Az elkövetkező években a világ egyre nehezebb helyzetbe csúszik majd, és emiatt az emberek meg akarják majd érteni, hogyan élhetnének másképpen. Ez mág csak nem is az anyagi nehézségek miatt történik majd, hanem a szívükben érezhető nehéz érzések miatt.

De ugyanakkor a világot csakis a pénz, és semmi más irányítja. Azonban ennek nemsokára vége, és az emberek elkezdik majd érezni, hogy ez nem elégíti ki őket többé. Egyszerűen rosszul érzik majd magukat annak ellenére, hogy meg van a kényelmük, és minden élvezetük.

Az emberek már most rosszul érzik magukat, de még mindig képesek “játszadozni”, behunyni szemüket a valóban fontos dolgokkal szemben, és továbbra is átmeneti dogokat hajszolni, melyeket olyan különböző formákban képzelnek el, mint pénz, hírnév és hatalom. Másképpen mit is tehetnének ebben az életben? Egymásra nézünk, és agyatlanul ugyanazt tesszük, mint mindenki más. Amennyiben hasonló vagyok a körülöttem állókhoz, akkor jól érzem magam. Ezért van az, hogy a személy olyan célokat választ, mely általában elfogadott a társadalom által, melyet a társadalom hajszol annak érdekében, hogy az ürességet elrejtse maga elől.

A test önnfenntartási ereje arra kényszeríti a személyt, hogy olyan célokat keressen, mely állandóan megállás nélkül elfoglalja, és ezáltal “tudja, miért is él”. Ily módon a személy elméje állandóan el van foglalva valamivel. Másképen elvesztené élete “biztonsági kabátját”, és elveszne mint egy kisgyermek.

És ha ez mégis megtörténne, a személy megijedne, és megzavarodna az örök kérdéstől: miért létezem, és mi történik az életemmel? Azonban előbb vagy utóbb a személy újabb vágyat kap, és nem lesz továbbá képes fanatikusan reggeltől estig korporeális dolgokra gondolni. Hirtelen megérti majd, hogy az a “maraton” abból a célból lett számára megszervezve, hogy eltérítse élete legfontosabb dolgától.

Egy ideig képes volt szemeit becsukni, és a többiekkel együtt futni, de már nincs meg az energiája arra, hogy ezt tovább folytassa. Mindenki más továbbra is tovább futja ezt a maratont, de ő már lelépett a pályáról: mindaz nem vonzó többé számára, egyszerűen nem érzi, hogy annak bármi jelentősége lenne. Vágya olyan méllyé vált, hogy azt már nem képes többé földi célokkal megtölteni:

1. a testi örömökkel, mint étel, szex, lakás és család

2. társadalmi élvezetek mint gazdagság, hatalom, hírnév és tudás.

És ezzel a személy elkezd egy magasabb cél irányába kutatni.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Van egy állapot a Felső Erő felfedezésekor, amikor két ellentéttel állunk szemben, és különleges felismeréshez kell jussunk.

Egy részről a világban létezünk, ahol megértjük hogy mi vagyunk az egész világ. Más részről képtelenek vagyunk ehhez a világhoz úgy viszonyulni mint a magunk integrált részéhez, és nem vagyunk képesek azt magunkhoz csatolni.

A Felső Erő, a Teremtő az, aki megakadályoz minket mindebben. Ameddig fel nem ismerjük Őt (a teljes adakozás tulajdonságát), nem vagyunk képesek a világ összes különböző részeit magunkon belül összekapcsolni.

Egy újabb erő jelenik meg, mely erő az egész természetet irányítja. Ezen a ponton kapcsolatot akarunk létesíteni, és a világot jobbra akarjuk változtatni, de nem vagyunk erre képesek, mivel képtelenek vagyunk magunkat megváltoztatni!

Annak érdekében, hogy változtatni tudjunk, egy magasabb szintre kell emelkedjünk. Azáltal, hogy ezekkel a külső részekkel kapcsolódunk, mely részeket mostmár saját részünknek tekintünk, nem maradhatunk többé önzőek.

Ez nem ugyanolyan, mint amikor azt találjuk, hogy régi ellenségünk igazából közeli hozzátartozónk. Amikor mindez megtörténik csak annyit tehetünk, hogy sajnáljuk a felfedezés előtti rossz viszonyt.

Azonban az ilyen fajta korrekció nem elég, mivel a gyűlölet elillan bennünk, és azt szeretet váltja fel. A valóságban azonban ez nem így történik. Helyette a gyűlölet megmarad és a szeretet azon felül jelenik meg!

A személy erre az új szintre minden előzetes önzőségével érkezik, mely önzőség nem szűnik meg, és nincs semmi amit tehetünk vele.

Néha olyan helyzetbe kerülünk, amikor a személynek jó hozzállást kell mutatnia valakivel szemben, de nem képes magát erre rávenni. Mindegy mennyire igyekszik, továbbra is csak gyűlöletet, és visszataszítást érez a másikkal szemben.

Szóval mit is tehet ilyenkor? Az egyetlen lehetőség az, hogy többlet erőfeszítést fektet bele, hogy egy új viszonyt építsen ki az előző nem tetszés, és gyűlölet felett.

Ezt az új hozzállást új szándéknak hívjuk az adakozás érdekében, az előzetes önző vágy felett.

Kategória: spiritualitás - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mit tegyek, ha meg akarom kérni a Felső Fényt, mely engem a megszerzés iránti vággyal megteremtett, hogy adja meg nekem az adakozás tulajdonságát is, amennyiben nem tudom, hogyan kérjem mindezt - nem tudom kitől kérjek, és mit is kérjek pontosan?

Válaszom:

A fejlődésünk egy ok-okozati láncolatot követ: ok-cselekedet-végeredmény, mely aztán okká válik a következő cselekedet számára és így tovább. Szóval az a személy mely valódi felismeréshez jut, hogy szüksége van Felülről segítségre, az tudni fogja, hogy mit és hogyan kérjen!

A probléma az, hogy hosszú időt tölt abban az állapotban, amikor látszólag igyekszik valami iránt, és úgy tűnik, hogy mindazt lángoló vággyal akarja. Azonban most mindez csak így tűnik. Ezért van az, hogy nem tudjuk hogyan is kérjünk, és kitől kérjünk. De lényegében nem tudjuk, hogyan nyissuk ki a Kabbala könyveket, és találjuk meg benne a Reformáló Fényt.

Mindezt egy 3 dimenziós képpel is lehet érzékeltetni. Amennyiben felületesen nézzük a képet, mint bármilyen más képet, akkor nem látunk semmit. De amennyiben defókuszálunk egy kicsit, akkor behatolunk a képbe.

Ugyanez igaz a spirituális munkára és a Felső Világ felfedezésére is. Sok erőfeszítésünk hatására, a látásunk új módon fog fókuszálni. Továbbra is nézzük ezt a világot, de hirtelen beléhatolunk majd. Mindez az összes előzetes tettünk következtében történik.

Azonban jelenlegi panaszával kapcsolatban: “Miért van az, hogy kiabálok, de nem figyelnek rám?” Ez egyszerűen azért van, mivel mi még nem igazából kiabálunk. Amikor kéréseink valódi kiáltássá válnak, akkor az azonnal egy olyan okká változik, mely végeredményhez vezet, mely a spirituális világ felfedezése.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Láthatjuk, hogy a teremtés rendszere hogyan van felépítve lépésről lépésre. A személy mindig hozzákapcsolódik egy bizonyos szinthez, és utána tovább lép a következő szintre és így tovább. A behatás, amit Felülről kap az összes szinten keresztül halad annak érdekében, hogy elérjen hozzá. A személy cél iránti útja az egy felemelkedés alulról, és ezalatt a folyamat alatt a személy fokozatosan hasonlóvá válik a Végtelen Világhoz.

Mindegyikünk több ezer év alatt élt ősök eredménye. Azonban a személy közvetlenül szüleitől származik. Ők adják meg tulajdonságait és neveltetését, mely őt kívülről belülről megformázza.

Ugyanez történik a Kabbala tudományán belül is. Mindaz több ezer éven keresztül fejlődött ki, és minden ezer Kabbalistából egy tett valami különlegeset annak érdekében, hogy ezt a bölcsességet nekünk adhassa ma, abban az időben, amikor az egész emberiségnek fel kell ébrednie.

De mindenekfelett legközelebbi kapcsolataink a legutolsó generáció Kabbalistái: Báál HaSzulam és a Rabas. Ők a mi szüleink. Ők azok, akik életet adtak nekünk, és azt a neveltetést ami minket megformáz. Ők kapcsolnak minket ahhoz a rendszerhez mely a Végtelen Világhoz köt minket, és mi ezt a felemelkedést az ő közvetlen segítségükkel tesszük, és az ő tanításaik alapján.

Ezért nagyon fontos hogy megvalósítsuk azt a módszert amit ők ránk hagytak, az ő nevelési módszerüket. Amennyiben meg van az erőnk, hogy megtartsuk magunkat ezeket a nagyszerű szülőket, melyeket a Teremtő küldött nekünk, akkor bizonyosan sikeresen elérjük a célt.

Még nem látjuk pontosan ők mennyire is törődtek velünk. Látni fogjuk, hogy lelkeik állandóan összeköttetésben vannak velünk, és gondoskodnak rólunk. Mindent “Felülről” csakis rajtuk keresztül kapunk, És csakis abban a mértékben, amennyiben betartjuk tanácsaikat.

Reménykedjünk, hogy kiérdemeljük majd azt amit ők maguk elértek és megértettek, és amit ők megpróbálnak nekünk átadni. Minden az ő szintükön található Fény készenlétben áll, és csak ránk vár. Rajtuk keresztül képesek leszünk kapcsolatot teremteni a Fénnyel és a Teremtővel.

Báál HaSzulam beszélt arról, hogyan kezd majd a Kabbala tudománya egyre ismertebbé válni 1995-től kezdődően, és hogyan fognak ezrek csatlakozni hozzá. Ő rólunk beszélt. Nincs másik csoport mely elfogad bárkit is, aki fel akarja fedezni a Felső Világot, és terjeszti Báál HaSzulam tanításait. Erre büszkének kell legyünk, de ugyanakkor folytatnunk kell erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy kegyes elbánásban részesüljünk Felülről.

Báál HaSzulam azt írja a “Jövő Generációja” című művében, hogy a személynek meg kell próbálnia:

1. Elérni a spiritualitást saját maga által, és/vagy,

2. terjesztenie kell annak tanításait, és másokat segítenie kell annak elérésében.

A személy mindkét esetben korrigálja lelkét. Amikor megpróbáljuk az ő tanításait másoknak átadni, akkor függetlenül attól, mennyire értjük azt magunk meg, cselekedeteink korrekcióhoz vezetnek, és mindez egy nagy teljesítmény, melyre büszkének kell lennünk.

Szóval emeljük poharunkat erre a nagy lélekre, mely minket a Teremtőhöz kapcsol. Mindegyikünk valójában felülről lett kiválasztva. Mindegyikünk nagy joghoz és megtiszteltetéshez jutott, hogy kapcsolatba lépjen saját lelkével, hogy hozzákapcsolódjon Báál HaSzulam tanításaihoz, és azt terjessze.

Szóval legyünk érdemesek a Bnej Baruh névre. Végül Baruh - Megáldott - a Teremtő neve.

(a Báál HaSzulam sírjánál adott beszédből 2OO9 szeptember 29.-én)

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A spirituális úton, mi állandóan olyan szinteken megyünk keresztül, melyek szimultán létező ellentétekből állnak. Ez valóban problémát okoz a személynek, mivel ő csak egyetlen tulajdonságon belül létezik - önzőségében, vagy a “saját magam számára” szándékában. A személy nem képes egyetérteni azzal a ténnyel, hogy két szöges ellentét egyszerre legyen jelen.

Azonban a spirituális állapotban az ellentétek együtt jelennek meg. Végül is mi ellentétesek vagyunk a Teremtővel, és meg kell szerezzük a vele való összeolvadást. Mi képesek vagyunk összeolvadni miközben megtartjuk eredeti természetünket, ezt hívjuk spiritualitásnak. Ezt azáltal tesszük, hogy spirituális természetet adunk hozzá saját természetünkhöz, a kettőt kombinálva. Ezáltal két világban létezünk.

Azonban jelenleg csak az élvezet iránti vágy létezik bennünk, és ennél fogva nem értjük hogy lehetséges az, hogy ellentétek egységre lépjenek. Valójában ezt az állapotot nem lehet leírni, vagy átadni szokványos nyelvezetünkkel. Nyelvezetünk természetünk kifejeződése, és ennél fogva csak azt tudja kifejezni, amit megértünk. De a spirituális állapotban, még az ok és okozat is helyet cserél: ami előzőleg oknak tűnt, eredménnyé válik. Ezért van az, hogy a spiritualitás rejtve van előttünk.

De ez nem azért van, mert valaki elrejti a spirituális állapotot előttünk. Inkább mi egyszerűen nem ismerjük fel a spiritualitást, mivel a materiális világnak megfelelően vagyunk felépítve, amely csak egy alkotórészből áll, két ellentétes alkotórész helyett. Ez olyan, mintha mi besétálnánk a spirituális világba, egy másik dimenzióba, és azt nem vesszük észre. Egyszerűen nem rendelkezünk az érzékszervvel, hogy azt felismerjük.

A spiritualitást csak a két ellentéten keresztül vagyunk képesek érzékelni. Ez akkor történik, amikor a Teremtő és a teremtmény egységre lép egymással a teremtmény Teremtővel való hasonlósága alapján. Amikor megteremtjük ezt a hasonlóságot magunk és a Teremtő között, saját szándékunk és az Ő adakozás iránti vágya között, miközben megszerzés iránti vágyunk megmarad, akkor megjelenik bennünk a két ellentét, és képessé válunk a spiritualitás érzékelésére.

Elkezdjük mindazt, a spiritualitást megérteni, és akkor elkezdjük azt kutatni és méricskélni. Akkor képessé válunk annak megértésére, hogyan lehetséges, hogy valami a Fény sebessége felett létezzen: két szöges ellentét együttesen, melyek nem hazudtolják meg, oltják ki egymást.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Amennyiben a személy spirituális munkába kezd, akkor nem érzi magát leterhelve materiális problémákkal, mivel a korporeális élet érzése megnyugszik, és egyensúlyba kerül amikor azt a spirituális érzések azt befolyásolják. A mi világunk csak eredménye a spirituális erőknek, melyek a spirituális világból ereszkednek le világunkba. Minden ami a mi világunkban létezik a Felülről jövő erők által van irányítva. Amennyiben ezeket a Feslő Erőket egyensúlyba hozzuk, akkor a mi világunkban is minden megfelelően kezd el működni.

Amennyiben elkezdjük egymás között a megfelelő kapcsolatokat kiépíteni - hasonlóan a spirituális kapcsolatokhoz, akkor az egész világ, beleértve földi életünket is, egyre inkább egyensúlyba kerül. Másrészről, azáltal, hogy csak jelenlegi világunk szintjén cselekszünk, nem vagyunk képesek bármit is korrigálni, vagy befolyásolni földi életünkben, mivel a világot Felső Erők irányítják.

Szóval csak amikor a korrekciónkon dolgozunk, azon, hogy hasonlóvá váljunk a Feslő Erőkhöz, fognak a Felülről jövő erők az egész világra egyensúlyt hozni. És mi at azonnal érezni fogjuk.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Hol található a Felső Fény?

Válaszom:

A Kli (edény) megtelik a Hassadim (szeretet és kegyelet) Fényével, az adakozás erejével, mely magában hordozza a Hohma (bölcsesség) Fényét. A Felső Fény a Hohma Fénye a Hassadim Fényébe öltözve. Ez az a Fény mely állandóan munkálkodik.

Mi állandóan a Végtelen Világ (Ein Sof) Malhut-jához fordolunk, mivel az az egyetlen létező állapot. A Végtelen Világ Malhut-jának alapanyaga a megszerzés iránti vágy. A teretmény képes ehhez az “adakozás iránti” szándékot csatolni. Ezen a ponton a Teremtő Felső Fénye beleöltözik a teremtmény adakozás iránti szándékába.

Ez a módja annak, ahogy a Teremtő és a teremtmény szeretete együtt megjelenik, a mi saját vágyunkon belül. Ezt az állapotot hívjuk a Végtelen Világnak. Ez az állapot már most létezik, és nekünk csak azért kell erőfeszítéseket tennünk, hogy mindezt felfedezzük! Ezt nem vagyunk képesek egyénileg megtenni, csakis kollektív erőfeszítéseken keresztül, azáltal, hogy összes spirituális szikráinkat (a szívekben található pontokat) összegyűjtjük.

A kollektív erőfeszítésünk felébreszti a Fényt, mely a Végtelen Világot kitölti, és azt magunkra vonja a Körbevevő Fény formájában, mely messziről ránk ragyog. A Körbevevő Fény ezáltal hasonlóvá tesz minket a Végtelen Világ Malhut-jához.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mit kell az embernek éreznie amikor megfelelő módon halad előre?

Válaszom:

Azt kell látnia, hogy állandóan mélyebb megértéshez jut a tanult anyagban, és megérti, hogy a Kabbalisztikus szöveg amit olvas olyan részletekről szól, amit ő saját magán belül érzékel.

Még akkor is, ha még nem fedezte fel a spirituális világot, már rendelkezik egy érzékeny belső rendszerrel, ahol reakciókat érez a könyvek olvasása alatt. Ez olyan, mintha az ő belső megértő és érzékelő világa kitágulna. Ez azért történik, mivel mi a rejtettség fázisában létezünk, a Körbevevő Fény befolyásol minket, felfedve hibáinkat. Ezzel meglátjuk, hogy minden vágyunk magunk felé irányul, csakis magunkat imádjuk!

A személy akkor felfedez egy olyan belső teret, ahol különböző jelenségeket és reakciókat érez a Kabbalisztikus szövegek hatására. És még akkor is, ha ez a tér még rejtettségben van, ezzel a személy már képes magát a rejtettséget érzékelni! A rejtettség szintjeit már fokonként képes érzékelni.

Én egy úton haladok, és nem létok semmit jobbra vagy balra, vagy akér egy lépéssel magam előtt. Nagyon sok minden van amit nem isemerek, tudok, és még azt sem értem, hogy tegyem meg következő lépésemet. Képes leszek egyátalán egyet előre lépni, vagy elesek?

Mégis érzem, hogy van egy tér bennem, ahol különböző tulajdonságokat és reakciókat érzékelek. Szóval még akkor is ha sötétségben vagyok, nem olyan vaksötétség ez, ahol ne éreznék semmit sem. Valójában nagyon sok behatást kapok - egyszer többet, egyszer kevesebbet.

A Fény mely rám ragyog dönti el, hogy a sötétség - ellentétem az adakozással - erősebbnek vagy gyengébbnek tűnik számomra. Szóval meg kell találjuk ezt a teret magunkon belül, és meg kell értsük a valódi jelentését annak, hogy “bűn” és “hiba”. Mindez a másokkal való hozzállásunkra vonatkozik. Ez válik a sötét hellyé, ahol felismerem a sötétséget.

A sötétség a többiekkel való kapcsolat hiányából fakad. Ez olyan, mint egy elektromos hálózat, ahol a részek közötti kapcsoloat megszakadt, és ennél fogva az áramlás megszűnt. Amennyiben valóban kívánjuk a kapcsolatot, akkor felkapcsoljuk a Fényt!

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Kitől kérjünk megbocsátást Jóm Kippukor, amikor a Kabbala tudományában azt tanuljuk, hogy rajtam kívül más nem létezik?

Válaszom:

Először is a barátainktól kell megbocsátást kérnünk. Amennyiben a személy nem rendekezik mindeki részéről megbocsátással, akkor nem lesz semmije, amivel a Teremtőhöz fordulhatna. De mit is jelent a megbocsátás a spiritualitásban?

A megbocsátás a jelenlegi állapotom teljes felismerése, melyet képes vagyok korrigálni, ellentétben azokkal a vágyakkal amiket még el sem tudom képzelni, hogy képes lennék korrigálni. Meg kell különböztessen vágyaimat folyamatosan előre haladva, és ezáltal lépésről lépésre haladva.

A megbcsátás (Slihot) és Jóm Kippur (az Ítélet, vagy Bűnhődés napja) azt jelenti, hogy felfedezzük tört edényünket (Kli) vagy lelkünket. Leellenőrizzük azt, és hozzá hasonlítjuk a teljes korrekció - Purim - állapotához. Ezért van az, hogy az ellenkező korrigálatlan állapotot, amit felfedezünk Ki-Purim- nak, “mint Purim” hívjuk.

Ennél fogva a Jóm Kippur azt az időt szimbolizálja, amikor a személy valójában megbocsátást kér összes “bűneire”. De nem azért akarja ezt, mert az valahol le van írva, hanem azért mert felfedezi, hogy menniyre ellentétes a végső állapottal, melyet képes maga előtt elképzelni. Ez az álapot a lelkek teljes egységét jelenti annak érdekében, hogy egyenlővé váljanak a Teremtővel, mely a szeretet és adakozás vágya, ereje.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Amikor a személy az adakozás érdekében akar dolgozni, akkor önzősége harcolni akar ez ellen. Sok különböző cselekedetet kell végeznünk annak érdekében, hogy a személy általános vágyait két különböző táborra osszuk: azok, melyeket fel tud és azok amiket nem tud felhasználni az adakozás érdekében.

A személynek “ajándékokat” kell adnia önzőségének, annak érdekében, hogy azt lenyugtassa, és megértesse vele, hogy nyer azáltal, hogy részt vesz útunkon - az adakozás irányában. Nem lehetséges egyszerűen levágni az élvezetek iránti vágyainkat. Ehelyett állandóan fel kell ébresszük ezt a vágyat annak érdeében, hogy újabb vágyakat kapjunk tőle, amiket aztán korrigálni tudunk és ezáltal képesek vagyunk célunk felé haladni.

Ezért van az, hogy nem elég egyszerűen megszorítani önzőségünket. Ehelyett gondoskodnunk kell róla: ajándékokat kell neki adnunk, meg kell ölelnünk, és azt kell neki mondjuk: “Mi testvérek vagyunk.” Olyannak kell lennünk, mint Jákob aki Jézsau elé ment ajándékokkal a kezében.

Még ennél is több hasznot találhatunk az élvezet iránti vágyban! Azonban ameddig nem vagyunk vele képesek közvetlenül dolgozni, gondoznunk kell azt, és meg kell neki mutassuk, hogy egész spirituális munkánk a hasznára szolgál. Végül is ez a vágy nem tudja, hogy mi az adakozás érdekében akarjuk korrigálni magunkat.

Úgy kell tekintsünk rá, mint egy idegen, kívülálló testre, mely egyenlőre korrigálatlan marad. És nekünk az gondoznunk kell, annak érdekében hogy képesek legyünk a középső vonalat felépíteni. Mindez olyan mint a maffia, mely megkeres minket abban a pillanatban, hogy valami jól menő üzletet akarunk felépíteni, és azt mondja nekünk: “Megengedjük, hogy elkezdjed az üzletet, de minden hónapban adnod kell nekünk a profitból.”

Pontosan ilyen módon kell önzőségünkkel is dolgoznunk, de sokkal ravaszabbnak kell lennünk. Minden alkalommal, amikor hazudunk neki, új vágyakat hasítunk ki belőle, melyeket képesek vagyunk korrigálni, miközben biztosítjuk az egót, hogy mindez az ő érdekében történik.

Továbbra is gondoskodunk róla, hogy az megengedje, hogy tovább dolgozhassunk, pontosan, mint ahogy a maffia is boldog attól, hogy üzletünk gyarapszik: “Mindent megtehetsz amit csak akarsz, amíg fizetsz nekünk.” Ilyen módon csapjuk be önzőségünket. A megszerzés iránti vágy a teremtés alapanyaga és nem vagyunk képesek azt nem figyelembe venni, vagy azt megszüntetni. Biztosítanunk kell életét, reménykedve, hogy egy napon azt teljesen korrigálhatjuk.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →