Mire tanít meg minket a Zóhár? A Kabbala tudományából tudjuk, hogy a Teremtő egyetlen vágyat alkotott, amiben minden elkövetkezendő fejlődés helyet kap. Ez az egy vágy számos részvágyat tartalmaz, amik egy rendszerben kapcsolódnak össze egymással, amit „Ádámnak” hívunk – a közös léleknek.

Ekkor, a programjának megfelelően a Teremtő elkezdte elrontani a kapcsolatot a vágy részei között. Elvesztették a kapcsolatot egymás között, mint egy beteg szervezet szervei, amik nem működnek rendesen együtt a többiekkel.  Ez egy egyensúlytól mentes helyzetet okoz, és a betegség tüneteit kezdjük érezni, mint például növekvő vérnyomás vagy láz, a vérösszetétel  rossz felé változása, és így tovább. Ezek mind jelei egy olyan szervezetnek, ami nem egyensúlyozza ki magát és ezért betegségnek hívjuk.

Miért teszi a Teremtő ezt a lelkekkel? Azért teszi ezt velünk, hogy érezzük a romlottságot és hogy ezt kijavítsuk. A betegség egyfajta romlottság a köztünk lévő kapcsolatokban, azok között, aki az egységes rendszer részét képezzük. Ahogyan ez a romlottság áthatol rajtunk, kevésbé és kevésbé érezzük összekapcsolódottnak magunkat a többiekkel.

Ebben a köztünk lévő kapcsolat hiányában 125 fokozat létezik. Ez a végtelenségtől való eltávolodás, ahol végtelenül össze voltunk kapcsolódva, olyan szintre ér, ahol teljesen megszűnik.

Sőt mi több, van egy szint a 125 fokozat között ahol a nagyobb és a nagyobb romlottság teret nyer, amit „Parszának” hívunk; a pozitív kapcsolat, vagy a hiánya miatt, negatív kapcsolatot formálunk. Most mindenki a saját hasznára akarja kihasználni másokat. A szervezet nem egyszerűen meghal, hanem teljesen felemészti önmagát.

Ez az alászállás, hogy másokat kihasználjunk, olyan állapotig juttat el minket, ahol minden kapcsolatunk teljesen elveszik közöttünk – az adakozás is, mint pozitív kapcsolat és a kapás negatív kapcsolata is.  Ebben az állapotban teljesen kényelmetlennek érezzük magunkat a spiritualitással kapcsolatban, minden megvalósítás és tudás híján. Ez az elválasztottságunk eredménye, ahol felfogjuk ezt a világot, egy elképzelt valóságot. Miért elképzelt? Mert a Teremtő célzottan azért hozta létre, hogy megadja nekünk az Ő hiányának illúzióját.

Mit kell tennünk? Meg kell értenünk, hogy ki kell javítani a kapcsolatot közöttünk A lélek felemelkedése a Végtelen Világba olyan mértékben történik meg, amilyen mértékben megerősítjük a közöttünk lévő kapcsolatot. A köztünk lévő kapcsolat helyreállítása megteremti a felemelkedést.

Ennél fogva, minél jobban elképzeljük a más lelkekkel összekapcsolódottságunk állapotát, annál jobban fogjuk élvezni a Zóhár könyvét. Végül is ezt a könyvet a Végtelen Világba való felemelkedésből írták. A Zóhár könyvének írói ezt a remekművet az emelkedésről a 125. fokozatról írták, ahol együtt össze voltak kapcsolódva.

Amikor a Zóhárt tanulmányozzuk, éreznünk kell rá a vágyat, hogy összekapcsolódjunk. Nem kell „okosnak” lennünk. Elég egyszerűen emlékezni rá, hogy mindent a köztünk lévő kapcsolatokon keresztül érünk el.

Valójában a Zóhár csak a lelkek közötti kapcsolatról beszél. Megmagyarázza a globális rendszerrel való kapcsolatunkat, amit „Ádámnak” hívunk, az összes többi lélekkel való kapcsolatunkat, és hogyan használjuk őket, hogy egy becsületes, egészséges és helyesen működő rendszerré kapcsolódjunk össze.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Amikor a Zóhár könyvét olvassuk, nem csak a belső vágyainkat képzeljük el és a minőségeket a szavak mögött, hanem megpróbáljuk látni azt az egyetlen Felső Erőt, akinek a jelenléte áthatol ezeken a belső definíciókon. Ez a Felső Erő arra vágyik, hogy mi ilyen módon tárjuk fel azt.

Három dimenzió van itt:

1.    Én – aki érez, olvas, megérti a szavakat egy egyszerű módon;
2.    A szavak, amiket el szeretnék képzelni a belső erőim és minőségeim formájában;
3.    A Felső Erő, ami elrejti önmagát ezek mögé az erők mögé, amikbe megpróbálok behatolni, és helyesen értelmezni őket.

Ahogy Baál HaSzulám mondja a cikkben „megszegtél engem hátulról és elölről” attól függetlenül, hogy az illető az elzárás vagy a feltárulás állapotában van-e és mindenen keresztül érez és elképzel, minden erőfeszítése csak egyetlen erő – a Teremtő – feltárásáról szól. Ez az az erő, ami folyamatosan irányít minket.

Viszont ő arra vágyik, hogy az erőfeszítéseimen keresztül tárjam fel őt, hogy vele hasonlatossá váljak, a tulajdonságok hasonlósága miatt. Ezért cselekszik ő ilyen módon.

Ennél fogva, a Zóhár könyve feladatok gyűjteménye, ahol az első szótól kezdve, folyamatosan végre kell őket hajtanunk. Akkor elkezdjük felfogni az összes ilyen szót, de inkább érzés szinten, mint az elménk felfogásával, és ez megkönnyíti, hogy beléhatoljunk. A szöveg tisztább lesz számunkra a betűk formáján és kombinációján keresztül, és nem kell erre „gondolnunk”.

Ez ugyanaz a mód, ahogyan egy kisgyermek tanul. Nem gondol arra, hogy miért hívják úgy a dolgokat, ahogy hívják, vagy miért képzeli vagy ismeri fel őket az adott módon. Ez tiszta számára. Ebben a tekintetben egyformák vagyunk. Viszont, ehhez hozzájárul, hogy minden szó mögött meg kell próbálnunk felismerni a belső minőségünket és látnunk kell a célt mögötte – ugyanez az erő, ami támogat minket, lehetőséget ad a számunkra, hogy feltárjuk azt.

Ez olyan, mint amikor egy felnőtt a gyerekkel játszik. A Teremtő ugyanígy játszik velünk. Bizonyos feladatokat ad számunkra, és az, hogy hogyan teljesítünk, az tőlünk függ. A rendszer létezik. A törvény kimondatott, és tilos megszegni.

Ennél fogva meg kell próbálnunk meglátni az egyetlen erőt – a Teremtőt, minden szón keresztül , amit a  Zóhár könyvében olvasunk. És mivel különböző erőkről olvasunk, amik idegenek, egymással ellentétesek, jó és rossz, fel kell ismernünk, hogy az egyetlen erő, ami mögöttük létezik, az jó és jó tesz, ami mindent a mi hasznunkra irányít, hogy a célhoz közelebb vigyen bennünket.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Milyen következtetéseket tudunk a saját belső munkánkra vonatkozóan levonni abból az alapelvből, hogy a teljes valóság tökéletes a Teremtővel való kapcsolatban?

Válaszom:

Ez azt mutatja, hogy minden hiba bennünk van és nem a Teremtőben, és csak magunkat kell kijavítanunk, hogy tökéletességet érezzünk. Valójában mi már mind a tökéletes állapotban létezünk.

Remélem, hogy a februári kongresszusra való felkészüléssel és egybegyűléssel olyan erős egységet fogunk elérni, hogy valójában érezni fogjuk ezt. A spiritualitás csak a lelkek egységén keresztül tárul fel, nem magukban a lelkekben. A különálló lelkekben csak a mi világunkat lehet felfogni, míg a spirituális világ a lelkek közötti kapcsolatban érződik.

Ez a kapcsolat a minőség erényén keresztül érhető el, amelyik esetben kevés mennyiségű ember elégséges hozzá – még tíz ember is elég, ha nagyon erősek. Ugyanígy ha sok emberről van szó, a mennyiségük számít annyit, amennyire minőségben elmaradnak.

A minőség szorozva a mennyiséggel az erővel egyenlő. Tehát reménykedjünk, hogy az újakkal jövő és a régi tanítványok között elkövetkezendő egység egy egésszé formálódik, és akkor minden személy megkapja a teljes erejét ennek az egységnek, ami felfelé fog tolni minket, egy új spirituális valóság felfogása felé. Akkor érezni fogjuk azt az evilági valóságunk mellett, amit ma érzünk.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Csak most fejeztük be a 2010 virtuális mega világkongresszusát, amelye sok ország vett részt, és 2010 februárjában már egy nagy kongresszus lesz Izraelben, amelyet az egész Világ Kli támogat.  t   Mi a legjobb mód arra, hogy kombináljuk a Zohár könyvének tanulmányozását, az összejöveteleinkkel és a kongresszust ?

Válaszom:

Mindezek csodálatosan összeillenek. Minden összejövetelünk, regionális és egész világi kongresszusaink azt szándékozzák, hogy egyesüljünk.. Ha egyesülünk, lehetővé tesszük a Fénynek, hogy megnyilvánuljon a forma egyenlőségének törvénye szerint  A Fény az egy, csak egy vágyra, egy edényre van szüksége. Amikor a gyakorlatban egyesülünk, az egyesületünket létre hozzuk, és valóssá tesszük, akkor bizonyos fokig erőfeszítéseket teszünk, és az a vágyunk, hogy aktualizáljuk ezt, a Fény közelebb jön hozzánk.

Mostanra a Fény messziről sugárzik ránk. Ez a Körülölelő Fény inkább, mint Belső Fény, mert mi még a legkisebb mértékben sem egyesültük annyira, hogy ezt mint Belső Fényt fogjuk fel.  Ha magamat teljesen megsemmisítem,  akkor nem képezek akadályt az egyesítés elé. Mert előbb nullázom ki magamat, mint a többiek.  Ez  azt jelenti, hogy belépek a spirituális méhbe, amelyet a többi lélek hoz létre. Ezek mindannyian hozzám mérve lettek korrigálva, Én vagyok az egyetlen, aki nincs korrigálva. Ha előttük semmisítem meg magam és az egoizmusomat, arra vágyva, hogy egyesüljek velük, akkor olyan leszek, mint egy csepp ondó a méhben.

Ha az ember eléri ezt a minimális állapotot, akkor úgy lép a spiritualitásba, mint egy embrió. A Teremtő az egyesülésünkön belül tárul fel, ahogy írva van, „Én az emberek között időzöm” Ő az emberein belül időzik, a lelkek közötti egyesülésben Ha egyedül vagyok, egy idegen test vagyok a többiekhez képest, míg az többi lélek össze van kötve.

Ezért az embernek legeslegelsőként magát kell törölnie más lelkekhez képest, összekötődve velük. Ez az , amit mindannyian el akarunk érni az összejöveteleinken és a kongresszusainkon, beleértve a közeljövő kongresszusát, aminek fókuszpontja Izrael lesz.

Kategória: kongresszus, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A megszerzés iránti vágy önmagában nem akadály a Teremtő és a teremtmény egyesülése számára. Az egyetlen dolog ami útban áll az a vágy egoista formája, ami ellentétes a Teremtővel. Mindazonáltal a vágy maga az a tökéletes anyag a Fény befogadására.

Ha  egy rádió hullámhosszt akarok megfogni, nekem magamnak nem kell, csupán el kell  hullámnak lennem. Csak olyan dologra van szükségem, aminek ugyanaz a minősége, mint a hullámnak.. A dolog maga nem akadály, ellenkezőleg, az alapja annak, amiben feltárom a hullámot, Ezt csak egyszerűen hasonlóvákell tennem a rádió hullám tulajdonsághoz, és az én dolgomon belül felfogom a befolyását.Más szavakkal, a hullámnak olyan formáját fogom fogni, amire képes vagyok.

Ha vágyam nem az lenne, hogy élvezzek, soha nem  lennék képes ismerni és érezni a Teremtőt. Hogyan érezhetném Őt, amikor ő a Teremtő, egy entitás, ami rajtam kívül létezik csak? Ezért szükséges, hogy elfogadjam őt és érezzem magamban, és ez csak én magamon belül lehetséges, felvéve az Ő formáját.

Soha nem leszek képes magamon kívül éreznem őt, mert én a teremtmény vagyok, és mint ilyen csak azt érzem, ami belül van. Mindazonáltal az én anyagom nem akadályoz engem, épp ellenkezőleg, a Fényt saját anyagomon belül kapom meg. Olyan vagyok, mint egy rádióvevő, bár az fémből, plexiből és szilikonból készült, mégis fogni tudja a rádióhullámokat, mert rekonstruálni tudja a hullám alakját magán belül. Ezért az anyagomra kell fokuszálnom, de csak a szándékot, mert a szándék maga a forma.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Zohár, „”Bo” fejezet , 57,  szakasz: És Ő beültette a magot egy tisztességes emberbe, aki a  Yesod de Zeir Anpin. 

El kell képzelnem, hogy meg van ez a tulajdonságom a – Yesod of Zeir Anpin,  aki egy tisztességes ember, és ez az ahol a magomat elültettem, lévén ez az a pont, ahonnan én növekszem.

Ő a kertész kertje. És a mag a kertben a Malchut , és ez az eltitkolása és elrejtése a ennek a Fénynek,.Ez azt jelenti hogy az eltitkolás nem egy nem létező valami, ellenkezőleg, ő az áldás magja. Az eltitkolás maga válik Fénnyé még egyszer. Mint egy növény , ami a magból csirázik ki.

A „Szabad akarat” című cikkben, Baal HuSalam a következő példát mondja: Meg kell próbálnunk magunkat elültetni egy kabbalista csoportban, mint egy magot elültetni a földben, ahol megsemmisítjük magunkat teljesen a környezet előtt. Akkor mi maggá leszünk, ami teljesen dezintegrálódik, és elrothad a fűben, azért, hogy egy fa nőjön ki belőle.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Az egyetlen, egységes lélek, Ádám összetörése után egy új rendszer lett létrehozva annak törött rézseiből, melyet a “lezuhant lelkek” rendszerének hívunk. Mindegyikőnk része ennek a korrigálatlan rendszernek, mely arra szolgál, hogy korrigáljon minket. Eredetileg a világok rendszere (vagy közöttünk levé potenciális kapcsolatok) lett létre hozva. Ez olyan mint egy puzzle melyet elénk raknak, és nekünk kellene azt összeraknunk.

Bár mindössze egy üres teret látunk, ahova a különböző formájú szétválasztott formákat kell belehelyeznünk, minden egyes résznek meg van az eredtileg kiosztott helye és formája. És ez a feladatunk: hogy megértsük a formáját és helyét minden egyes puzzle darabnak.

A Felső Világok pontosan ugyanilyen módon vannak felépítve, mint puzzle-k, melyek mind a másikban rejtőznek kölünböző formáikkal. Nem vagyunk képesek őket megkülönböztetni, de azok léteznek! Az a hely ahova a mi lelkünknek kell felemelkednie és kapcsolódnia már létezik, csak el van rejtve előlünk. Ezért hívjuk azt “világnak” (Olam), mely a “rejtettség” (Alama) szóból származik.

Meg kell ragadjam az én részemet a “puzzle”-ből, és megfelelően kell tulajdonságaimat felhasználnom annak érdekében, hogy megtaláljam azt a helyet ahova beillik. Amikor így teszek, akkor látom majd, hogy az összes többi rész (engem kivéve) már a helyén van, és a puzzle már készen áll! A rendszer készen áll arra, hogy engem beillesszen korrigált formámban, mindazt a “világok rendszerének” hívjuk, és már fel van építve. Az én felelősségem az, hogy csak a saját részemet töltsem ki. Nem kell aggódnom a rendszer többi része miatt, mivel az már korrigálva van, azt az Acilut világának hívjuk.

Erre a képre nézve láthatom, hogy csak azokkal a részekkel kell kapcsolatot létesítsek, melyek közvetlen mellettem vannak. De szomszédos részeimnek is kapcsolatban kell maradniuk az ő szomszédaikkal, és azoknak ugyanígy kapcsolódniuk kell a többi szomszéddal, és így tovább. Ez az ahogy képes leszek megtalálni a megfelelő kapcsolatot az összes lélekkel.

hzs

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Mindenkinek azt kell képzelnie, hogy ő az egész világ, a teljes valóság, és mindenki más az ő egyéni része benne. Ha elkezdünk ilyen módon gondolkodni, akkor visszatérünk majd abba a rendszerbe, mely jelenleg el van előttünk rejtve. Mi igazából most is abban helyezkedünk el, de nem érezzük a kapcsolatot. És pontosan ez a közöttünk levő kapcsolat az mely rejtve van előlünk - mindazt a lelkek, a szíveinkben található pontok között kell felfedezzük.

Ezeknek a kapcsolatoknak a mértékét hívjuk a spirituális világnak. Az én szintemet a spirituális világban az határozza meg, milyen mértékben érzem magam összekapcsolva mindenki mással: 1/125, 2/125, és így tovább. Amikor képes vagyok a többiekkel a legnagyobb mértékben egységre lépni az azt jelenti, hogy felemelkedtem utolsó, 125.-ik szintemre. Annak érdekében, hogy ezt elérhessem valóban szükségem van a korporeális kölcsönös garanciánkra, melyen keresztül mi mindannyian arra törekszünk, hogy egy képet, egy állapotot egy célt érjünk el. Egyenlőre ez még nem teljesen tiszta mindenki számára, és mi állandóan szemünk elől veszítjük ezt az állapotot.

Azonban pontosan azáltal, hogy előre haladunk a zavarodottság feltételei között, áthaladunk az akadályokon, azokat meghódítva. Ezeket az akadályokat azért kapjuk, hogy minket segítsenek. Ez az ahogy felemelkedünk.

Ennél fogva amikor én rossz hangulatot, a vágyam erejének gyengeségét, érzéseim és gondolataim zavarodottságát fedezem fel, meg kell értsem, hogy mindez szívem elnehezülése. Mindazt Felülről kapjuk a szintünknek állapotunknak megfelelően. Nekünk magunkat egy új, magasabb szinten kell elképzeljük, miközben keressük kapcsolatunkat a többiekkel, és keressük saját erőnket és aspirációnkat.

Ez a kapcsolat igazából már létezik, és csak attól függ érzem-e, hogy mennyire csatolom magam a forráshoz, és mekkora fontosságot adok a célnak. Mindez attól függ mennyire vagyok képes érezni barátom vállának segítségét, és a segítséget mindenből, mely benne foglaltatik a “kölcsönös garancia” koncepciójában.

El kell jussunk ebbe az állapotba, ha nem mennyiségbem akkor minőségben, mivel az intenzitást a minőségi alapból kiinduló mennyiségi produkció alapján mérhetjük le. Ha vesztésre állunk az erő szempontjából, akkor nyerhetünk annak a ténynek alapján, hogy nagyobb távolságra vagyunk képesek kiterjedni. Ezek olyanok mint a fizikai törvényekből vett példák, ahol az áramlás ereje a volt-tal megszorozva megadja az erőt, vagy ahogy az erő a távolsággal megtöbbszörözve működik.

A teljes nehézség, és az összes “bűnözők” melyek megjelennek bennünk azok az egységre való törekvés, inspiráció, és felemelkedés ellenében jelennek meg, de azok a mi hasznunkra vannak nekünk adva. Mindez a vágy, amin nekünk felül kell emelkednünk.

Ne veszítsük el a lehetőséget, boldognak kell lennünk ettől a lehetőségtől, és erőfeszítést kell tennünk. Nehéz munka a hegyre felmászni a kétségek fölött (a “Har”, hegy szó az “Irurim” kétségek szóból származik).

hzs

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Újra és újra olvasnunk kell a Zóhárt, amíg a Fény egyszer csak hatással kezd lenni ránk. Az emberek először nagyon lelkesek, amikor a Zóhárt olvassák, és ez az érzés az első egy-két hónapig tart. Ezalatt az idő alatt, nem értenek meg semmit még, de nagyon inspirálja őket, ami történik.

Aztán ez az érzés megszűnik, és minden kifakul. Amikor a Zóhárt olvasod, nagyon gyorsan így kezdesz érezni. Hirtelen nincs semmi, ami a szöveghez kötne minket, és egyszerűen annak a megértésével olvassuk, hogy erre van szükségünk, még akkor is ha hidegen hagy minket az anyag és „ízetlennek”, vagy visszataszítónak is hat.

Azért érezzük ezt, mert feltárunk egy újabb egoista vágyat, ami súlyosbítja a közöttünk lévő kapcsolatot. A Zóhár olyan mértékben ragyog ránk, amennyire mi vagyunk kapcsolatban egymással. Kezdetekkor kapcsolatot érzünk a szívek pontjai között. Ahogyan elkezdjük a Zóhárt olvasni a kezdeti kapcsolattal, amit megkaptunk, a szívben található pontjaink felébrednek és valami új és ismeretlen feltárására kezdenek vágyni. A név maga, a „Zóhár” inspirál minket.

Ahogyan elkezdjük olvasni, a Körülölelő Fény ránk ragyog és segít nekünk megemelni a szívben található pontjainkat az hagyományos egoizmusunk fölé, maga mögött hagyva azt. Ezért a a kezdetekben kapcsolatot érzünk egymás között, és törekvést a közös spirituális cél felé. Mindez a Körülölelő Fény (Or Makif) miatt van, ami jön és kialakítja ezt az állapotunkat.

De egy- két hónap múltán az egoista vágy növekszik a Fény hatására. Egyfelől a Fény inspiráló módon hat ránk, de másfelől az egoizmusunk nagyobb lesz, és emiatt minden ember nehezebbnek érzi magát, mintha egy erő lehúzná. Egy dolgot tehetünk, hogy megmentsük magunkat: növeljük a kapcsolatot mindannyiunk között. Semmi más nem tud segíteni.

Minden lehetséges módszert be kell vetnünk, még mesterségeseket is, hogy megújítsuk ezt a kapcsolatot. Még ha csak apránként növeljük ezt a kapcsolatot, akkor is a szívünk terhei fölé és az agoizmusunk fölé emelkedünk, mert visszatérünk a teremtés összekapcsolódott rendszerébe.

Feltárul előttünk mennyire híján vagyunk a korrekciónak és megmutatkozik, mennyire el vagyunk választva mindenki mástól. Amikor megpróbálok az elválasztódás ellen cselekedni, akkor a benyomások és inspirációk, amik a Zóhárból fakadnak azonnal visszatérnek. Ez rögtön működősbe lép! Amint elkezdjük tapasztalni a nehézség érzését, rögtön tennünk kell valamit, hogy megerősítsük a kapcsolatunkat a többiekkel.  Például, kezdjünk arra gondolni, hogy milyen fontos számunkra az, hogy egységre lépjünk velük és hogy közelebb kerüljünk hozzájuk, hogy összekapcsoljuk a lelkeinket. Ez a kis, erővel teli cselekedet elég számunkra, hogy azonnal elkezdjük érezni a Fény megnövelt hatását és az összes nehézségünk eltűnik. Ekkor ugyanazt az inspirációt és izgatottságot érjük el a Zóhárral kapcsolatban, mint amit az első óráinkon éltünk át.

Így működik a dolog. Minden szükséges erőfeszítést bele kell tennünk; nincs „kedvezményünk” ilyen szempontból. Az erőfeszítés az összekapcsolódásra való próbálkozásban nyugszik, ameddig fel nem sírunk  Körülölelő Fénynek, hogy jöjjön el hozzánk, mert csak a Fény tudja megadni számunkra azt az inspirációt és érzést, hogy mennyire nagyszerű a Zóhár. Így ez a szöveg hirtelen feléled számunkra.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mi a különbség vágyak és minőségek között? Mi a vágy és mi a minőség?

Válaszom:

A vágy a teremtés anyaga, ami mindig kapni akar. Mást nem is lehet róla mondani. A minőség egy olyan forma, amit ez az anyag (a vágy) felvesz; meghatározza, hogyan működik a vágy, mit várhatunk a munkájától (a szándék), és a célját – hogy valaki önmagáért cselekszik, vagy rajta kívül állókért (másokért és a Teremtőért). Bár ez az anyag kapni akarásból áll, a munkánk különböző állapotai során sokféle formát felvehet, köszönhetően a körülményeknek és a környezetnek.

Annak ellenére, hogy én mi vagyok, például „Ábrahám” minősége, ami egy teljesen adományozó minőség, nincs lehetőségem adományozni, mert valaki irányítása alatt vagyok. Lehet, hogy a körülmények olyanok, vagy a környezetemben nem szeretnék, hogy adjak nekik.

Ezt hívják minőségnek. A minőség azt jelenti, hogy az örömöt kapni akaró vágy különleges, külső formában létezik, abba öltözik. Tíz fő Szfira van, és egyéb spirituális objektumok, olyan formák és minőségek, amibe öltöznek.

Amikor a Zóhárt olvassuk, különböző minőségeket fedezünk fel magunkban, mint Jób, Fáraó, és a Teremtő. Minden ilyen minőség a kapásvágyunkat öltözteti fel. Bármi, amit el tudunk képzelni, az pusztán a vágyunk, hogy örömhöz jussunk. Ennél fogva a szemszögünkből a Teremtő szintén az öröm kapásának vágyának egy formája – megvilágító, megemelt, magas, csodálatos és mindenkinek adományoz. Nem tudjuk Őt máshogyan elképzelni, mert nincs más anyagunk, csak a kapásvágy.

Fokozatosan, olyan mértékben, amilyenben megpróbáljuk megkülönböztetni ezeket a tulajdonságokat magunkban, a Körülölelő Fény hatása alá kerülünk. Ennek eredményeképpen, a spirituális rendszer jobban és jobban letisztul bennünk, és helyesen kezdjük felfogni ezeket a minőségeket. Csak türelemre van szükségünk.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →