Kérdés:

Mi tárul fel nekem, amikor a Zohárt olvasom?

Válaszom:

Felfedezed, hogy mi történik Felső Fokon. Ez olyan, mint amikor egy kis gyerek felnő, - látja, érti, és érzi a világot. Ha megfigyeled a viselkedését és a reakcióit,  láthatod, hogy mindennap egy kicsivel többet ért az életből, jobban megérti, hogy mi történik, és egyre tudatosabban reagál a dolgokra.

Spirituális fejlődésükben egyszercsak felfedezünk képeket rajtunk kívül érzelmi szinten, mint a Zohár narrációja vetületének eredményét. A narráció a vágyainkon landol és belevésődik. És ezért mi elkezdjük érezni és érteni amit mond , hasonlóan ahhoz, ahogy a világot felfedezzük, amikor felnövünk.

A spirituális kinyilatkozás nem racionális, hanem érzelmi. Újak az érzések is. Ezt a Fény hozza el, amelyik ujjáalakít., amelyik egyszerűen képessé tesz minket, hogy megértsük a Teremtőt, és hasonlóvá váljuk hozzá.

Ez nem hangzik túl komolyan és az ember csodálkozik, „Hát ez tudomány?” „Hol az ész?” „Hol a személy”“Mindenesetre mi csak olvassuk a könyvet, vágyunk arra, hogy ebben a képben legyünk, abban a valóságban amiről beszél nekünk.  Ez hasonló, ahogy egy bébi működik, „Akarom és kész!” És semmi mást nem kérünk, csak a vágyat.

Baal HaSulam írja a 155. fejezetben,  “Bevezetés a ” Talmud Eser Sefirot-ba” című művében “Jóllehet nem értik, hogy mit tanulnak, de kívánságuk és nagy vágyuk, hogy megértsék, amit tanulnak, hogy felébredjenek  arra a Fényre, ami körülveszi a lelküket. ami körülveszi őket.”  Ez úgy működik, ahogy egy egy bébi szeretné ismerni a világot, amiben létezik. Ha mi szeretnénk a spirituális világot felfedezni ezen az úton, akkor az hirtelen feltárul nekünk.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mindennapi életemben megpróbálom elképzelni, hogy minden, ami szembejön az része a vágyamnak. Ez az elképzelés korrekt, vagy csak megzavar  engem?

Válaszom:

Minden ennek az elképzelésnek az eredményétől függ. A világ megváltozhatatlan törvények alapján viselkedik Amíg kifelé jössz ebből a világból a spirituális világba, és érezni kezded világos és érzékeny módon, hogy meg van tiltva neked, hogy úgy fogd fel a spirituális világot, mintha az már előre elkészített formában létezne számodra

Csak akkor létezhetek a spirituális világban , ha spirituális fokon vagyok, miközben ezen a világon a fizikai szinten létezem. A két szint addig létezik, amíg el nem érem a korrekció végét. Amely pontnál ez a világ eltűnik a képzeletemből.  Mindazonáltal, a komplett korrekcióm állapotáig, mindig az itteni törvények szerint fogok élni és létezni, anélkül, hogy azt fantáziálnám, hogy feltehetőleg a spirituális természet törvényeit kell követnem ezen a világon.

Nem kell áttennem a spirituális világot ebbe a világba, és nem kell belenövesztenem sem ezt a világot a spirituálisba.  A fizikai szint arra kötelez engem, ahogy kövessem a benne létező törvényeket, mint evidencia szabályokat, “Az orvos joga, hogy kezeljen” “Egy bírónak nem áll több rendelkezésre, mint amit a szemével látni tud.”  És végül “Ha én nem vagyok magamért, ki van értem?”

Eközben a szabály „nincs senki Rajta kívül”, ez a spirituális világhoz tartozik És nincs összeköttetés ezen világ és a spirituális világ között. Ez az összeköttetés rejtett előttünk, tehát „nem létezik” Nekünk realista módon kell élnünk, azon hatérok között, amitvalóságosan  észlelünk.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Miért kell a Zohár könyvében mindent spirituálisan értelmeznünk és miért nem értelmezhetjük azt egyszerű, hétköznapi jelentésében?

Válaszom:

Sosem szabad a Zohár könyvét szó szerint, a hétköznapi jelentésében értelmezni, mert az lealacsonyítaná a Tórát az evilág szintjére. Fel kell emelkednünk az ágaktól a gyökérig, ebből a világból felfelé, a spirituális világba. És a kérdés arra vonatkozik: Miért nem fogjuk a spirituális világot, és alacsonyítjuk le a mi világunkig?

Először is a mi világunknak nem ugyanazok a törvényszerűségei, mint a spirituális világnak. Az egész zavarodottság abból származik, hogy az emberek megpróbálják elképzelni a spirituális világot anélkül, hogy léteznének benne, és aztán a spirituális dolgokat anyagi formákba erőltetik, hogy az adakozás ereje a jobb kézben lakozik, a kapásé pedig a bal kézben, vagy néhány testrészünk szentebb, mint a többi, és így tovább. Mindezen állítások hamisak, ennélfogva tilos a spirituálist azzal összekötni, amit ebben a világban értünk meg és érzünk. A kettő között nem kellene semmiféle kapcsolatnak lennie.

Nincs szentség a világunkban, beleértve a növényi, állati és emberi szinteket. Nincs szentség semmiben, amit az emberek művelnek a világon. A Zohár könyvét azért nevezzük szent könyvnek, mert segít nekünk kiemelkedni ebből a világból, az egoizmusból a szentség, adakozás felé és a felebarátunk szeretete irányába.

Egy pont vagyok a szívemben, ami a spirituális világhoz tartozik – a szentség világához. Ez az egyetlen pont, ami az egész természetemtől különböző, és a „szent könyv” használatával fel tudunk emelkedni a szentség világába – az adakozásba. Viszont nem a kinyomtatott könyv a szent és a könyv betűi sem szentek. A szentség a Fény és az edény (Kli) közötti kapcsolatban van, amit a betűk szimbolizálnak . De a világunkban nincs szentség.

Az egész probléma abban rejlik, hogy egy személyt és annak cselekedeteit a szentséghez kapcsolunk. Viszont mindezek csupán szimbólumok. A parancsolatok jelzői – a Talit, Tfilin, a Tóra könyve, Aron Kodesh (a doboz, amiben a Tóra tekercsét tartják) – mind olyan szimbólumok ami a Fények és a Kelim közötti kapcsolatokban van, és a lélek állapotai. Így a lélek állapotai ténylegesen szentek, mert az adakozás képességével vannak felvértezve.

A Tóra könyve, amint az „Aron Kodeshben” áll csak egy spirituális esszencia, a Zeir Anpin szimbóluma, és ami vágyra van hatással –a Malhutra (az összes lélek közti hasonlóságra) a szentség Fényével, ami adakozóvá teszi. Így korrigálja a lelkeinket és emel fel minket. A világunkban nincs semmi a szimbólumokon kívül. Mi mind olyanok vagyunk, „mint halandó állatok”.

Egy olyan illető, aki felosztja a dolgokat és a cselekedeteket ebben a világban szentebbekre és kevésbé szentekre, elhagyja a korrekció útját. Ezeket a cselekedeteket „Erev Rav”-nak hívjuk, mert feltartóztatják az illetőt a spirituális fejlődésükben és a lelke korrigálásában.

cst

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Ha úgy döntök, hogy adakozó szeretnék lenni, el kell kezdenem tanulni és felhasználni minden erőforrást, hogy elérjem az erre való képességet. De mindez csak azért fontos számomra, hogy arra a következtetésre jussak, hogy nem akarok adományozni. Nem a puszta adományozást szeretném; csak egy feltétellel tudok tanulni – ha valamit kapok cserébe. Csak azért tanulni, hogy mások felé adományozóvá váljak, és hogy a vágyaikat magamhoz kapcsoljam, ez nem olyasvalami, amire képes vagyok.

És folytatom a gondolatmenet tanulmányozását, hogy valami más fog kijönni ebből a végén. Mindeközben a Körülölelő Fény befolyással van rám és a körülöttem élőkre, ami arra mutat rá, hogy az adakozás és a spiritualitás valójában csodálatos. Felfedezem, hogy a spiritualitás az adakozás, de még mindig nem szeretném ezt a fajta spiritualitást. Ez a felismerés nagyszerű, mert ez azt jelenti, hogy elértem a „rejtettség állapotát” (vagy egyszerű, vagy dupla). Így már a spirituális fejlődés útján vagyok.

Az első érzés, amire szükségem van, hogy nem akarok adakozni és szeretni, és hogy visszautasítom a spiritualitást- Ennél a pontnál két ember létezik bennem. Egyikük azt mondja: „A Teremtő felé kell igyekezned, vagy különben mi fog veled történni?” és a másik azt mondja: „Miért van szükséged minderre? Mit kapsz te ebből?”. Egy belső vívódás következik ebből, és elkezdem érezni a sötétséget. Az egész világ megváltozik attól függően, hogy így gondolkozom, vagy úgy, mivel az egész világ bennem létezik.

A rejtettség állapota akkor kezdődik, amikor az adakozás képessége rejtett a számomra. Én vagyok az aki vágyom rá és elrejtem;én vagyok az, aki nem akarja. Mégis, ugyanakkor akarom, annak ellenére, hogy rejtve van a számomra. Más szavakkal már két részre vagyok osztva: az adakozás felé törekszem, és ugyanakkor nem szeretném. Ez a tulajdonság sötétségként tárul fel előttem, a Fénnyel való viszonyában, és egyik sem tud a másik nélkül létezni. Tehát akarok adakozni, vagy sem? Hát nem bánnám, ha adakoznék, de nem igazán vágyakozom erre. Mit tehetek, ha ilyen helyzetbe kerülök? Ezt hívjuk „rejtettségnek”, „tökéletlen munkának” vagy a Lo Lishma állapotának. Ez akkor van, amikor készen vagyok adni valamit, valamely részünket a Teremtőnek vagy másoknak, de valamit kapnom kell cserébe. Különben nem tudok semmit sem tenni.

A rejtettség nem létezik a kinyilatkoztatás nélkül és az a létezés egy különleges állapota. A kabbalisták azt írják, hogy ha a rejtettség valódi mértékét tudnánk, akkor nagyon is elégedettek lennénk ezzel a Lo Lishmának nevezett állapottal. Arra gondolunk, hogy a „Lishma” az egy nagyon magas állapot, amíg  a Lo Lishma jelentéktelen. De ez nem az igazság, mert a Lo Lishma nagyon nagy és jelentőségteljes létállapot, és reméljük, mindannyiunk el fog ehhez érkezni.

cst

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Miért csak egyszerűen olvassuk a Zohárt - miért nem beszéljük meg minden egyes szó jelentését?

Válaszom:

Amennyiben én elmagyaráznám minden szó jelentését, mint “hegyek, éjszaka, sötétség és nappal” akkor azt hinnénk mindennek megtaláltuk a jelentését, és ellazulnánk. Azt gondolnánk, hogy elolvastuk és megtanultuk azt a részletet, és boldogan hazamehetünk. Azonban ez nem az ahogy éreznünk kell magunkat a lecke végén.

Úgy kell elhagyjuk a Zohár leckét, mintha egyátalán semmit sem értettünk volna meg - egyetlen szót sem. Minden csukva van és lezárva, a könyv egy olyan világról beszél amit mi nem érzünk, és nem tartozunk bele. Mi megpróbáltuk azt érezni, de sikertelenek maradtunk, és még mindig nem tudjuk, hogyan is érjük el sikert.

Ameddig a személy be nem lép a spiritualitásba, képtelen megérteni hogy az egyetlen dolog ami fontos, az a vágya. A tudással kapcsolatban a szavakkal való játszadozás, és a teória memorizálása, mindez csak egy művi rendszert hoz létre magunkon belül, mely lenyugtat minket, és eltávolít minket a céltól.

Az én nagy tanárom Rabas képes volt úgy rendezni, hogy amikor befejeztük a leckét még üresebbnek éreztük magunkat mint amikor a leckére érzetünk. A mi feledatunk az, hogy akkora vágyakat ébresszünk fel magunkban, hogy még a bennünk levő legérzéketlenebb rész is érzékeli majd, hogy a probléma a lelkünkben rejtőzik, mely nem érzi még állapotát. A lelkünk érzi, hogy sötétben van, mivel az az illuminációt a követlező szintről kapja, és még nem egyezik meg azzal az állapottal.

Amikor érzem azt, hogy képtelen vagyok érezni, azt jelenti, hogy elértem annak megértését, hogy ellentétes vagyok a Felső Szinttel. Ez olyan mintha egy személlyel szemben állnék, akitől abszolút mértékben függök, de ő annyira figyelmen kívül hagy engem mint egy fal. Akár fejre is állhatok számára és sírhatok, de ő áthatolhatatlan marad, és nem reagál könyörgéseimre.

Ezen a ponton össze kell gyűjtsem minden erőmet, és meg kell értenem, hogy ez a Teremtő viselkedése irányomban, és ez az ahogy Ő mutatja magát felém annak érdekében, hogy én kitartó maradjak mindennek ellenére. Írva van: “Csak azok akik kitartóak, és igazából türelmesek érhetik el a király palotáját”.

hzs

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A héber az egy különleges nyelv, melyet a Fény és Kelim (edények) egysége hoz létre. A Malhut egységre lép a Binával és ez hozza létre a ferde határ (Parsa) megjelenését az Alef betűjében.

A Hohma Fénye leérkezik a Malhuthoz a Hohma Szfirájából felülről, és ezt a Yud betűje jelképezi. Az a rész mely alul terjed ki hozza létre az alsó Yud-ot. És ha ott nem található fény alul, akkor a Yud helyét a Dalet veszi át. Ez az ahogy az Alef betűje formálódik.

A Dalet betűje az az ajtó két szárnyának kombinációja (Dalet ajtót jelent héberül) - azok az ajtószárnyak melyek lezárják illetve megnyitják a Rechem-et (anyaméh a spirituális Parcufban). A horizontális szárny a Hasszadim Fényének a kiterjedése, míg a függőleges szárnya a Hohma Fényét jelképezi.

A Sin betűje a három vonalat jelképezi. Az Ari elmagyarázza a betűk feletti koronák számait és alakzatait, melyek minden betű fölé szükségesek. A teljes TANTA (Taamin, Nekudot, Tagin, Otiyot) - Fények, pontok, koronák és betűk a betűk fölött - azok a Fény és Kelim (edények) közötti közvetlen kapcsolat kifejezései.

Ezért van az, hogy olyan fontos megismerni hogyan fejeződnek ki ezek a kapcsolatok. Végül is ez nem egyszerűen egy nyelv, hanem a Fények és Kli (edény) közötti kapcsolatok, melyeken az egész Univerzum nyugszik. Ennél fogva ezeket a betűket és magát a nyelvet szentnek tekintjük, mivel azok megmutatják nekünk hogyan akar a Kli hasonlóvá válni a Fényhez.

Amikor a Malhut felemelkedik a Zeir Anpinhozm és Binához, akkor egyesül velük, és ezáltal létrejön a 22 betű bemutatva a Malhut azonosságát a Felső Szfirákhoz, egészen a ZAT de Bináig, ahol Malhut megkapja a Bina tulajdonságait.

A Malhut de Malhuttól (fekete pont) felemelkedve ő elkezd visszaverni, és ezáltal megteremti a vonalat a jobb oldalon, vagyis hosszában mind magasságában mind széltében, és ezenkívül mindenfajta formákban vagy körvonalakban amikor eléri a tökéletességet.

Minden egyes szinten ahol Malhut felemelkedik hozzákapcsolódik a Binához, és magára vonja egységüket. Ez az ahogy a betűk formálódnak.

A kineszkóp ugyanezen az elven működik. Az egy eltaszító rendszert tartalmaz: plusz és mínusz a függőleges irányban, és plusz és mínusz a vízszintes irányban, és középen egy elektromos sugárral mely abba az irányba mozdul mely irányba ezek a pluszok és mínuszok vonzzák azt. Ahogy az mozog, mindenfajta formákat rajzol. Idővel ezek a szekvenciában létrejövő formák egymásra fekszenek, és egymásba öltöznek.

hasonlóan a két pár erő együttes erejének köszönhetően (potenciálok), a Hasszadim (jobb és bal), és Hohma (alul és felül) a pont kirajzolódik balról jobbra és felülről lefelé, azáltal különböző betűket formázva. Ezek a formák egymásba öltöznek, és a betűk egy olyan sorrendet képeznek melyet ABC-nek nevezünk.

hzs

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Ezidáig „automatikusan” fejlődtünk, mert Reshimot felébredt bennünk, és folyamatosan  húzott és tolt minket különböző célok felé. A spiritualitásban a mechanizmus különbözően működik, ott minden a te felébredéseden múlik.

Felébredtél és égető vágyat éreztél. Tehát  erőfeszítést tettél, és ennek megfelelően előre haladtál. De ha nem fejtesz ki nyomást most,  maradsz ugyanazon a helyen. A tanulási évek nem garantálják a sikert, ha ezeket nem kíséri erőfeszítés a részedről.

A normál életben mi a siker után futunk, ahogy reggel felkelünk, anélkül, hogy valaki buzdítana erre. De ez nem így működik a spirituálitásban. Még ha fel is ébresztenek, ez nem elég, Most valamit magadból kell hozzáadnod. Szert kell tenned égető vágyra a könyvekből, és a csoportból annak érdekében hogy megerősítse kezdeti impulzusodat, amelyek a barátaid vágyát használják. Ez az egyetlen út, amin  előre haladhatsz.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Ha ábrák egy nyelvet alkotnak, és a betűk  az ábrák, akkor mi a jelentősége a magánhangzó pontoknak (Nekudot)? Mi a szerepük a percepcióban?

Válaszom:

A magánhangzó pontok többek , mint kiegészítések a betűkhöz. A legfontosabb dolgok számunkra  a percepció edényei(Kelim, a betűk), miután mi a Fény percepciójáról beszélünk. Nekudot( a pontok a betük alatt) és a Tagin ( a koronák a betűk felett) létrehoznak egy folyamot, ami szükséges ahhoz,  hogy megértsük a kapcsolatot a betűk között.

Nem tudjuk kiejteni a szavakat magánhangzók nélkül. Magánhangzókat (magánhangzó pontokkal reprezentálva, Tagin és Nekudof) kell hozzáadni a mássalhangzókhoz, mert ezek teszik lehetővé, hogy egyik edényből a másikba folyunk, egyik betűtől a másikhoz. Lehetetlen végig menni az egész TANTA (Taamim, Nekudot, Tagin, és Otiyot) nélkül.  Egyik TANTA követi a másikat,  és ezt követi egy harmadik  és így tovább: a folyamatuk létrehoz egy szót. Magukban mindazonáltal, a betűk nem szavak, és nem definiálhatjuk őket, mint állapotok.

Nem definiálhatsz egy állapotot , hacsak nem kötöd össze egy ok-okozattal más állapotok szekvenciájával. Ezt „szónak” hívják. Tudnod kell, hogy ez az állapot honnan jön, és ki okozza őt, hol a Teremtő ebben a szituációban, mit akar Ő tőled, hogyan működik, mit csinál, és a szó végén hogyan jön ki ebből az állapotból.

Ezért a szó az egy speciális akció és mindent tartalmaz. Ez minőséget tartalmaz és ezért nem állhat csak egy betűből, hanem legalább kettőt kell tartalmaznia.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Felkészülve a Zohár leckére, rá kell hangolnunk magunkat arra, hogy észleljük, megértsük és érezzük a Zohárt magunkban, a lényünkben, így a Fény feltárul nekünk , mi szintén kinyitjuk magunkat,ahelyett, hogy lenyugodnánk, a fantáziánk által. Azontúl nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fény minden a Kelimmel kapcsolatos formáját az egységünk és összeköttetésünk éri el, visszaállítva a kapcsolatot ott, ahol az el lett szakítva.

A Kelimünk el lett szakítva, nekünk fel kell fedeznünk az elszakadt kapcsolatokat közöttük, és ugyanúgy megérezni és kijavítani őket. A szakadás és a javítás is bennünk van, és ez a két érzés úgy fejeződik ki, mint sötétség és Fény. Definiálni kell számunkra a betűk  alakját, a velünk való kapcsolat formáját, és a Felső Szinthez tartozó érzelmet A szavak speciális kapcsolatot jelentenek az eltört Kli(edény) és a kijavított között  E két forma közül az egyik magáért van, ez a Teremtő, a kapcsolat a kettő és az egység között.

“Semmi nem tűnik el a spiritualitásban”, ez egy törvény, ami azt jelenti, hogy az én előző, elromlott formáim a  hibáimon, bűneimen, problémáimon, akadályaimon keresztül tárulnak fel; és soha el nem tűnnek. Ez képessé tesz arra, hogy erőfeszítéseket tegyek, hogy ezek a dolgok feltáruljanak, és hogy odavonzzák a Körülvevő Fényt, ami kijavította azt, ami előzőleg előfordult.

Mindazonáltal, a romlás bennem marad, így én képes leszek arra,  hogy felépítsem a korrekciót. Mindkét állapotnak léteznie kell. Békés végrehajtás lehetetlen, mert akkor nem lennék képes érezni vagy megérteni semmit. A romlás folyamatosan létezik, a javítás is megtörténik felette, és mindkét állapot támogatja egymást. A sötétség alatta, a Fény felette van, és ez az ami létrehozza a megértést és az érzelmet velem , a kapcsolatot köztem és Teremtő között. És minden, ami ebből következik.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Áhítozunk és vágyódunk arra, hogy felfedezzünk mindet, ami a vágyainkon belül van. De a legbiztosabb hely arra, hogy felfedjük ezt, az a szomszédainkhoz való magatartásunkban van. Ha ki szeretnéd találni, hogy mit kell kijavítanod, hogy jutsz el a Körülvevő Fényhez, kezdd el vizsgálni a szomszéddal való kapcsolatodat.  Hamarosan látni fogod, hogy ez taszít téged, és hogy ezt minden lehetséges úton kerülni akarod, állandóan elfeledkezel róla, és nem is akarsz tudni róla. Ez az, ahogy te rögtön felfedezheted a helyet, ahol a Fénynek sugározni, és korrekciót meg csinálni kell.

A spiritualitás itt van, itt van pont melletted! A történés helye itt van.  Ez olyan egyszerű a történés pont előtted van,  és te láthatod és felfedezheted most. De ahhoz, hogy kijavítsd pontosan kell felidézed és elképzelned és meg kell értened, hogy amit kijavítottál, az az, hogy hogyan nézzen ki  Próbálj másokkal ugyanazzal a szeretettel bánni, mint magaddal, nem számít, mennyire visszataszító, nem kívánt és nem megfelelő, aminek tűnik. Akkor aztán tudni fogod, mennyire vagy visszautasítva a spiritualitás, a Teremtő által.

Mindazonáltal elkezdünk változni a Körülvevő Fény által, és innentől kezdve mindent másképpen látunk. Kezdjük érteni, hogy a valóságban a nagyság, az egység és a szentség itt rejtve van. De mindenképp ez a változás lehetetlen a Körülvevő Fény  nélkül.

ft

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →