Két kérdést kaptam a helyesen folytatott Kabbala tanulmányokkal kapcsolatban:

Kérdés: Hogyan tud valaki megfelelő időt szentelni a tanulmányainak, ha a negyvenes éveiben fedezi fel a Kabbalát és a legtöbb napját munkával tölti, hogy fenntartsa a családját, és a kevés szabadidejét a gyermekeivel és a párjával tölti? Nagyon nehéz ilyen napokon megállni és egy pár percet találni arra, hogy tanuljunk és a 40 órás munkahetet nehéz eltörölni vagy megváltoztatni.

Válaszom: Nem idő kérdése. Csak a szabadidőnk az ami számít, és hogy azt teljesen a korrekció jegyében használjuk fel.

Kérdés: Izraelben élek, de még nem beszélek vagy olvasok héberül. A barátom, aki egy Yeshivában tanul, azt mondta nekem, hogy ha megtanulok héberül sokkal több könyvhöz hozzá fogok férni a Kabbalával kapcsolatban, például Kook rabbi, vagy Nachman rabbi stb. műveihez. A beszélgetésünk végén azt mondta hogy úgy tűnik számára, hogy jó felfogásom van, és jó helyzetben vagyok hozzá, hogy megtanuljak héberül, de mivel én csak olyan könyveket olvasok, amik angolra vannak fordítva a Bnéj Baruch által sok lehetőségem van, de azok korlátozottak, mert csak Rabast és Baál HaSzulámot olvasok.

Igazán érzem ezeket a könyveket, titeket és a csoport elég nekem, de mit tegyek? Tehát az a kérdésem, hogy haladjak amennyire csak tudok azokkal a könyvekkel, amik le vannak fordítva angolra, vagy jobban és gyorsabban fogok tudni haladni, ha el tudom olvasni Kook rabbi és Nachman rabbi műveit is?

Válaszom: Amit most olvasol, az abszolút elég. Emellett folyamatosan nézz minket a Kabbala TV-n, a 66-os csatornán. Megkapod onnan az összes Fényt!

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Jelenleg Kabbala internet kurzuson veszek részt egy nyolcfős csoportban. Egy ott tanuló pár más Kabbala könyveket is tanulmányozott már. Úgy beszélnek a Szfirákról mint a testünk részeiről, amiknek fel kell ébredniük, és ez számomra összezavaró, mert úgy tanultuk, hogy a Szfirák az elérés szintjei.

Ki tudnád fejteni, hogy mik valójában a Szfirák, hogy tisztázzam ezt a csoportban? El akarom mondani ennek a párnak, hogy ne jöjjenek ezzel és zavarják össze a  többi tanulót más Kabbalista nézetekkel amik nem hitelesek. Említettek egy könyvet, amit Bahirnak neveztek, és azt mondták, hogy ez egy nagyon fontos a Kabbalában, de nem hallottam erről itt a Bnéj Baruchban. Szeretném velük megértetni, hogy autentikus Kabbala forrásokból tanulunk és nem minden egyes Kabbalista műből, ami a világon létezik.

Válaszom:

Ne figyelj azokra, akik azt mondják, hogy a testünk spirituális erők gyűjtőedénye. Ez minden hiba alapja. A Bahirt illetően, senki sem érti meg azt, és emiatt sokan olvassák ezt a könyvet. Jobb lenne, ha elkerülnéd ezeket az embereket.

cst

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Nehéz érezni és megérteni mit jelent a lélek, mégis azt mondják a Kabbalisták, hogy a lélek a Teremtő egy része, aki az adakozás tulajdonsága. Amikor a vágy, hogy élvezetet kapjunk magára ölti az adakozás tulajdonságát, úgy kezd működni, mint egy adakozó vágy. Ennek eredményeképpen úgy érzi, hogy egyenlő a Teremtővel, mivel a részévé válik.

Mindenkor, mikor változást érzünk belül, új és másféle lelket kapunk. Minden egyes cselekedetünk alatt, hogy egyesüljünk a Fénnyel, huszonöt új spirituális Parcuf születik. Tehát hogyan lehetséges számunkra, hogy a spirituális világban azonosítsuk magunkat? Ebben az anyagi világban minden olyasmivel azonosítjuk önmagunkat, amit sajátunknak tekintünk, mint ahogyan a testrászek vannak (karok, lábak, fej és így tovább). Ameddig élünk, ugyanaz a test marad velünk most és holnap és a következő napon és így tovább.

Viszont mi a „mienk” a spirituális világban? Mi marad velünk az előző állapotból, ha folyamatosan tíz új Szfirát kapunk és új mélységét (Aviut) a vágynak, új minőségekkel, új képernyővel és új Fénnyel? Van valami olyan, ami megmarad, ami „mi” vagyunk és aki előrehalad az új másik lélek születése helyett?

Az az igazság, hogy a spiritualitásban minden nappn és minden pillanatban új ember vagyunk. Semmi sem marad velünk a múltból. Ez ellentétben áll az anyagi világunkkal. A spiritualitásban minden folyamatosan megújul, kivéve a szív kezdeti pontját.

cst

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Mindez a külső építmény, a „számítógép” monitorjával csak értem van megépítve, mivel csak észlelni tudom a valóságot. Viszont a valóságban minden a merevlemezen történik. Ez a hely az, ahonnan a képernyőre tükröződik. Képes vagyok megérteni ezt a formát, és ennek megfelelően kérést tudok küldeni vissza a merevlemezre.

A küldő forma, ami a képernyőn tükröződik az, ami a mi világunk. A Zohár azt szeretné, ha a rendszeren belülre vinne minket, hogy a Teremtő legyünk (merevlemez), egy olyan helyen, ahol minden esemény kitárul és minden erő cselekszik.

Képtelen vagyok bármit is megváltoztatni, csupán a képernyőre való reakciók által. Olyan ez, mintha megpróbálnánk valamit a képernyőről kiradírozni, vagy új részleteket rajzolni a képernyőn látható képhez. A képernyő csak arra szolgál, hogy megfigyeljem mi történik belül.

Ennélfogva a legfontosabb dolog, hogy megpróbáljak belülre jutni, hogy túlhatoljak ezeken a képeken. Ezt megtéve fel fogjuk tárni az erők formáját, információkét és az emlékezetünket (Resimó) a spirituális világban, ami a merevlemez. Akkor képesek leszünk az összes paraméter ismeretében mindent megváltoztatni azért, hogy kiteljesedjünk. Viszont ez csak egyetlen feltétellel történik meg: hogy mélyebbre megyünk befelé.

Ennélfogva mindegy, hogy milyen képeket fest számunkra a Zohár. Az számít, hogy fel akarjuk tárni a belső képet, ahol minden történik. A vágyaink belül úgy viselkednek, mintha semmi sem lenne számunkra a világegyetemben a vágyon és a Fényen kívül.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mik a jelei a fejlődésünknek a Zohár könyvének olvasása közben, és általában a spirituális munka kapcsán?

Válaszom:

A legtisztább és legerősebb jele a fejlődésnek a Zohár olvasása kapcsán egy nagyobb igény jelentkezése arra, hogy összekapcsolódjunk a többiekkel.

Másik jel, amit érzel, hogy a Zohár valamiért elkezd vonzani engem. Néha jobban magához húz, néha kevésbé, de mindegy mi történik, jól érzem magam, ha közel vagyok a könyvhöz, ha olvasom vagy hallgatom azt. Úgy érzem, hogy erő van ebben a könyvben, ami összeköt engem az élettel. Ez a hatása.

Még akkor is, amikor egy személy nem érti, vagy éri el, amit a Zohár leír, úgy érzi, hogy ez a könyv olyan, mint egy kötél, vagy élet-vonal, amit a Teremtő a teremtményeinek dobott le ebbe a világba, ahogyan Baál HaSzulám írja a cikkében, aminek a címe „Egy beszéd a Zohár ünneplésének és végkövetkeztetésének jegyében”.

Azzal, hogy megragadjuk ennek a kötélnek a végét, fel tudunk emelkedni Őhozzá.

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Hozzám képest minden másik lélek a korrigált állapotában van. Fel kell ismernem, hogy én vagyok az egyetlen korrigálatlan elem az egész univerzumban. De ha mindenki ki van javítva és csak én nem, ez azt jelenti, hogy csak én vagyok az egyetlen, akinek ki kell javítania magát? Nem, ez nem jelenti ezt, és ennek az az oka, mert a korrekció hiánya bennem van, mert mi mind egy rendszerhez tartozunk.

Ha egy beteg szerve vagyok a testnek, az egész szervezet szenved, mert nem működik a munkám. Például nagyon fontos része vagyok a testnek – mondjuk a vese , ahol az a szerepem, hogy megtisztítsak mindent ami a testben van, de én nem működöm. Akkor az egész szervezet nem tud létezni mert ez a rész benne foglaltatik az összes többiben és muszáj őket kiszolgálni, a részt nyújtani a közös munkához. Enélkül az összes többi rész sem tud helyesen működni.

Ennélfogva mindegy, hogy a teljes test egészséges-e; ez olyan mértékig tesz engem beteggé, amilyen mértékig nem vagyok kijavítva. Fel kell ismernek, hogy én vagyok az egyetlen, aki nincs kijavítva, és az egész testet romba döntöm. Nélkülem az egész teljes lenne és tökéletes.

Ennélfogva az a feladatom, hogy kapcsolódjak mindenkihez és lássam, hogy milyen elesettek miattam. Ezt jelenti a vers, „Minden ember a saját hibái mértékéig ítél meg másokat”. Akkor vágyni fogok rá, hogy korrigáljam magam, és mindenkit megemeljek magammal a végső, korrigált állapot magasságáig.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

A közelgő 2010-es Zohár konvención, ha sikerül lenullázni az egoista vágyainkat a közös vágyra való tekintettel, képese leszünk-e elérni az első fokot és megszületni a spirituális világba?

Válaszom:

Igen, ez a konvenció minden résztvevője számára lehetséges, még azoknak is, akik majdnem véletlenül keveredtek és nem tanultak velünk hónapokig vagy évekig. Ők is ki tudják érdemelni a spiritualitás feltárulását mindenkivel együtt. Az emberek, akik szeretnének kijönni az egoizmusukból, hogy egy emberként egyesüljenek egy szívvel a Sinai hegy (a gyűlölet hegyének) lábánál, felismerik, hogy az egoista természet irányítja őket – a gyűlölet mások iránt és maguk iránt is.

Elérni a mások szeretetét olyan nehéz, mint feljutni a gyűlölet magas hegyére. Viszont ha vágynak erre, el fogják azt érni. Mit gondoltok, mi volt olyan különleges azokban az emberekben, akik eljöttek Egyiptomból: férfiak, nők, öregek, gyerekek és az egész számtalan sokaság különféle törzsekben, akik csatlakoztak hozzájuk? A 600.000 férfi, aki megkapta a Tórát, csak az ötöde azoknak az embereknek, akik a hegy körül álltak: csak egy szintet jelentenek az öt fokozatból: Sóres, Alef, Bet, Gimet, Dalet. Ha egységre lépünk ezzel az egy fokozattal, a Nullás szint legkisebb vágyával, és 600,000 ember egyesül a három millióból, ez elegendő.

Amikor megkapjuk a segédeszközt, amit Tórának hívnak, előrelépünk a segítségével. Képesek vagyunk dolgozni az egoizmusunkon és emelkedni általa. Ezt a munkát hívjuk úgy „munka a sivatagban” amikor képesek vagyunk a MANt megemelni, és az összes szükséges cselekedetet végrehajtani. A legfontosabb dolog átmenni a spirituális születésen, amire úgy is utalnak, mint „kivonulás Egyiptomból”. Hiszek benne, hogy eléggé képesek vagyunk elérni ezt, ha nagyon akarjuk. Megvan hozzá a feltételünk és a lehetőségünk, ami szükséges ehhez.

Minden nyitott számunkra fentről. Teljesen komoly vagyok mikor ezt mondom. Akik csatlakoznak ehhez a cselekedethez és akik meg akarnak velünk szívből és lélekből születni, azok el tudják érni a spirituális feltárulást, korrekciót és a kiutat a száműzetésből.

cst

Kategória: kongresszus, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Azt mondtad, minden egy embertől függ. Mi az, ami tőlem függ és csak tőlem a holnap kezdődő Zohár konvención, ami holnap kezdődik?

Válaszom:

A Kabbala tudománya arra tanít minket, hogy minden valóság egy emberben van és az emberen kívül nem létezik valóság. Minden olyan dolog, amit rajtam kívülinek képzelek el, mint a csoport, a Teremtő, és az egész valóság, valójában bennem van, és csak látszólag kívülálló tőlem, távoli, vagy akár ellentétes.

Az a célunk, hogy visszatérjünk a helyes, igaz állapotba hogy feltárjuk az igazi valóságot, és az Egyet, aki feltölti és fenntartja azt. Ezen a valóságon belül egységet kell elérnünk, hogy feltárjuk az Egyet, aki emelkedést ad ennek a valóságnak, az Egyet, aki irányítja azt.

Ha ez a helyzet, akkor minden bennem van és minden tőlem függ. Mi a konvenció, különféle összejövetelek, csoportok, és minden cselekedetünk? Ez egy megmutatása a saját erőimnek, mikor a Teremtő lehetőséget ad, hogy egyesítsem őket.

Mindegy ki csatlakozik, ez azt jelenti, hogy különleges lehetőséget kaptam, hogy pontosan ezekkel az erőkkel vagy tulajdonságokkal egyesüljek bennem. Közel vannak a korrekcióhoz, az állapothoz amiben ki tudom javítani a kapcsolatot velük.

Semmi sem tőlük függ, én vagyok az egyetlen, aki az egész rendszert vagy tervet irányítja. Ami történik, csak tőlem függ és senki mástól. Ha nem vagyok ennek tudatában, azt jelenti, hogy alacsonyabb szinten vagyok, amely esetben aggódom, hogy a dolgok nem csak tőlem függenek, hanem másoktól is.

Azon kezdek aggódni, hogy úgy vágyjanak és gondolkozzanak, ahogyan én is teszem. és megtalálom a kapcsolatot közöttünk, és a kapcsolat hiányából, vagy még a köztünk levő ellentét miatt, korrekciót fogunk kérni, mint a Sinai hegy lábának állapotánál. Írva van, „Vagy egységre léptek egy emberként, egy szívvel, vagy ez lesz a temetőtök.”

Ez pontosan az az állapot, amiben most vagyunk. Csak vágynunk kell az egységre, mivel egyedül képtelenek vagyunk bármiféle cselekedetre, jóra vagy rosszra. Az összes cselekedet Fentről van megtéve, ahogy írva van, „Nincs egy szál fű sem, odalent, aki felett ne állna egy angyal, irányítva és a növekedés felé segítve azt.”

Minden változás fentről jön. Csak vágynunk kell a korrekcióra. A legfontosabb dolog, hogy aggódjunk a közös egységen, mivel ebben tudjuk az egyetemes adakozás tulajdonságát feltárni, és fogjuk érezni a Teremtőt. A Kabbala tudománya a Teremtő feltárása a világ teremtményei számára – ez valójában meg tud történni velünk.

Kategória: kongresszus, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés: Mit jelent az hogy annuláljuk magunkat a Zohar Konvención , úgyhogy Felső Fény lesz feltárva nekünk.

Válaszom: Azt jelenti, hogy én annulálom az egoizmusomat, arra a közös vágyra vonatkoztatva, hogy együtt legyünk, és ezt azért teszem, hogy feltárjuk a Felső Erőt, az adakozás és a kölcsönös szeretet erejét bennünk. Ez a természet közös ereje, a Teremtő (Bore)., ami azt jelenti,” jöjj és láss”. Pontosabban, azt jelenti, jöjj az egod annulálásához, a szentség élettelen szintjén, és akkor látni és érezni fogod a fényt, ami eltölt. Ezt meg lehet tenni! Elég egyszerűen csak kapcsolódni akarni, akár  nem igazi szándékkal és akarással sem. Az embernek akarnia kell, hogy az egója felemelkedjen, hogy összekötődjön másokkal, és feltárja a Teremtőt.  Ez szükségessé tesz egy kapcsolatot a Kabbala módszerével, inkább mint egy egoista egység az emberek között.

Akkor a Felső Fény kapcsolódik hozzánk, és feltölt minket. Ez a jelentése a következő soroknak:  “Izrael, Tóra, és a Teremtő eggyé tesz minket. “Izrael” azt jelenti, hogy mindenki, aki annulálni akarja az egóját, annak érdekében, hogy összekötödjünk egymással. Ezt lehetséges megtenni, Fény erejével, amit Tórának hívunk, azért, hogy feltárjuk a Felső Erőt, amit a „Teremtőnek” hívunk. Minden feltétel megvan erre.

Lehetetlen ezt egyedül megtenni, könnyű együtt.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Egy spirituális embrió teljes letörli magát a Felső Lény előtt, és minden szempontból tőle függ. Valóban saját magát törölni , ez képezi az önállóságot. Ez a szentség élettelen szintje –az ember felebarátja iránti adakozása és szeretete a saját egoizmusán felül.

Ez kell, hogy képezze a belső munkánkat a HYPERLINK “http://www.kabbalah.info/engkab/kabbalah-worldwide/zohar-congress” \t “_blank” Zohar Konvención 2010-ben. Ha belépsz egy olyan környezetbe, aminek ekkora ereje van, akkor nagyon könnyű eltörölni magadat. Csak egy kis vágyra és készenlétre van szükséged. És ennek folyományaként el tudjuk érni azt az állapotot, a spirituális valóságot, ahol a Felső Erő megtölti a világot.

Ez nem fantázia, miszticizmus vagy fantázia, ez egy valódin érzés, az egység bizonyos szintjét elérjük, amikor az ember visszautasítja az egoizmusát másokkal kapcsolatban. Minden ember felnő a szentség élettelen szintjére, és érzi, hogy az állapota fel lett töltve a Assiya világának  Nefish Fényével mit jelent.

Az ember képes arra, hogy erőfeszítéseket tegyen, hogy elérje ezt az állapotot, de lehet, hogy újra megbotlik. Lehet, hogy ő már most képes a spirituális világban maradni, de ez attól függ, hogy képes-e fáradozni a Kongresszus után, igen vagy nem. Ha az ember motivált arra, hogy az egoizmus visszautasításának állapotában maradjon, akkor megtarthatja ezt a szintet,és elkezdhet felemelkedni nem érdekelve, mi történik másokkal. Valószínűtlen, hogy egy ember ezt megcsinálja egyedül, de együtt egyszerű megcsinálni.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →