele. Ez az, amikor a csoporthoz kapcsolódom, ami a Felső Egy AHP-jaként szolgál, és az értelmemet alárendelem, hogy szolgálja ezt az egoista vágyaim helyett (AHP), amik alacsonyabb szinten vannak.

A felső spirituális objektum két részre oszlik: a vágyra és a Fényre abban. A Felső Egy vágya a csoport és a spirituális környezet. Más szavakkal mind a közös lélek részei, amit még nem kapcsoltam magamhoz, és ennélfogva számomra külsőnek jelennek meg.

Később minden egyetlen vággyá egyesül majd és a Fényé őbenne, ahogyan írva van: „Ő és a neve egyek.”

cst

Kategória: Rabash, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Rabash, Shlavey Ha Sulam írásaiból, 16.cikk , 1984 “Az adakozásról”: van egy szabály, ha valaki el akar érni bizonyos célt, és tudja, hogy az lehetetlen fáradozás nélkül, akkor erőkifejtésre törekszik és elutasítja a nyugalmat. Ha az ember eljegyzi magát a Kabbalával és annak belső munkáival, ez azt jelenti, hogy spirituális szükséglete van, és elvárja, hogy ezen az úton megkapja, amit kíván. Tehát mielőtt elkezdi ezt a munkát, az embernek meg kell vizsgálnia, hogy mit vár el, hogy megkapja-e segítséggel,  ami azt jelenti, hogy milyen jutalmat vár ettől a munkától?  És ha az ember elkezdi mérlegelni ezt, különféle gondolatok tömege támadja meg, és nehéz megértenie, hogy igazából mit akar. ….

Mi mindig rossz előérzetek és kétségek között találjuk magunkat: “Miért kell ez nekem, mit csináljak ezzel?”  Nem ismerjük a valódi okot, mert el van rejtve előlünk. A kétségek e nagy szakadéka végtelennek tűnik, és sokan fokozatosan abbahagyják, hogy elemezzék ezeket a kérdéseket. Minél jobban a mélyére ás az ember, annál több kérdés merül fel benne; miközben a normál élet folyik tovább. És akkor az ember abbahagyja a mérlegelést, és nem keresi a választ.

De a Teremtő miért készített nekem annyi feltevést, annyi utat és gondolatot, olyanokat hogy „miért, mi célból és hogyan?” ha  nem tudok megszökni ezektől a gondolatoktól, és minél tovább gondolkodom róluk, annál jobban összezavarodom. Mi az Ő való szándéka, az hogy kétségbe essem, és kiszálljak az egészből? Ha nem tisztázom az egészet, és ha nem jutok el egy magasabb szintre, akkor nem haladok előre. Szóval Ő miért tenne akadályokat az utamba?

A Teremtő ezt úgy intézi, hogy csak azok, akik kutatják, hogy hogyan érhetik el az adakozást, hogy hasonlóak legyenek Hozzá, és dolgozni is akarnak ezért, csak azok jöjjenek Hozzá. Megpróbáltam elérni az adakozást, és realizáltam, hogy nem tudok semmit. Hogy teljes sötétségben vagyok, és ezért segítségre van szükségem Felülről. Ugyanakkor kész vagyok mindent odaadni, mert az erőkifejtések garantálják nekem az erőt arra, hogy tovább menjek a cél felé. Ha nagy erőfeszítéseket tettem a cél elérésébe, nem tudom könnyen feladni. Oly sokat invesztáltam bele!  Én fel vagyok készülve a fizetésre, szóval nem hagyom a fizetésemet kárba veszni.

Ha megértem, hogy az adakozás létezik, és hogy minden eszközzel el kell érnem azt, az erőmbe vetett illúziótlanság elvisz engem az igazi imához.

Kategória: Rabash, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Milyennek kellene lennie a jövőben az internetes rendszerünknek? Azt említetted, hogy át kellene adnia a Bnei Baruch légkörét.

Válaszom:

Ez nem helyes. A rendszernek azt az atmoszférát kellene átadnia, amit Kabbalisták leírtak, ez a rendszer a jövőben irányadó lenne a közösségünkben. A tervünk az, hogy egy virtuális közösséget hozzunk léte, ami ingyenes és nyitott mindenki számára;egy közösséget, ami megtanítja az embert, hogy a spirituális törvények szerint éljen. Ezt egy természetes és kedves módon kell, hogy megtegye. Oktató játékokat is kell, hogy tartalmazzon, ami megtanítja az embert, hogy fokozatosan elkezdje a természetet érezni és megérteni, hogy miért gyakorol ránk hatást egy bizonyos módon, miért érezzük rosszul magunkat amiért ellentétesek vagyunk vele, és hogyan változtathatjuk meg magunkat, hogy jobban érezzük magunkat.

Egyfajta „alkalmazkodásnak” kell lennie a természet felé. A természetben létezünk, de nincs róla valósé képünk, hogy mennyire ellentétesek vagyunk vele; ez az oka a folyamatos szenvedésünknek. Egy ütközőt, vagy még inkább egy „adaptert” kell közénk és a természet közé kiépítenünk. Ez az, amire igazán szükségünk van.

Kérdés:

De ennek egy egyedi rendszernek kellene lennie, ami teljes mértékben a Kabbaláról szolgáltat információt?

Válaszom:

Hasonlónak kell lennie ahhoz, hogyan a gyerekeinket tanítjuk meg rá, hogyan igazodjanak el a világunkban, hogyan legyenek képesek átvenni ezt a világot, és hogyan használják azt.  Természetesen nem használják a helyes módon, ennek eredménye, hogy szenvednek. De mégis lehetséges tanítani egy embert.

Fogsz egy kis „majmot”, aki nem tud vagy ért meg semmit és egy „intelligens emberré” fejleszted, ami képes elnavigálni ebben a világban és alkalmazkodni hozzá a saját szükségleteinek megfelelően. Ugyanez érvényes a spirituális világbeli „oktatásra” is.

Ezért kaptuk a Kabbala bölcseletét. Elsajátítunk valamennyi tudást mert ezt parancsolták nekünk. Azt parancsolták, hogy egy ilyen közösséget építsünk. De hogyan építjük fel ezt? Építsünk együtt egy modellt.

Kérdés:

A fő probléma egy módszer megtalálása, ami átformálja a megkapott tudást egy új internetes rendszerré és ennek megfelelően alkalmazza azt. Nehéz átadni az információt annak teljes valójában. Például valaki meglátogatja az oldalunkat. Mit lát, mint felhasználó? Milyen oldalnak kell ennek lennie?

Válaszom:

Egy üdvözlő oldalnak kellene lennie, ami jó dolgokat tanít és feltárja a módszert, hogy hogyan létesítsünk helyes kapcsolatokat más emberekkel a világon. Fokozatosan elkezdi megérteni, hogy ez mennyire hasznos és megérti, hogy ez az egyetlen megoldás, ami létezik.

Az oldalnak példákat kell hoznia az életből és az emberi társadalomból illusztrációkon keresztül, amik minden másféle rendszert: kövületi, növényi, állati szintet ábrázolnak. A példáknak tisztán be kell mutatnia a kapcsolat fajtáját, amit másokkal meg kell építenünk az emberi szinten.

Ez nem lehetetlen. Egyszerűen el kell kezdenünk építenünk ezt a rendszert, lépésről lépésre. Nincs választásunk; egyébként a „sorscsapásokon” keresztül fogunk előrejutni. Hívhatnak minket Homo sapiensnek, ha így jutunk előre?

cst

Kategória: Rabash, reggeli lecke, rendszer - Nincs még hozzászólás →

Rabash cikkeivel kell dolgoznunk, csoportokra kell osztanunk őket és meg kell vizsgálnunk őket. Minden cikk egy különleges forgatókönyv alapján íródott, mint egy film, vagy egy regény. Van egy alapvetése, egy konfliktusa (egy probléma), a fejlődés, bizonyos konfliktusok és ellentmondások, és egy megoldás a végén. Útközben számos nehézséggel találkozunk, amik segítenek letisztázni a kezdeti kérdést és következtetésekre jutni. A teljes cikk-kurzus megfelel a  belső (fiziológiai és spirituális) szerkezetünknek így meg tudjuk érteni és belsővé tudjuk tenni azt.

Egy cikket (vagy két rövid cikket) érdemes naponta elolvasnunk, reggel és este. Nem számít, hogy összezavarodunk-e ameddig ezzel az anyaggal mindig kapcsolatban maradunk. Csupán az erőfeszítés el fogja érni a Reformáló Fényt. Ugyanez a Fény le fogja tisztázni a kérdéseket, a megfelelő rendet és rendszert, ahogyan az állapotokat is, amelyeken tovább kell mennünk.  Mindez tisztává fog válni, és ha nem tisztul le, akkor meg fogjuk érteni, hogy miért történik ez. De a Fény az, ami megvilágít mindent, amit szeretnénk megválaszolni.

Ez nem tartalmaz elméleti kutatást; sokkal inkább várom a Fényt, hogy megvilágítsa nekem az író elméjét egy gondolatban. Mit akar mondani itt, mi az ő terve? Csak egyetlen gondolat! Mire gondolt Rabash abban a percben? Az egész cikk egyetlen gondolat, és szeretném megérteni azt. Ez csak akkor történhet meg, ha segítséget kapok Fentről, ha egy „múzsa” meglátogatott engem. A Kabbalisták ezt „Fénynek” hívják.

Kategória: Rabash, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Mi olvassuk a  A Zohár-t azután, hogy felkészítettük magunkat, erre, Rabash cikkei olvasásával, az első részében a leckének; ez az az állapot, ami után készen állunk a Reformáló Fény fogadására. Mit jelent, hogy “Készen állunk”? Azt jelenti, van egy erre irányuló vágyunk, egy bizonyos belső dimenzió vágya, az adakozás tulajdonságainak megszerzése érdekében, túl, a mi földi elménken, és érzékelésünkön. Mi azt akarjuk, hogy ez a tulajdonság irányítson bennünket.

Ma van, ha egy személyben nincs vágy erre? MI van, ha nem érzi, az adakozás tulajdonságának hiányát, és nem is szeretné ezt érezni? Mit kell tennie? Azok között kell maradnia, akik meg akarják szerezni az adakozás tulajdonságait. Az a személy, aki azt érzi, virtuálisan nincs ehhez kapcsolata, bele kell kapaszkodnia - mint egy újszülött – azokba, akik tanulnak. A Kabbala tudománya azt mondja: “Meggyógyít minden húst.”

A mi világunkban, még az egészséges személy is alkalmanként keresztülmegy orvosi vizsgálatokon: “Mi van, ha találnak valamilyen betegséget?” “Miért van erre valakinek szüksége, aki egészséges?” “Biztos akarok lenni abban, hogy nincs semmilyen betegségem, ami progresszívebb lehet, ha nem foglalkozom vele. „

Ugyan ez érvényes ránk. Még ha mi nem is érezzük, az adakozás tulajdonságának hiányát, és „egészségesnek” érezzük magunkat, hiszünk a nagy kabbalistáknak, akik azt javasolták, hogy vizsgáljuk meg magunkat. Ezért olvassuk a Zohar könyvét, még ha azt is érezzük, nincs erre szükségünk. Talán – köszönhetően ennek az olvasásnak -  hogy, bár én nem bizonyos módon kapcsolódom ehhez, vagy érzek különleges hajlamot, vagy szükséget erre, mégis, meg fogom vizsgálni magam, és látni fogom, hogy negatív tulajdonságokat birtokolok. Ezeket korrigálva, elérek valami jót. (Jobbá válok)

Kategória: Rabash, Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Még mindig nem tudjuk értékelni, amit Rabash tett meg értünk. Ő volt a történelem első Kabbalistája, aki leírta az ember spirituális munkáját egy sajátos, strukturált módon. Az ember útmutatójaként a Teremtő elérésére, Rabash munkája páratlan.

Több könyv van, ami különféle hosszúságokban beszél erről, de egyik sem írja le az egyén teljes útját egy rendszerbe szedett módon. Rabash viszont tömör és érthető magyarázatokat ad, tiszta példákkal együtt. Kiegészíti Baál HaSzulám módszerét mindennek, ami hiányzott a korrekció gyakorlati megvalósításához, hogy a teljes emberiség teljesíteni tudja. Vesszük Baál HaSzulám munkáit és Rabash cikkeit és a modern emberre szabjuk azokat, eltávolítva belőlük mindent, ami összezavarná őt.

Ezek a nagyszerű Kabbalisták a korrekció folyamatának két részét teremtették meg. Mindenkinek szüksége van rájuk ma, hogy elérje a teremtés célját. Baál HaSzulám a Körülölelő Fényhez kapcsol bennünket, és Rabash megtanítja nekünk, hogyan készítsük fel önmagunkat hogy kapcsolódjunk ehhez a forráshoz. Elmagyarázza, hogyan szervezzem a dolgaimat lépésről lépésre, és hogyan fókuszáljam a gondolataimat és szándékaimat. Amikor készen állok, akkor kinyitom Baál HaSzulám könyveit.

Baál HaSZulám olyan, mint a Fény, ami Fentről jön hozzám, és Rabash felkészít engem a munkára lentről felfelé, a forrás felé. Ha mindkét erőt használni tudom, garantált a sikerem.

cst

Kategória: Rabash, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →