Kérdés:

Mit jelent, hogy „kapni a Teremtőtől, hogy örömöt okozzunk neki”? Mire utal ez?

Válaszom:

Baál HaSzulám ezt a  vendég és a vendéglátó példáján keresztül magyarázza el az „Előszó a Kabbala bölcseletéhez” című művében. A vendég a vendéglátóhoz érezik. A vendéglátó megterít a vendégnek, mert önzetlen szeretettel szereti őt., számítások nélkül, a vendéglátó tényleg örömöt akar adni a vendégnek.

A vendég érzi, hogy mennyire szereti őt a vendéglátó, és örömöt akar neki adni. A vendéglátó ezt jóval előre tudja, és pontosan azokat az ételeket készíti el, amit a vendég szeret. Mindent a vendég vágyainak megfelelően készít elő – mennyiségben és minőségben. Ezt felismerve a vendég szégyelli magát. Mit tegyen?

A vendég visszautasítja az étel elfogadását, és azt mondja „Nem akarok megszerző lenni! Adó akarok lenni, mint te! Megmutattad a szeretetedet nekem és én érzem azt. Hogyan tudom ezt neked visszaadni?” A vendég gondolkozni kezd és felismeri „Ha nem fogadok el semmit, nem veszem figyelembe a vendéglátót. Ez a válaszom a szeretetére?! Mit tudok tenni?”

Ennek megfelelően megoldást talál: „Csak a vendéglátó érdekében fogadok el dolgokat. Mivel a vendéglátónak van egy adományozási vágya, és azt szeretné, hogy megszerezzek, először be kell jutnom a vágyába, hogy az legyen a célom. Ha bejutok a vágyába, látom mennyire szeret engem, és mennyire azt akarja, hogy kapjak, és mennyire szenved attól hogy nem fogadom el az ételeket; tudok ezzel a vággyal dolgozni, és csak arra gondolni, hogy örömet adjak neki. Amikor a vágyán belül vagyok, felfedetem a lehetőséget amit ad ebben nekem – az étel elfogadását és hogy az örömöt ad nekem. Végül is örömet tudok adni a vendéglátónak, az élvezeten keresztül amit érzek. Mértéktelenül kell fogadnom az örömöt, mert érzem, hogy ezen keresztül teljesítem ki őt.”

Ezen a módon mindenki a másik vágyaival dolgozik. A vendéglátó arra gondol, hogy hogyan fog a vendég kapni tőle és örömöt tapasztalni. És a vendég arra gondol, hogy hogyan fog kapni és örömet tapasztalni, azért, hogy ezzel a vendéglátó vágyát teljesítse, hogy örömet okozzon. Mindegyik arra használja a vágyait, hogy a másik vágyát teljesítse. Mindeközben mindegyik duplán nyer, és még többet ennél; mindegyik túlhalad önmagán, és ezt megtéve örök és határtalan örömöt érez.

Ez a szabvány nagyon egyszerűnek tűnik. Viszont ha elkezdünk belegondolni, nagyon nehéz ezt elérni. Mégis ideális esetben ha megértjük, meglátjuk hogy ez az egyetlen lehetőségünk, hogy végtelen örömmel töltekezzünk el, mivel a vágyaimat rajtam kívül használom.

A Teremtő egy végtelen vágy, és én pusztán egy kicsiny pont vagyok. Viszont ha csatlakozni és kapcsolódni kezdek Őhozzá, ezzel végtelen vágyat kapok, amit ki tudok tölteni. Érezni kezdem, hogyan tudom Őt kitölteni és érzem, hogy ez a vágy hogyan tapasztal örömöt. Kiderül, hogy szeretettel kezelve őt, végtelen vágyakat kapok, végtelen életet öröklétet és tökéletességet. Ez történik, ha a Teremtőt a célnak megfelelően kezelem, amit be kell töltenem. Ennélfogva a Kabbala tudománya valójában a megszerzés tudománya (a héberben a „Kabbala” szó „megszerzést” jelent), egy olyan tudomány, hogy hogyan kapjunk és hogyan adjunk örömöt ezzel határok nélkül.

cst

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Hogyan lehet elérni a végtelenséget és a tökéletességet? Csak a formák egyenlőségének útján lehet megtenni azt. Ha a Fény és a vágy ellentétes egymással, akkor a Fény lenullázza a vágyat; de ha egyenlők, akkor támogatják egymást. Ebben az esetben úgy érezzük, hogy léteznek, és ezt örök életnek hívjuk. Pontosan ez a Kabbala tudományának szándéka.

Annak érdekében, hogy elérjük ezt az állapotot, a képességnek, hogy örökké éljünk és a valódi valóságot érezzük, egyenlőséget a Teremtővel, végig kell mennünk a korrigálás folyamatán. Minden korrekció azért jön el, hogy a vágyat a Fényhez hasonlóvá tegye, ezzel elérjük a formák egyenlőségét.

Ebből áll minden korrekció. Bár ellentétesek vagyunk a Teremtővel, azzal a módszerrel teremtettek minket kezdetben, hogy fokozatosan egyenlőséget érünk el Ővele. Korrigáljuk önmagunkat, miközben a Fény és a vágy nem egyesül. A pillanatban, ahogy egyesülnek, megszületünk a spiritualitásba.

A korrekció ilyen módszerét a Kabbala tudományának hívjuk (a Kabbala „megszerzést” jelent héberül). Ez egy tudomány arról, hogyan kapjuk meg a Fényt a vágyba, hogy a Fény ne tűnjön el; és akkor érezzük az igazi örökké tartó valóságot. Ez valóban egy nagy tudomány és nem egyszerű.

Nem nagyon értjük, hogyan érjük el, hogy ez megtörténjen. De amikor megtörténik, az egy pontosan belső vágy, aminek nem is vagyunk a tudatában. Ezért létezünk, és ezt kutatjuk mindig tudattalanul is.

A fázis, amikor először kapcsolatba lépünk a Fénnyel, és felfogjuk azt a vágyunkban, és a Fény bennünk marad, azt jelenti, hogy örök életre tettünk szert, mert a Fény bennünk van és nem vagyunk a része, ez a spirituális születés. Ezt Egyiptomból való kivonulásnak is nevezik.

Ez előtt muszáj az Egyiptomi száműzetésben maradnunk, a spirituális születésünkre és megváltásunkra való felkészülés céljából. Ezért fordítunk annyi időt a fázisok tanulására amin keresztülmegyünk az Egyiptomi száműzetés alatt, hogy képesek legyünk kijönni belőle olyan gyorsan, amilyen gyorsan csak lehet, a számos eszköz segítségével, amit Kabbalisták generációi készítettek nekünk elő.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Lehetséges MAN-t emelni, mielőtt kétségbeesnénk?

Válaszom:

Akkor nem hívnánk MAN-nak. A MAN az a Majin Nukvin (Nukva vizei). Ez egy felsírás a vágyunkból, ami képtelen megszerezni valamit magától. Így fel kell emelkednie a Binához, az adományozás tulajdonságához, a Teremtőhöz.

A MAN egy dupla behatolás a Malhut és a Bina között. A héber „Maim” szó (a Majin egyes száma) két „Mem” betűből áll („Mem – Mem”) és a Nukvin két héber „Nunból” (Nun – Nun). Kapcsolat van a Malhut és a Bina között, mert a Kelim összetörésekor a Bina belehelyezte magát a Malhutba és a Malhut a  Binában volt. Ennek a kapcsolatnak köszönhetően a Malhut és a Bina között, felemelhetjük a kérésünket a Teremtőhöz.

Ez a gyermek analógiája, ahogyan sír és követel az anyjától. Az anya válaszol a követeléseire. Miért nem tud másik nő elfogadó lenni a kéréseit illetően? A gyereknek erős kapcsolata van az anyjával ami nem létezik közte és más nők között. A gyerek az anyában volt, helye volt benne, ő a gyökere. Neki egy része volt a gyermek. A gyermek is részt vállalt az anyában, mivel a köldökzsinóron keresztül össze voltak kötve. Ez a kapcsolat közöttük nem hidegülhet el. A gyermek, amikor vágyik valamire, sír az anyjának, a gyökerének.

A kérés, amit a Teremtő felé teszünk meg, amit MAN-nak hívunk, átmegy a Malhut és a Bina kapcsolatán. A kérés abból gyökerezik, hogy végtelenül erőtlenek vagyunk; olyan síráshoz vezet minket, amit tényleg MAN-nak tudunk hívni. A MAN a korrigált vágyunk, amit szükségesen megválaszol a Felső Egy. A Felső Egy arra vár, hogy abba az állapotra vágyj, amit ő készített elő a számodra.

Ezek a fokozatok, a jövőbeli állapotaid már elő vannak készítve, mert azokon keresztül süllyedtél ebbe a világba. Most ugyanezeken a fokozatokon kell visszaemelkedned. A következő szinted rád vár. Csak vágynod kell arra, ami ott vár rád. Ezt a vágyat MAN-nak hívjuk. Ha nem vágyod ugyanazt a dolgot, ami rád vár, nem fogod megkapni azt. Egyezőségnek és egyenlőségnek kell lennie a fok és vágy között. Ha valami másra vágysz, mint elérni egy spirituális fokozatot, akkor várni fog, amíg a helyes vágy meg nem születik benned. Így lépünk előre.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Amikor a Zohárt olvassuk, össze kell kapcsolnunk mindent egy valóságba, ami a lelkünkön belül létezik. A lélek, amit Malhutnak hívunk, a Végtelen Világban létezik (Acilut), és minden világ egymásban testesül meg, „énbennem” vagy az „egész világban és bennem”. Minden ami a lelkemhez tartozik, mivel a lelkem, egy eszköze a felfogásnak.

Kicsoda a Teremtő? Ő egy belső erő, aki a lelkemen belül cselekszik; ő az oka a létezésemnek, az ok, amiért szeretném, hogy az univerzum feltárulása megtörténjen, és a Teremtő az életem forrása.

A Zohár beszél nekünk a lélekről, és a több részéről, ahogyan az állapotokról és a folyamatokról is beszél, amin keresztülmegy. A vágyam miatt, hogy szeretnék többet megtanulnom a lelkem állapotairól és a folyamatairól, a lélek feltárul; az eszközöket megtalálom a felfogásra, amit az aktuális világnak érzek, amiben éppen élek, de ami eddig elzárt volt előttem. A Kabbalát a „rejtett” bölcseletnek nevezik, mivel az elzárt világot tanulmányozza, és a folyamatokat, hogy feltárjuk azt.

A Kabbala tanulmányok mellett, a csoport is azért van hogy segítsen nekünk feltárni a világot. A valóság részei, amit Kabbala-csoportnak hívok, vagy a „csoporttársaimnak” segíteni tudnak nekünk ebben a feladatban. Ők a valóság aktív részei, az egyetlen aktív részei a valóságnak. Érzem a csoportot és szeretném őket összekapcsolni velem. Velük együtt dolgozni tudok rajta, hogy közelebb kerüljenek hozzám.

Nem tudok így dolgozni a valóság többi részével, mert nem érzem azt a fajta visszacsatolást, amit a csoportból érzek. Ezeket az aktív részeit a valóságnak  azért adta a Teremtő, hogy rajtuk keresztül dolgozva a valóság többi részéhez közel tudjak kerülni, mint a saját lelkem részeihez.

cst

Kategória: Zohár, reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

A Teremtő célja, hogy felemelje az embert az Ő szintjére. Mit jelent ez?  Életünket az élvezet akarásán belül fogjuk fel, amit a Teremtő alkotott. Ez az egyetlen tulajdonság, ami rajta kívül létezik, amiért mi mindig érezzük a teljesítés hiányát. Valami mindig hiányzik, és törekszünk valamiféle élvezetre. De a Fény, ami az élvezet akarására jón, rögtön eltűnik. Lenullázza a vágyat, és a vágy nem érzi a teljesítést.

Ezért, miután az életünket az élvezet vágyán belül érezzük, az életünket ideiglenesnek és átlátszónak érezzük, ahol minden eltűnik. Minden perc elmúlik és eltűnik,  ahelyett, hogy megmaradna és beillesztődne minden újabb pillanat által. Az egyik oldalról ott a vágy, a másik oldalról az élvezet. Ha ez a kettő találkozik, semlegesítődnek, akkor is, ha az élvezet minimális.

Ezért van, hogy a mi életünk ezen apró ponton keresztül van kiépítve, ami magába foglalja a vágyat (Kli) és a Fényt, amik rögtön eltűnnek.  És ez folytatódik, amíg az életünk véget nem ér.  Például tételezzük fel, hogy neked van egy mennyiségű vágyad, több millió kis adag élvezni akarás, amik egymás után feltárulnak, Szemben ezekkel az adagokkal, ott a Fény, ami teljesítésbe viszi  ezeket az adagokat. Akkor találkoznak és eltűnnek.  Ha kimeríted a kvótádat, az életednek vége, és vele a teljes létezésednek.

Mindazonáltal a vágy és a Fény ezen történései felett, képes voltál elérni egy állapotot, ahol a Fény és a vágy „elkapják” egymást, és együtt maradnak, akkor elkezded érezni a Fényt, ami az vágy belsejében, az örök és végtelen életben érezhető. Ez azért van, mert az elöző perc szintén veled marad. Te akkor az idő érzetén felül emelkedsz. Megállítod a pillanatot és örök létezést igényelsz.!  Ez a spirituális élet egész szabadalma, ami örök és tökéletes. Ez az amit az ember elérhet, alkalmazva a Kabbala tudományát.

ft

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Mára az emberiség az egoizmus olyan extrém növekedését érte el, hogy mi már nem is álmodhatunk a kedves és altruista emberi lényekről. Nemrég, még reménykedhettünk az oktatási képességünkben, és hogy kultiváljuk ezeket a szeretetreméltó embereket.  A 20. század véget vetett ezeknek az álmoknak. Most már megértettük, hogy az ember képtelen az altruizmusra. Ez egy nagy felismerés , mivel ez a gonosz felismerése.

Mindazonáltal most szemben találjuk magunkat a következő kérdéssel: Létezhetnek az emberek ezen a világon, ha nem leszünk altruistábbak? Mára felfogjuk, hogy mi egy közös globális rendszerben vagyunk- „egy globális faluban” , ahol mindenki össze van kapcsolva. Ezzel a felismert kapcsolattal képesek leszünk túlélni, akkor is ha nem leszünk altruisták?

Világos, hogy ezen a módon nem létezhetünk túl sokáig. Darabokra töredezünk. Az emberiségnek ahhoz, hogy túlélje adakoznia kell egymásnak, és egy emberré kell válnia,  egy szívvel. Ahogy ezt történelmileg láttuk, nincs esélyünk arra, hogy ezt saját erőnkből elérjük, ez egyszerűen lehetetlen!

De rá kell jönnünk, hogy létezik egy harmadik erő, - a Teremtő, aki ezt megteheti. Elérhetjük ezt a pontot, a kinyilatkozást és megtisztulást, szörnyű szenvedés árán, háborúk, járványok által, ami arra kényszerít minket, hogy felismerjük a Teremtő szükségességét, aki „békét teremt” köztünk. Mindazonáltal, a természetes fejlődés ezen útja nagyon hosszú és nehéz .

Van egy alternatíva. Ha tanulmányozzuk a Kabbala tudományát, ha megértjük azokat az állapotokat, amin keresztül kell mennünk, és a döntést, hogy fel kell ezt fednünk, amikor elterjesztjük a tudást az egész világon, és felrajzoljuk a Felső Fényt, akkor a Fény korrigál minket . Megadja nekünk az adakozás tulajdonságát, amire mi nem vagyunk képesek saját magunk a természet által.  Ez az alternatíva lehetővé teszi nekünk, hogy elérjük a korrekciót, egy rövid és kellemes módon, „felgyorsítva az időt”.

ft

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Ki Ő, a Teremtő? A Teremtő, az én jövőbeli magasztos állapotomnak belső érzékelése addig a fokig, amíg el tudom képzelni. Mindenkor, amikor változom, a Teremtőt egy új formában képzelem el. Ezért hívják Őt Bo-reh-nek (jöjj és láss).

Meg kell értenünk, hogy  nincs itt semmi abszolút  és változatlan. Minden a személy értésén, észlelésén és felfogásán múlik. A valóságban nincs örök és változatlan igazság  Fel kell készülnünk az érzékelésünk eme megváltozására. Valami ami fekete volt, most fehér lesz és vica verza   A dolgok teljes attitüdje, értékelése és szemlélete meg fog változni.

Úgy tűnik nekünk, hogy ez egy kissé ingatag rendszer, aminek nincs szilárd alapja  Másrészt, ez ad nekünk egy új, teljesen unikum  alapot, amit ok fölötti sorsnak hívunk. Más szóval az egoista vágyban  lehetetlen olyan konkrét tudáshoz jutni, amit kőbe lehet vésni, és ami soha nem fog változni.

Ez a fluktuáló igazság aktuálisan arra bíztatja a személyt, hogy keressen egy szilárd alapot. És ez a keresés  az embert elvezetí a megingathatatlan igazságig, amit a spirituális világban tártunk fel  A szilárd alap a sorsban található, az adakozás erejében, inkább, mint a kapás erejében. Azokban a tényekben van feltárva, amelyek az ész és az érzékek felett vannak. – az adakozás szintjén, a Bina.-ban

Hirtelen világossá válik, hogy nincsenek olyan dolgok, amik tagadják egymást, nincsenek dolgok, amik ellentétben vannak egymással. Hanem kiderül, hogy összekötve és kiegészítve egymást, mindannyian az egész egy szingli, tökéletes részévé válunk. Az ember látja, hogy a Fáraó, a Teremtő, a személy maga, a kígyó mind a szinguláris egész részei. Ez a tökéletesség a személynek úgy lesz feltárva, mint a merev és változatlan alapja az összes akciójának.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Nem tudunk megmaradni a Kabbala tudománya nélkül, ami közvetlenül a Teremtőtől hoz el  minket. Elmagyarázza, hogyan tanulmányozzuk őt, hogyan építsünk egy inkubátort a fejlődésünkhöz, és hogy hogyan alkalmazzuk a természet adatait.  Szükségünk van erre a tudásra, mert nem alkothatunk valamit a semmiből. Meg kell szabályoznunk azokat az erőket, amiket a természet adott nekünk.

Ha nem csináljuk ezt magunktól, a Teremtő segít nekünk. Ha nem építjük fel a környezetet (az inkubátort a fejlődésünkre) felhasználva azokat az erőket, amire szükségünk van, ,a Teremtő megmutatja nekünk, de ezt az ellenkező oldalról teszi. Ezen az úton mutatja meg nekünk, hogy a mi kapcsolatunk ezekkel az erőkkel megtévesztő és hamis

A Teremtő épít egy inkubátort nekünk,  de a mi nézőpontunkból töröttnek látszik Ha elkezdjük felépíteni a struktúráját, látjuk, hogy a mi attitűdünk törött és nem az inkubátor.

Az inkubátor rendben van. Ahogy megváltoztatjuk az attitűdünket, elkezd működni, gondoskodik rólunk, és esélyt ad nekünk arra, hogy a jövő „kisgyermeke” legyünk. A működése a mi részvételünktől függ.  Az állapot az ellenkezője az előző élettelen, növényi és állati állapotunknak, közben a természet működött, és nem mi.  Ekkor, meg kell csinálnunk a saját befektetésünket és kutatásunkat, és a rendszer önkéntes felállítását Más szavakkal felépítünk egy mechanizmust, ami helyettesíti a Teremtőt.,ha sikerül hasonlóvá válnunk Vele.  Folytatjuk a munkát, amit ő célzatosan hagyott befejezetlenül, hogy mi fejezzük be. Ezt a gépet én konstruáltam annak az erőnek a segítségével, amit Ő adott nekem; én vagyok az, aki a Teremtőt felépíti, és ezáltal több tudással és megértéssel fogok rendelkezni, hasonló leszek Hozzá.

A Teremtő (a Fény, aki reformál) a környezet, a tanár és a Kabbala könyvei ( minden, ami megerősíti a spirituális fejlődésünket),mind az inkubátorunkká válnak. Optimálisan kell megszerveznünk, hogy a Teremtő gondoskodjék rólunk, és a tökéletes állapotba vigyen minket, ami azt jelenti, hogy megváltoztat minket, hogy hasonlóvá váljunk  Hozzá. Ez a folyamat a spirituális  „kisgyermeknek„ való inkubátorrá válik, ez az,  ahogy a lelkünket kezelni kell.

ft

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdés:

Mik azok a szabályok, amelyek szerint a Teremtő játszik egy személlyel, hogy elvezesse a spiritualitáshoz?

Válaszom:

A „játéknak” az az egyetlen szabálya, hogy a Teremtőnek egy egyedülálló célja van , hogy közelebb vigyen minket Magához. Ebben a „játékbaan a Teremtő bemutat minden körülményt, aminek az a célja, hogy közelebb vigyen minket Hozzá

A Teremtő célzatosan növeli egoista vágyainkat. Ennél a pontnál kegyetlennek, zavarónak és kőszívűnek kezdjük érezni magunkat. Úgy érezzük, hogy az egész világ ellenünk van,  hogy mindenki köröttünk gyűlöl minket, és utunkba akar állni. Fáradtnak érezzük magunkat, megtévesztettnek, sőt betegnek.  Más szóval, egy csomó „akadályt”, amelyek mind külső, mind belső természetűek kell legyőzni. De lényegében ezek az akadályok hozzáadódnak az egoista vágyakhoz, mi egyszerűen további vágyakat kapunk, hogy örömben részesüljünk magunk számára, amivel további alkalmakat kapunk arra, hogy közelebb kerüljünk a Teremtőhöz..

Általában ezek az alkalmak úgy jönnek,  hogy nem várt komplikációkat és problémákat hoznak.  Tipikusan megmagyarázhatatlan félelem kíséri őket. Megijedünk a körülöttünk lévő emberektől és/vagy a hatóságoktól. A Teremtő fel van készülve ezekre a szituációkra és jelenetekre, amelyek, úgy néz ki, a világ tartományát alkotják. Az emberek úgy interpretálják ezeket a szituációkat, mint a gyerekek, akik félnek az egész köröttük lévő világtól. Ilyen körülmények között, kritikus dolog használni a könyveket, leckéket a környezetünket és a csoportot, hogy megerősítsük magunkat.

Egy gondolatot észben kell tartanunk. „ Nincs más Rajta kívül”. És Ő jó és jót tesz. Kihívás, kezelni ezt a gondolatot. A Teremtő játéka messze túl ravasz és ügyes ahhoz, hogy „kijátszuk” Őt. Tudja, hogyan zavarjon össze bennünket a mi szintünkön oly mértékben ahhoz, hogy egy csomó erőfeszítést kell alkalmaznunk ahhoz, hogy az utunkon maradjunk, és hogy megszabadítsuk magunkat minden olyan gondolattól, ami bármilyen más erőt képvisel Magán kívül a világon.

ft

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →

Kérdésem:

Ha körben vagyok véve saját lelkem részeivel, miért nem kényszeríthetem őket arra, hogy felébresszék bennem a spiritualitást

Válaszom:

Nem létezhet ilyenfajta kényszer  Amik körül vesznek nem a részeid még a lelkednek. Ha már úgy tekinted  őket,  mint a sajátodat, kapcsolatba kerülsz velük, és életre kelted őket.

Az életre keltés a szeretetedből jön.  Jelenleg az egoizmusod okán akarod életre kelteni őket. Erővel, használva a hatalmadat Tilos ezt tenni! Amikor korrigálod magadat, és úgy kezde szereti felebarátodat, mit magadat, látásmódod megváltozik.  Látni fogod, hogy mindenki más korrigálva van, és egyáltalán nem akarsz semmit erővel megváltoztatni.

Kategória: reggeli lecke - Nincs még hozzászólás →