Dr. Michael Laitman

Szerző arhívuma: yanive

Nincsen Fény edény nélkül

Kérdés:

Mi a jelentese, hogy nem létezik Fény edény (vágy) nélkül?

Válasz:

Képzeld elmagadnak, hogy te elérkezel a vendéglőbe betegen. Az asztalon nagyon sok finomság, és mindenki körülőtted nagy étvággyal eszik, de te nem akarsz semmit. Tegnapig te nagy étvággyal ettél a többiekkel eggyütt és örömöd volt az összes ételekben. De ma te beteg vagy, nem érzel semmi izet és nem nyúlsz az ételekhez, mintha te egy üres asztalnál ülnél. Ezt nevezzük a vágy hiányának, az edény hiányának. Létezik megtöltés, élvezet, azoknak akik rendelkeznek  étvággyal, és nincsen élvezet azoknak akik nem rendelkeznek  étvággyal.

A mi világunkban felfedeződik  a lehetőség a megtöltésre, habár ez csak az anyagban, és nem az élvezet érzékelésében. Az egyik érez éhséget, várható élvezetet, hogy a jóságok az asztalon vannak, ez hivogatja őt, és a másik nem érez élvezetet erre, de ők mindketten látják a tányért tele joságokkal! De a spirituális világban ez másképpen van, az anyag a Fény, a megtöltés, és az edény csak akkor fedeződik fel ha van étvágyad hozzá. Képzeld el magadnak, hogy te eggyütt ülsz a barátoddal, aki beteg. Te egy asztalt látsz ami tele van jósággal és ő nem lát semmit. Ő nem látja a tányért az étellel, ez ahogy a spirituálitásban történik!

Ez történik  a mi világunkban korporálitásban is: “Én látom azt amit akarnák enni” , ez világosnak tünik, hogy a szemeim látják. De a spirituális világban  az élvezet nem öltözik bele a fizikai árúcikkekbe és mi nem láthatjuk. Azaz az egyedüli dolog ami hiányzik nekünk, az edény, a vágy, az étvágy. Mi most ilyen betegségben vagyunk betegek,  amelyet “egoizmusnak ” nevezünk, és nem látjuk a spirituális élvezeteket. Előttünk állnak a tengernyi élvezetek, az egész világ előttünk, de  ez “nem a mi világunk”, hanem az Ein Sof világa, az összes világok itt találhatok, a közeledben. De te egy olyan vággyal születtél, hogy csak itt, a fizikai valóságban fedezheted fel az izeket.

A spirituális világban te csak akkor érezhetsz, ha megszerzed az étvagyat rá, a sóvárgást. Csak ezzel a feltétellel fedezheted fel a Fényt. A Fény létezik, csak még nem fedezted fel. Ha a vágyad kivánja Őt, te felfedezed az Ő részét, ugyanazt a részt ami hiányzik neked. De hogyan tudhatom, mit kell felfedezzek, ha én még soha nem láttam a Fényt, és nem is tudom, hogy mi az? Ha meséltek volna nekem ezekről az izekről, amelyek ismertek nekem,  akkor én meg tudnám érteni. De itt semmi, nem látok semmit. Ennélfogva, egy “Spirituális csalogatás” (Resimo) ébred fel bennünk, egy valamilyen érzés, amely nem tiszta nekünk,  a jővő öröme. Én el kell érjek a csoporthoz, a  könyvekhez, és halljam, hogy ez mennyire fontos, azaz felébresszem magamat. De ha nincsen vágy, nincsen szikra, nem lehet felfedezni a spirituálitást.

Ahogy mondva: “Nincs kényszer a spirituálitásban”. Az összes élvezetek előttünk, tessék, vegyed! Bár te ezt magadtól nem akarod, akkor mit panaszkodsz?  Te magadtól nem akarod Őt…

bs

04 Júl 2011

A láthatatlan hálózat érzékelése

Kérdés:

Mire gondoljunk mindannyian együttesen, az egész Világcsoport, amikor a következő EgységNapra készülünk: Hogyan vagyunk képesek egységre lépni?

Válaszom:

Minden egyes személynek bele kell merülnie magába, és éreznie kell azokat a láncokat melyek összekötnek minket egymással, azt a belső hálózatot mely létezik közöttünk. Sőt mi több a személy létezhet ebben a világban, vagy akár nem is kell hogy ebben a világban létezzen, mivel ez a hálózat a vágyak között létezik, lelkek között és nem a fizikai testek között.

Báál HaSzulam és az előző évezredek nagy Kabbalistái mind itt vannak, ezen a kapcsolaton belül. Ők mindannyian együtt vannak velünk, beleivódva közös hálózatunkba. Több millióan vagyunk ma, de valójában sokkal többen vagyunk ennél, mivel mindezek a lelkek, az egész emberi történelmen keresztül együtt vannak velünk, több száz milliónyi lelket kitéve. És így együttesen egy hatalmas spirituális erőt képviselünk.

Amennyiben egységre akarunk lépni ezen a hálózaton belül, akkor természetes módon nemcsak hogy befolyásoljuk egymást, és magunk is ennek a hálózatnak a részévé válunk, hogy minden egyes személy képes lesz elérni saját spirituális felemelkedését, hanem mindezzel együtt, ezzel párhuzamosan befolyásoljuk az összes embert a világban, akik önkéntelenül hangolódnak rá erre a hálózatra anélkül hogy érzékelnék azt. Mi kezdjük majd el felébreszteni őket.

Ennél fogva kezdjünk el elérni egy egyezményt magunk között, hogy mi arra vágyunk, hogy teljesen tisztán érzékeljük közös kapcsolatunkat.

04 Júl 2011

Az “Én” rész

Azáltal hogy én egy adakozóvá válok, mint a Zeir Anpin, amely megtölti a Malchut-ot, én duplán kapok a felsőtől, a Bina-tól, magam és a mások számára. Én beteljesülést kapok a mások vágyai felett, melyek megjelennek felfedve, én megkapom mindenkinek a szükségleteit, egy végtelen spirituális edényt. Ez az én edényem.

De én magam olyan vagyok mint a Zeir Anpin, csak egy pont, mely összeköti a Bina-t és ezt a hatalmas vágyat. Én vagyok a virtuális választóvonal közöttük. Azonban én ezt egyenlőre csak egy “üres rész”-nek látom. Mindez azért van, mivel az alsó rendelkezik a vággyal, és a felső rendelkezik a Fényekkel. Ezáltal ez a “rész”, “szekció” az én szándékom. Én kitágítom pontomat az ő vágyaikon és a Teremtő Fényén keresztül, azáltal, hogy “elfogyasztom”, magamba töltöm az összes Fényeket és vágyakat.

Ez életet ad egy új edénynek, mely nem létezett korábban. És mindaz amivel rendelkeztem csak egy pont volt, egy eredendő alapzat, a tű foka melyet felhasználhatunk arra hogy belépjünk egy új világba, a végtelenség edényébe.

Önmagában a megszerzési vágy nem edény, és a Fény csak egyszerű Fény. Amikor én felfedezem a Végtelen Világot, amely feltételezhetően ugyancsak létezett korábban, vagy visszatérek a harmadik (amely megegyezik az első állapottal) állapotba, én egy olyan új edényt fedezek fel, mely 620-szorosa az előzőnek. Mindez azért van, mivel én magam értem el, szereztem meg a Fényeket és az edényeket. Most az edényem 620-szor nagyobb. Ez vagyok én.

03 Júl 2011

Senki földje

Kérdés:

Mi sokat beszélünk a Fényekről és edényekről, de nagyon ritkán vizsgáljuk meg a személy saját “én”-jének pontját, mely az edények és Fények között található. Mit jelképez ez a pont?

Válaszom:

Az “én” egyszerűen mint választási pontom létezik, és semmi több annál. Minden más ehhez kapcsolódik, amikor ez a választási pont megkapja mások vágyait, és a beteljesülést a Teremtőtől. Ez a pont olyan, mint a mérleg nyelve, a választás pillanata, az a rész, melyet mi a Tifferet középső harmadának nevezünk. Mindez nem tartozik semmihez: sem a megszerzéshez, sem az adakozáshoz.

A Tifferet felső harmada a felsőhöz tartozik, a Teremtő tulajdonságaihoz, és az alsó harmad pedig a megszerző vágyhoz, a teremtményhez. És lényegében semmi nem található középen, az a senki földje.

Kérdés:

Szóval akkor mi található ott? Végül is a választás nem valamilyen bizonyos kritériumnak megfelelően valósul meg?

Válasz:

Ahogy eljutunk oda, megértjük majd, hogy ez a pont szó szerint “a levegőben lóg”. Mi ebből a pontól növünk egy spirituális személlyé, ez a kezdeti pont mely középen létezik, a Fény (létezés a létezésből), és a vágy (létezés a semmiből) között. Ez a teremtés csodája.

Mi akkor érjük el ezt a pontot, amikor elkezdjük ahhoz kapcsolni az összes vágyakat és Fényeket. És akkor ahogy én ezen vágyak és Fények fölött cselekszem, elérem azt a pontot melyből cselekedhetek. Mindaz nem az edényből vagy a Fényből származik, hanem magából a Teremtő esszenciájából.

03 Júl 2011

Az egész világ a vágyon belül

Mit jelent hely?

“A megszerzés iránti vágy a Kibocsájtottban (” Nétzálban”) a “helye” a bőségnek és a Fénynek.”

Nincsen semmi a vágyan kivül, az korlátalan. Mi kör formájában rajzoljuk azt le, vagy négyszög, háromszög formájában, ahogy az fentről leereszkedik a Teremtőtől, vagy alulról a teremtménytől. De ez csak egy általunk elfogadott konvenció, azért, hogy bemutassuk azt a részét a vágynak, amely érdemes a korrekcióra és megfelel a fény megszerzésére. A megszerzési vágy korlátlan, nincsen helye és nincsen vége. Az egész teremtés az vágy, a vágy nélkül nem létezik “hely”.  A helyet a vágy hozza létre. Mivel ez a hely a korrekcióról beszél. Ez a hely fel van osztva körökre, egyenenes vonalakra, vagy más formákra. De a vágynak nincs határa, mint a Malchut Ein Sof.

Ami munkánkban nagyon fontos állandoan, hogy  úgy viszonyuljunk a valósághoz mint a vágynak a helyéhez, azaz sóvárogjunk megvizsgálni  a derékszögeket a korrekció szemszögéből. Ha én látom, hogy minden egy “hely”, azaz a vágy a jelensége a valóságnak: a kövületi, a növényi, az elő és a beszélő szinteken, én csak a vágyat latom. És ezek a vágyak az én saját vágyaim, ahogy az én egom festi le nekem, mintha idegenek és rajtam kivül lennének, és mintha nem tartoznának hozzám. Az egón való dolgozás arról szól, hogy ezeket a vágyakat magamhoz csatoljam. Ahogy én begyüjtöm mindezeket erre a “helyre” ahol a Teremtő megjelenhet, a mi összes valóságunk magamon belül fedeződik fel, rajtam kivül nincsen semmi más. Az összes valóság érzékelése csak a “Hely” – en múlik, ennek a világnak a “Hely” – e.

Mit jelent  a “Tér “vagy “Hely”?

Ez a szikra, amely a Felső világból belerobbant a fizikai valóságba, létrehozva az Univerzumot, egy maga alatti világból, egy kissebb tulajdonságból mint saját maga, azaz a spirituálisból a fizikálisba. Ez hozza létre a “Hely”-et, vagy “Ter” – et. Létrehozza ezt a vágyat, amelyen belül a mi világunk  létezik, ahol érzékeljük ezt.

Milyen határokkal rendelkezik a mi világunk?

Ez egy vágy! Nagyon nehéz erről beszélni, a dimenziókról, a határolról, az Univerzum  határairól. Az Univerzumnak megvan az a “Hely”-e és ennek a betöltése egy vágyrol szólnak. Nekünk távol kell maradnunk mindenfajta geometriai érzékelésekről, könnyebb ha nem zavarodunk össze és csak egy vágyhoz viszonyulunk.

