A hozzám intézett kérdés:

Ön visszatérően beszélt arról a tendenciánkról, hogy elmenekülünk a spiritualitástól, sokkal előbb, valóban megközelítenénk. Más szavakkal, az egoizmusunk, távolabbra húz bennünket a spirituális állapottól bizonyos visszalépések megtétele által.  Hogy tudjuk elkerülni a hibázást, és az egóval szembe menni?

Válaszom:

Fel kell készülni jó előre. Amikor már történik, semmi nem segít. Az ego becsap és elcsábít így is úgy is. Ezt megelőzően, folyamatosan kell a biztonságot megteremteni. Hasonlóan a hegymászóhoz, ahol az egyik személy a másikhoz van kötve, aztán az egy harmadikhoz, és így tovább. Ez a közös összeköttetés a lényeg.

Az utunkon, egy személy elvesztheti a kötelék megragadását bármelyik pillanatban. A másokkal való kapcsolat nélkül, lezuhan a szakadékba, és akkor vissza kell másznia. Az egész élet elvesztegethető ezzel. Ez az, amiért valaki, elesik a spiritualitás elérésétől, vagy a 125 spirituális fokozaton való fejlődéstől egész életében.

Minden el van rendezve, egy nagyon precíz, logikus, és megfelelő módon. Ez egy természeti törvény. Nincs kényeztetés a Teremtő felől, nem mondja, „Ó, olyan kicsi vagy, szeretlek, és mindent megteszek érted…” Nem, ez nem működik. Az adakozás ereje, és a kapni akarás ereje szemben áll egymással. Meg kell találni a helyes kapcsolatot közöttük, és helyesen cselekedni. Ez egy törvény.

Ez nem olyan, mint a mi világunk, ahol mi rendezzük el, teremtjük, a természetellenes feltételeket saját magunknak. A természetben nincs, a fogalmai megértésén alapuló könyörületesség. A könyörületességre vonatkozó megértésünk, a megkapása annak, amit nem érdemlünk meg. Azonban ez helytelen. Miért kellene így lennie? Csak azért, mert valaki olyan csodálatos?

Ezért, ha megértettük a természet lényegét, hogy milyen módon kell viselkednünk, hogy egyezésben legyünk vele, valóban sikert érhetnek el. Megérthetjük a Teremtő cselekedetinek indokait, ahelyett, hogy könyörületességet várnánk el. Tanulmányoznunk kell a természeti törvényeket, és precízen alkalmazni önmagunkon. Akkor nem lesz problémánk. Látni fogjuk,mennyire perfekt és végtelen, és hogy mi is ilyenné válunk

Kérdés (folytatás):

Tehát, mi a megoldás? Hogy tudjuk magunkat időben felkészíteni?

Válasz:

Csak, a másokkal való kapcsolat által. Ez a kijelölt feltétel a számunkra. Csak a kölcsönös garancia állapota segíthet. Pont, úgy, mint a hegymászók esetében. Csak Te, és én, együtt tudjuk a célt elérni. Más szavakkal, magamra és Rád, azonos módon kell gondolnom. Úgy kell aggódnom, a cselekedeteidet illetően, mint a sajátom irányában.

Kérdés (folytatás):

A hegymászók esetében magától értetődő: ha valaki lezuhan, fizikailag látható. De itt eltérés van. Aki „lezuhan”, minden pillanatban visszatér ennek a  világnak az ízeihez, és ettől boldog lesz.

Válaszom:

Ez is zuhanás, a szintén, a kölcsönös garancia programja alá tartozik, a annak a kölcsönös megvalósítására, ahogy mi ebben az állapotban fejlődünk, és egymást támogatnunk kell. Ezt kell megvalósítanunk.

A személynek törődnie kell azzal, hogy mi történik a többiekkel, mert különben nem éri el a célt. Akkor, a Felső Fény befolyása alatt, megszerzi a többiekkel kapcsolatban, annak az érzékelését, hogy a többiek fontosabbak, mint a személy. Csak úgy, mint a mi világunkban, amikor elkezdünk törődni, valaki más gyermekével, és ez a gyermek fontosabbá válik, fontosabbá, mint mi, és elkezdjük szeretni. Ez a Felső Fény befolyása.

Ki kell próbálni, és meg fogjuk látni.

Kategória: egoizmus, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A hozzám intézett kérdés:

Hogyan kombináljam, a következő kettős hozzáállást: egyik oldalról, minden barátomat nagyobbnak kell látnom, mint magamat, a generáció legnagyszerűbbjének. Azonban a másik oldalról, kisebbnek kell őket látnom, mint magamat, mintha folyamatos gondoskodásra lenne szükségem?

A válaszom:

Egyszerűen tudom ezt összekapcsolni azzal a móddal, ahogy ezt a gyermekemmel teszem: Ő sokkal fontosabb, mint én, ezért az ő vágyai meghatározzák az én cselekedeteimet. Ha bármire szüksége van, én mindent elhajítok, és azt teszem, amit ő szeretne. Ezen felül, amikor gondoskodom róla, kapcsolódom hozzá, úgy, mint aki kisebb, mint én, és nem tud cselekedni nélkülem. Ez leírja azt, ahogy birtokolhatjuk mindkét hozzáállást egyidőben.

Érthető, hogy a közös vágy, fontosabb, mint a sajátom. Ez egy kicsinyített modellje a közös léleknek és már mindent tartalmaz, mint egy hologram.

Ha én kapcsolódom ehhez a kis csoporthoz, a  kölcsönös garancia elve alapján (mondjuk, hogy a csoportnak tíz tagja van) akkor ez a tíz ember ugyanolyan, mint tíz milliárd. Nincs különbség. Valóban el kell hagynom az egoizmusom, és nem lényeges, hogy ezt tíz, vagy tíz milliárd emberrel kapcsolatban teszem. Ha ebben, felfedem a spirituális világot, akkor kik a fontosabbak: én, vagy ők.

Önmagam nem tudok semmit felfedni emellett a földies, testi élet mellett. Amíg a helyes kapcsolatban vagyok másokkal, fel tudom fedni a spiritualitást. Természetesen el kell fogadnom a célt, és a csoportnak kell fontosabbnak lennie a számomra, mint önmagamnak.

El kell fogadnom a vágyaikat, a sajátomnak, ez a legszentebb akarat kell, hogy legyen a számomra, mint egy törvény! Ez az, ami engem alkalmassá tesz az egységre. Másrészt érzékelnem kell őket olyan módon, hogy kisebbnek kell látnom őket, és ahogy érzem, hogy szükségük van a segítségemre, és arra, hogy mindent megadjak a számukra, amim csak van. I

Bármikor beszélünk a szeretetről és az egységről, én mindkét szempontból említem ezt, a kicsinnyé válás, és a naggyá válás szempontjából. Nincs ebben semmi ellentmondás. Sokkal inkább olyan, mint egy kisbaba, aki tisztel egy felnőttet, és ezzel egyidőben sokkal fontosabbá válik a felnőtt számára, mint bárki más. A kisgyerek, olyan, mint a család elöljárója, ezért az egész család körülötte forog.

Kategória: egoizmus, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A hírekben ez állt:

“A nullák: (Végre) viszlát a Pokol évitzedének” A félelmetes ezredfordulós olvadás nem történt meg. Helyette az amerikai álom borult be. Kezdve a 9/11-gyel és a gazdasági válsággal a végén, az első évtized úgy kerül be a történelembe, mint a leglelohasztóbb és legkiábrándítóbb évtized, amit az amerikaiak a második világháború utáni korszakban átéltek.

Kommentárom:

A múltban minden szenvedés afelé tolt minket, hogy fejlődjünk, ennek okán fényesebb jövőt láthatunk magunk előtt. Most, mivel az egoizmus tetőfokára hágott és globálisan összekapcsolódtunk, nincs már szükség az egoizmus növekedésére. Csupán a korrigálására.

Ennél fogva a szenvedés nem fog előrébb tolni minket (más szavakkal nincs jövője), de rosszabbítani fogja a jelenlegi állapotot, ameddig bele nem megyünk, hogy természetünket korrigáljuk.

cst

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Amennyiben valaki azt kéri, hogy közelebb kerülhessen a Fényhez, az nem egy önző kérés? Végül is az a vágy hajtja, hogy jobban érezze magát.

Válaszom:

Mindez nem probléma. Ezt hívjuk Lo Lisma-nak (hogy a spiritualitást önzően akarjuk magunknak).

A személy azért akarja érezni a spirituális világot, azért akarja megszerezni a spirituális életet, a valóság valós érzékelését, hogy ne vesztegesse el az életét. Végül is életünk gyorsan eltelik, nem tudjuk mennyi időnk van hátra, és nem akarjuk ezt az időt értelmetlenül elvesztegetni.

Eleinte a személy nem képes másra gondolni, mint profitra saját maga számára. Végül is, ha a személy nem kívánná a spiritualitást önző módon, nem hinné, hogy abból valami haszna származik, akkor soha nem jutna el a spiritualitáshoz.

Ennél fogva a spirituális út önző megszerzéssel, megértéssel kezdődik (Lo Lisma), és aztán a Felső Fény (Or Makif) hatására a személy önző hozzállása a spiritualitás irányában átváltozik altruistára (Lisma).

Ezért hívjuk egónkat “segítségnek saját magunk ellenében” (Ezer Kenegdo), mivel az egó, önzőségünk az, mely minket eljuttat abba az állapotba, amikor hirtelen megértjük, hogy pontosan önzőségünk az, amely útunkban áll.

Ugyanazt az egót, mely addig segített minket, és hajtott minket előre most el kell pusztítsuk. Nem a vágyakat magukat kell elpusztítanunk, hanem azok önző szándékát, irányát. Ily módon képes a személy fokozatosan megváltozni a Fény hatására.

hzs

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mi az univerzális egó, és hogyan képes valaki 7 milliárd emberért gondoskodni? Mit tegyek értük és mit kell éreznem miközben azt teszem?

Válaszom:

Nincs jobb példánk, mint a család. Az emberiség egy család, de nem a modern verzió, ahol minden egyes családtag képes hátát fordítani a többiek felé, hanem a tardícionális család, ahol mindenki szoros kötelekkel kapcsolódik egymáshoz. Mi figyelemmel kísérjük családtagjainkat - az egészségüket, megélhetésüket, jólétüket és sikereiket. Amennyiben bármelyik családtag nehéz helyeztbe kerül, az egész család szenved. Ily módon kell gondoskodnunk 7 milliárd emberről.

Az igazság az, hogy semmi sem egyszerűbb ennél. Csak arra van szükségünk, hogy kilépjünk önző vágyunkból, és akkor felfedezzük, hogy nincs különbség abban, hogy 7 milliárd emberért felelünk, egy személyért, a Teremtőért vagy néhány barátért gondoskodunk. Az egyetlen nehéz lépés az, hogy megszabaduljunk önzőségünktől. Ahhoz, hogy ez sikerüljön tanúskodnunk kell afelett, hogy mennyire össze vagyunk kapcsolódva. A Kabbala segít abban, hogy megnyissa szemeinket ezekre a kapcsolatokra.

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Tudjuk, hogy az önző vágyak motíválnak minket, hogy a lustaság ellen kűzdjünk. Szóval ha a személy korrigálja önzőségét, mi adja majd a stimuláló erőt neki? Minden rendszernek vannak olyan részei, melyek azt kontrollálják. Szóval ki vagy mi fogja ezt a funkciót betölteni egy önzőség-mentes társadalomban? Hogyan fogunk menedzsereket választani?

Tudjuk, hogy nagyon sok ember dolgozik olyan területeken, ahol olyan dolgokat hoznak létre, melyre nincsen igazán szükségünk. Mi történik majd ezekkel az emberekkel? Az önzőség korrekciójával nem lesz az altruisztikus társadalom tehetetlen az egoisztikus társadalommal szemben?

Válaszom:

A világon mindent a természet erői irányítanak, szóval minél jobban hasonulunk hozzájuk, annál jobbá válunk, és társadalunk is jobbá válik. Ha csak azokat a dolgokat állítanánk elő, melyekre igazán szükségünk van, akkor mindenkinek maradna ideje a spirituális munkára, a Természet (Teremtő) tanulmányozására. És akkor felfedezzük a bőséget, annak megfelelően, amennyiben egyensúlyba kerülünk a Természettel.

Nem kell aggódnunk afelől, ami nem ránk tartozik - hagyjuk azt meg a Teremtőnek. Életünk célja az, hogy megváltoztassuk magunkat, és hogy hasonlóvá váljunk a Természethez (Teremtőhöz). Ez ad majd nekünk bőséget, előrejutást.

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Az egység az egyetlen módja, hogy bármit is elérjünk. Mégis az országok továbbra is úgy viselkednek, mintha nem törődnének azzal, hogy mi történik a többiekkel, annak ellenére, hogy nyilvánvaló, hogy ugyanazok a problémák másnapra őket is elérik!

Nem tehetetlen, sebezhető egyénekről beszélünk, hanem egész országokról, sőt az egész emberiségről. Nem csak az egyének, hanem az egész közösség az, mely hirtelen elvesztette a felelősség és valóság érzetét. Mindez a Felső Fény módja, hogy a globális önzőséget bemutassa nekünk. Az egész világ belenyugodott abba, hogy a pillanatban éljen, szemét behunyva a jövőbeni következményekre nézve.

A Kabbala figyelmezteti az embereket, hogy a bármikor bekövetkező szenvedések miatt nagyon veszélyes úgy gondolkozni, hogy: “Együnk, igyunk, mulassunk, mert holnap úgyis meghalunk!”. A jelenlegi körülményeket a Természet szándékosan hozta létre annak érdekében, hogy minket egy új dimenzióba emeljen. Olvashatunk erről többet is a “Bevezető a Tíz Szfira Tanulmányához” című írásban.

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Sok olyan módszer van mely arra tanítja az embereket, hogyan hagyják egójukat maguk mögött. Hogyan tekint a Kabbala mindezekre a módszerekre?

Válaszom:

Mindezek a módszerek eltűnnek majd a közeljövőben, mivel nincs meg az erejük, hogy az embert kivezessék egoisztikus természetéből. Mindössze annyit képesek tenni, hogy lebénítják önző vágyainkat. De mivel vágyaink állandóan növekszenek, és ezek a módszerek mindezzel a növekedéssel ellenkező irányban működnek, ezzel eltávolítják az egyént a társadalomtól, és életétől. Ez azért van, mert a személynek teljes elszakadást javasolnak a problémáktól meditáláson, és más” trükkökön” keresztül.

Mindemellett ezek a módszerek képtelenek arra, hogy az emberek között kapcsolatokat hozzanak létre. Természetükből adódóan azok az emberek, akik ezeket a módszereket használják, egyre jobban eltávolodnak egymástól. A Természet ezzel szemben egység irányába kényszerít bennünket. Ezért van az, hogy ezek a módszerek hasztalannak bizonyulnak.

A Kabbala ezzel szemben megmarad két okból. Először is a Kabbala képes az ember hatalmas önzőségével dolgozni, mely önzőség az emberiség történelme alattt fejlődött ki, és melytől nem vagyunk képesek elmenekülni. Másod sorban a Kabbala módszere elmagyarázza hogyan használjuk ezt a hatalmas egoizmust, anélkül, hogy azt elnyomnánk, ehelyett annak alkalmazását megváltoztatva a saját magunk irányából a mások felé. Ez az a munka melyet önzőségünkkel végezhetünk anélkül, hogy megtagadnánk természetünket, és bármi mást világunkban, és anélkül, hogy megtagadnánk természetes adottságainkat. Végül is a Kabbala elmagyarázza nekünk, hogy szükséges az, hogy minden amink van azt fel kell használnunk.

Mindemellett a Kabbala tudományának segítségével hatásosan korrigálni tudjuk az emberek között található elszakadást. Az összes többi módszer csak beszél arról, hogy szeretnünk kellene egymást. Vegyük például az Indiában található helyzetet: az ott található kaszt rendszer, mely teljesen elválaszt embereket egymástól nem akadályozza meg őket abban, hogy a “mások iránti” szeretetről beszéljenek.

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

A “mások iránti adakozás” vágya ugyancsak önző vágyat jelez, mivel magunk számára akarunk valamit megkapni, mivel “én akarok” adni. Szóval ez valódi adakozás?

Válaszom:

Az adakozás vágya nem hasonló, és nem kapcsolódik más vágyainkhoz. Azonban a “másoknak adás” ahogy azt a legtöbb ember manapság gondolja, egyátalán nem az adakozás iránti vágy, mivel az ugyanaz az élvezet iránti önző vágy, amely egyszerűen úgy jelenik meg, mintha a mások érdekében használnánk azt fel.

Ezért van az, hogy a másik személy iránti közvetlen adakozás iránti vágy nem létezik a Természetben. Mindez lehetetlen, mivel ez egyenértékű lenne azzal, hogy kilépünk saját magunkból.

Szóval mit tehetünk? Meg kell próbáljunk “kilépni magunkból”. Amennyiben a személy megpróbálja ezt, elérkezik annak megértéséhez, hogy mindezt csakis a Teremtő képes megtenni számára. És ezzel felfedezzük a Teremtőt!

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →

 Kérdés:

Az önzőségem nem nagyon kifejlett még. Nem akarok gazdag lenni, és nem akarok nagy karriert. Nincsenek ambícióim, és mindeféle munkákat végzek az alapbérért. Azonban arra érzek indítékot, hogy kilépjek ebből a körforgásból. Ahhoz, hogy a Kabbalát tanulhassam ki kell jobban fejlesszem az önzőségemet, vagy anélkül is elkezdhetem a tanulást?

Válaszom:

Az egyetlen amire koncentrálnunk kell az az, hogy a meglevő önzőségünket korrigáljuk. Akkor aztán meglátjuk majd, hogy majd szédurranunk az önzőségtől! Ez azért van, mivel a Teremtőhöz vezető útunk az önzőségünk növekedésvel, és annak korrekciójával jár.

Kérdés:

A 2009-es Nemzetközi Kabbala Kongresszus utolsó napja alatt beállítottam az órám ébresztőjét, hogy figyelmeztessen engem minden nap, hogy egy percig arra koncentráljak, hogy a Föld összes embere egy lélekbe, befogadóedénybe tartozik. Emellett igen erősen szeretnék egy csoporthoz csatlakozni, de önzőségem visszatart. Rá kell-e vegyem magamat arra, hogy csatlakozzak egy csoporthoz, vagy várjak arra, hogy ez természetesen történjen meg, hogy a Fény toljon engem egy csoport kötelékébe?

Válaszom:

Ha a személy beteg, és csak ül, és vár, hogy a vágy megérkezzen és arra késztesse, hogy bevegye a keserű gyógyszert, elfogadja az injekciót vagy a műtétet, akkor helyesen cselekszik?

Kategória: egoizmus - Nincs még hozzászólás →