Egyetlen dolog  amit kérünk, a mi vágyunk korrekciója. Minden a mi érzékelésünkben létezik és minden magunkon belül van, rajtunk kivül nem létezik más “Hely”, és ez a mi vágyunk.

bs

03 Júl 2011

A nehézségek a meghivások a felfedezésre

Kérdés:

Mit tehetek, ha én gyengének érzem magamat, és a környezetem és a családom nem tudnak  támogatni, mivel nem érzik a cél fontosságát?

Válasz:

A “Sámáti” könyvben, Báál HáSulám elmagyarázza, hogy miért olyan nehez nekünk a spirituális út: ” Az ember elér egy olyan helyzetet, mintha az egész világ megállt volna, ő egyedül működik  most ebben a világban, es elhagyja  a családját es a barátjait, annak érdekében, hogy lenullázza magát a Teremtő előtt….”.

Mintha a levegőben lebegne, mert a Teremtő szándékosan rendezte el, hogy ő ne keresse a földet  a lába alatt, hanem ellenkezőleg, a személy azt keresse, hogy hogyan ragadjon a magassabbhoz, ahhoz az ideálhoz, a magasabbnak az ötletéhez, ahhoz a hajlamhoz mely a felsővel kapcsolatos, a magasabbnak a szelleméhez. Azaz, hogy a szemely arra sóvárogjon, hogy a Teremto felfedeződjön neki, az adakozás szándékával és mások iránti szeretet tulajdonságával es akkor ő képes felemelkedni a “tudás feletti hitre“, magassabbra mint az ő egyéni vágyai.

Az ahogy te érzed magadat, mintha a levegőben lebegnél, es nem támogat téged már semmi a normalis korporalis kornyezetben, ez pontosan a meghivás számodra, hogy hozzáragadjál a Felsőhöz, az adakozáshoz. Támogatást kell keressél, nem a racionalis tulajdonságban,  hanem az értelem feletti hitben. Baal HaSulam azt mondja, hogy a nehézség oka, “ez egy egyszerű ok, es ezt nevezzük a Hit Hianyának ” Azaz a szemely nem látja ki előtt nullázza le magát, es nem érzi a Teremtő létezését es ez ami okozza a nehézséget.

De másrészről, ez egy meghivás, hogy felfedezzük az adakozás tulajdonságát, a Teremtőt. Ebből a mi látjuk, hogy mennyire torzultak a szavak jelentesei es mennyire nem helyesen olvassuk  a Szent irásokat. “Szent”( “Kadosh”) az adakozásról szól, a Teremtő felfedezéséről, azért mert Ő Szent, Ő a szeretet es az adakozás tulajdonsága. Azokat a könyveket, amelyek ezeknek a  tulajdonságoknak a  megszerezéséről mesélnek, Szent könyveknek nevezzuk.

bs

03 Júl 2011

Világok, melyek egymás felé mozognak

A spirituális valóság felette van az időnek, mozgásnak és térnek, egy olyan állapotban, amelyet képtelenek vagyunk még csak elképzelni is. Mindent az idővel összefüggésben érzékelünk, amit mozgásban képezünk le, vagy mozgáshoz kapcsolva, amelyet időben képezünk le. Mindez, egy bizonyos helyen történik bennünk.

Egyfelől ez a három paraméter, amelyben az egész világot érzékeljük, nagyon behatárol minket. Azonban másfelől most pontosan ezek biztosítják a lehetőséget, hogy ezen belül érzékeljük a valóságunkat. Ha nem lennénk bekorlátozva az időben, mozgásban, és térben, akkor egyáltalán nem érzékelnénk a világot egyáltalán.

A teljes valóságunk az idő, mozgás és tér kötelékében rejlik, még ha ezek a fogalmak sem valóságosak! Ezért a most érzékelt világunk belül van ezen a három behatároláson, és ezért nevezzük ezt, képzetes világnak.

Azonban amikor elkezdünk spirituálisan fejlődni, feltárjuk az igaz valóságot, amelyben nincs idő, mozgás vagy tér. Ezt a saját szintünkről érjük el, és innen növekszünk, azaz előre haladva, egy állandóan növekvő adakozási minőség irányába, felfedezzük a gyökeret, amely mozgat minket felülről lefelé, az adakozás abszolút minőségéből, a nagyobb megszorítás felé annak érdekében, hogy minden tekintetben, ez a hatalmas adakozás megmutathassa magát nekünk.

De ebben a valóságban természetesen nincsen változás, sem felülről lefelé, sem fordítva. A világok teljes kiterjedése, a Végtelen Világból, a különböző Partzufim, Sefirot, és a törések, egészen a mi állapotunkig ebben a világban, és a mi elérésünk, amikor visszaemelkedünk a spirituális fokozatokon, tehát mindez, kizárólag annak a viszonylatában léteznek, akik eléri ezeket. Minden bennünk zajlik.

Az emberen belül, az elérésében, maga a személy tár fel egy valóságot, amely strukturáltnak fog tűnni a számára, felülről lefelé, egészen addig a szintig, amit most fog fel. Aztán felemelkedik ehhez a felfogott szinthez, alulról, felfelé. Azonban mindez a személyen belől létezik, és csak a felfogásával és az ön-korrekciójával összefüggésben érzi ezt.

Valójában a teremtmény előtt nem történt cselekedet a Teremtű által. Minden egyetlen hatalmas kezdeti cselekedetében a teremtésnek volt belefoglalva. Ez megint olyasmi, amit nem tudunk megérteni, hogy mit jelent az, hogy a teremtmény nem létezett, majd egyszer csak kiemelkedett a nem létből? Végül is ez már egy előzetesen feltételezett létezés, valamilyenfajta időben, a kezdet és a vég által determinálva? De hogyan írhatnánk ezt le az emberi nyelvezettel…

Ez a két fogalom, a kiterjedése a világoknak, felülről lefelé, és a valóságok elérése, alulról felfelé, ez az, ami megteremti a világ érzékelését, ahogy az ma létezik. Minél magasabbra emelkedik a személy a spirituális létrán, a nagyobb eltérés, amit két találkozási pont között érzékel, segít megérteni, hogy mennyire relatív az érzékelése, és önmaga is.

Lényegében ez a kapni akarásról szól, amely eléri önmagát, vagy a teremtését a Teremtő által. A feltárás minden szintjén, amely benne van az emberben, a Teremtő egy cselekedete tárul fel fokozatosan nekünk, vagyis egyik cselekedete a másik után, annak érdekében, hogy felépüljön a helyes valóság érzékelés bennünk.

Ezért kétfokozatú beteljesedésre van szükségünk most, ameddig a fejlődésük befejeződik bennünk, a saját erőfeszítéseink által, és a vágy által, hogy összekapcsoljuk őket. De a végén, ezek egyesülnek, és a világok teljes kiterjedése fentről lefelé és a mi felemelkedésünk alulról felfelé a teljes egység egy pontjában fog összeolvadni, amely pontot nevezünk a Végtelen Világ Malchutjának .

KN


01 Júl 2011

Senki nem válhat emberré a szeretet nélkül

A kabbala bölcsessége az eszköz, amely biztosítja a számunkra a felemelkedést az állati szintről, az emberi szintre. Ha nem használjuk ezt az eszközt arra, hogy transzformáljuk az egoisztikus természetünket, akkor állatok maradunk, ahogy az mondva van, „Mind olyanok, mint az állatok.”

Valóban ebben az esetben csak az egónkon belül fejlődünk, semmink nincs, amivel korrigálhatnánk, és amivel fölé emelkedhetnénk ennek az egónak, azaz a kapni akarás vágyának, az adakozási vágyhoz. Akkor csak ezt a világot érzékeljük, úgy élünk és halunk meg, akár az állatok ebben a világban.

Eközben az emberi szinten, hasonlóvá válok a Teremtőhöz („ember” vagy “Adam” szó, az “Edome” vagy “hasonló” jelentésű héber szóból származik). A Reformáló Fénynek nevezett eszköz segítségével, amelyet a kabbalista szövegek olvasásával, illetve pontosan a Zohár Könyvével vonok magamra, amely a legerősebb forrás a benne rejlő Felső Fénynek, korrigálom magamat és felemelkedek az egoisztikus természetemtől az adakozóhoz, a teljes emberiségre irányuló szeretethez.

Akkor a másokat kihasználni akaró vágy helyett, elkezdek adakozni feléjük, a gyűlölet helyett, szeretetet érzek irántuk. A fokozaton, amelyet elérek ez által, elkezdem felfedezni, a Felső Erőt az altruista vágyaimban, az adakozásra irányuló minőségeimben, és a felbukkanó szeretetben. Érzékelem, ahogy kitöltenek engem ezek az új minőségek, és ez az, amit Felső Fénynek, Teremtőnek nevezünk.

Azonban mindez csak az adakozás ereje által érhető el. Milyen módon? Pontosan ezért, mielőtt az Assiya világának legalsó szintje, azaz „ez a világ” létre lett hozva, a teremtmény lett megteremtve a Teremtő által, amit a közös léleknek, Ádámnak (ember) nevezünk, és amely sok darabra tört. Most, a Fény magukra vonzása érdekében, ezeknek a daraboknak egyesülniük kell, ugyan abba az állapotba, ami a törés előtt volt, amikor még a Felső Fény kitöltötte őket.

Habár nem tudunk egyesülni önmagunk által, erre vágyva, sóvárogva és törekedve, az összes erőnkkel, erőfeszítésünkkel, bevonzhatjuk a Fényt, ebből az említett egység állapotból. A Fény azonban nem érkezik el ide, és nem öltözik ránk, mivel nem egyesültünk még. Azonban a bevonzás miatt a távolról ragyog rám ez, annak a mértéknek megfelelően, amekkora a törekvésem az irányába – azaz az adakozás és a mások szeretete irányába.

Azonban tényleg törekszem erre? … Elképzelem, hogy valóban törekszem erre a Fényre, ami valami olyasmi, ami nagyon kedves az egóm számára. Azonban ha ezt helyesen értelmezem – vagyis hogy ez a Fény az adakozás és a szeretet, amelyben én a körülöttem lévő emberek felé való adakozásban találok élvezetet, és kizárólag az adakozás érdekében cselekszem – akkor lényegében én ezt nem fogom akarni.

Ezért mindenekelőtt, a Fény felé való törekvés érdekében, a korrekció miatt, hogy adakozó és másokat szerető legyek, meg kell szereznem ennek a fontosságát. A korrekció szükségességét, a következő forrásokból kaphatom meg:

  1. Ha szenvedek és fájdalmat érzek, akkor arra törekszem, hogy megváltoztassam a feltételeket magam körül. Még adni is szeretnék, csak ne érezzem magam rosszul. Ezt nevezzük, a szenvedés általi előre haladásnak.
  2. Megkaphatom az adakozás és a szeretet fontosságát a környezetemtől, amely elkezdi az agymosásomat, a meggyőzésemet, hogy mennyire fontos az adakozás, mennyit nyerhetek, mennyire jó ez, és mekkora élvezetet ad az adakozás.

AZ egyik látszólag ellentmond a másiknak, „adakozz, és akkor élvezetet szerzel! Adakozz és érezni fogod a Felső Világot!” Ezt nevezzük úgy, hogy “Lo Lishma (önmagunkért),” ez azonban egy átmeneti fejlődési fázis. Ebben az esetben, én a “Lo Lishma,” útján való fejlődés felé törekszem, azaz a Fény útján való fejlődés felé. Mindannyian egoisták vagyunk, és el kell képzelnünk egy én megszerzési pontot magunk előtt, máskülönben képtelenek leszünk bármit megtenni.

Ezért vagyok a csoportban, együtt más emberekkel, akik szintén el akarják érni a spiritualitást. Nem fontos mindannyiunknak úgy elképzelni a spirituális világot, mint egy jutalmat, csak egyszerűen mások fölé akarunk emelkedni, többet akarunk keresni, túl akarunk lépni, ezen a rövid életünkön, amely tele van szenvedéssel, elérni valami értékeset és nagyszerűt.

Azonban ha hirdetjük is a cél fontosságát egymásnak, akkor valami magasztos, nagyszerű, végtelen, teljes, és értékes lesz feltárva a köztünk lévő kapcsolatban, és lesz erőnk tovább haladni a köztünk kialakuló belső kapcsolatban, legalább mindig egy kis mértékben. Ha ebben a köztünk lévő kapcsolatban felfedezzük, a kölcsönös belső erőt, amelyet spirituális edénynek nevezünk, az adakozás szándékának, akkor ennek az adakozásra irányultságnak a mértékében feltárjuk a Fényt: az adakozás Fényét, a Felső Fényt, vagy más néven a Teremtőt.

Tehát mielőtt elkezdjük olvasni a Zohár Könyvét, és ez által magunkra vonni a Fényt, el kell képzelnünk a belső kapcsolatra törekvésünket, amiben mindenki saját magát nullázza le, semlegesíti a többiekkel szemben, mindenki együtt van, egyetlen, belső csoportban, ahol mindannyian össze vagyunk kapcsolva, a lelkünk keresztül. A lelkeknek ebben a kapcsolatában feltárjuk a Fényt, az adakozás és a szeretet közös erejét – és a Teremtőt. Ha ez a gondolkozásunk vonala, miközben olvassuk a Zohár Könyvét, az a leghatékonyabb módon befolyásol minket.

Lényegtelen, mennyire értjük magát a szöveget, és ismerjük a szavakat. Fontos minden pillanatban egyetlen dologra gondolni, hogy „hogy most éppen egy gyógyszer hatása alatt vagyok. Akarok kapcsolódni a többiekhez, és akkor, a köztünk lévő egységben, mindent megkapok, a teljes spirituális, felső világot. Én erre várok.”

KN

01 Júl 2011

Korrekció szavakban, és a gyakorlatban

Kérdés

Miért van az, hogy én megértem, mit kell tenni, de nem mindig van elég erőm a cél irányába haladni?

Válasz

Azért van ez így, mert a megértés csak az értelemben jelenik meg, miközben a megfelelő hozzáállásra az egység és az összekapcsolódás irányába, vágyni kell. Azonban értelem és vágy két különböző dolog. Mondhatok sok okos és nagyszerű dolgot, az ajkaimmal. Az elmém egyetért mindegyikkel, de nem találok ezen belül vágyat, még a legegyszerűbb cselekedet végrehajtására sem.

A vágy korrekciót igényel, és a korrekció érdekében, mindenekelőtt, semmissé kell tenni magamat a barátok előtt, tehát amennyire megszerzem rajtuk keresztül a Reformáló Fényt, adódóik az, hogy, helyes módon tanulunk, egy megfelelő csoportban. Akkor, ebben a részben korrigált képes leszek végrehajtani, valamilyen kicsiny cselekedetet. A fejemből képes vagyok kibeszélni, de annak érdekében, hogy a vágyon belül manifesztálódjanak a legmagasabb állapotok, még most keményen és állandóan kell dolgoznom, és mindig meg kell találnom azt a formát, amiben bevonzhatom a Reformáló Fényt. és ki kell alakítanom azt is, hogy hogy fogadhatom azt, helyes módon. A szavak nem elegendőek ehhez.

Elegendő bölcs fickó van ebben a világban, ha csak a szavak alapján döntjük el, ki a bölcs. Mondva van: „Hit, a nemzetek bölcsességében,” azonban a különbség a „világok nemzetei, és Izrael Fiai között,” pontosan az, hogy az első, csak értelemmel felfogja a spirituális világot, és nem akar korrigálni magán semmit. Azonban „Izrael” egyenesen a Teremtőre irányul, a vágyak korrekciójára.

Ez a két rész talán teljesen ellentétes egymással. Valaki talán angyalnak tűnik abban a terminológiában, amit beszéd közben alkalmaz, hogy kimutassa ezen át a tudását, és a teóriák felfogását. (Így járt Baal HaSulam, azokkal a „kabbalistákkal,” akikkel Jeruzsálemben találkozott,és akik fejből tudták az összes könyvet.)

KN

01 Júl 2011

“Hozzá lehet fordulni, mivel Ő nagyon közel van hozzánk”

Egoista természettel lettünk megteremtve, és ezért csak arra tudunk gondolni, hogy magunkat élvezetekkel töltsük ki. Ezért ha az adakozás gondolata felmerül az elménkben, némileg az egoizmus fölé emel minket, és elkezdünk ugyan egy ellentétes irányban gondolkozni, amely már nem a belső természetünkből, hanem a Fénytől, a Teremtőtől származik.

Csak két forrás van a világegyetemben, a Teremtő ereje, az adakozási vágy, és a teremtmény ereje, amely az élvezetek megszerzésének akarása. Így ha egy vágy irányul arra kérdésre, mi az, ami magasabb rendű, mint valakinek a földi létezése, azaz mi valójában az élet értelme, hirtelen felébred az emberben ennek a vágynak a tudatossága, ami azt jelenti, hogy a Felső Fény elkezdett működni rajta.

Majd az a személy szerez egy csoportot, vagy keresztezi a napjait egy könyv a kabbaláról, vagy csak hirtelen meghall, egy beszélgetést – mindenki úgy találkozik tehát a kabbalával, mintha az véletlen lenne. Azonban meg kell értenünk, semmi véletlenszerű nincs ebben. Amikor valaki megszerzi a megfelelő helyét és kap ezen át egy lehetőséget a tanítóhoz, a könyvekhez és a csoporthoz való kapcsolódásra, nem szabad kihagynia ezt.

Nem minden rajtunk múlik, de mindenkinek keresztül kell mennie egy folyamaton, és van egy része ennek, ahol saját magunkat kell megszerveznünk. Ha a Teremtő hív bennünket a spirituális fejlődésre, attól a pillanattól, amikor felismertük ezt a meghívást Felülről, nem szabad kihagynunk!

Ezért kerülünk össze egy csoportba, jövünk minden nap a leckére, inspiráljuk egymást a cél fontosságával, és szervezünk különféle eseményeket. Mindezeknek kell meggyőznie engem, a spirituális fejlődés folyamatainak fontosságáról. Ha a csoport folyamatosan arra gondol, hogy elérje a célt, ez befolyásol bennünket és empátiára kényszerít bennünket.

Amikor kapok bármilyen lehetőséget az előrehaladáson való gondolkozásra, és arra, hogy a spirituális cél nagyszerűsége felébredjen bennem, amire azonnal reagálhatok. Ezek nagyon fontos pillanatok. Minden azon múlik, milyen módon reagál valaki a Teremtő hívására.

Valójában minden nap érkezik hozzánk, ehhez hasonló meghívás. Ha helyesen reagálunk rá, akkor holnap még több ilyet kapunk, holnapután pedig még ennél is többet! Ezen a módon elérhető az állapot, amikor az ember minden pillanatban azt érzi, hogy párbeszédet folytat a Teremtővel, egészen addig, mind mindezek a lehetőségek, gondolatok és vágyak teljesen megváltoztatják őt, és állandó, tudatos kapcsolatba kerül a Teremtővel.

Különböző fokozatai vannak ennek a kapcsolatnak, amelyet állandóan ki kell terjeszteni, és különböző módon megszerezni. Ez jön, majd megy egy még nagyobb vágy felébredésével bennünk.  Mint egy játék, egy flört, amellyel a Teremtő felgyújt egy vágyat bennünk, ami arra irányul, hogy üldözni kezdjük Őt. Mondva van, „az én Szerettem olyan, mint a szarvas” amely állandóan hátra pillant, elmenekül, eltűnik, majd közeledik ismét. Így játszik velünk a Teremtő.

A kulcs az, hogy ne veszítsük el a lehetőséget, amik felbukkannak és helyesen reagáljunk. Azokban a pillanatokban, amikor érezzük a felébresztést, nem szabad elfelejteni, hogy ez Felülről érkezik, és válaszolni kell a hívásra. Ahogy mondva van, „Hozzá lehet fordulni, mert Ő nagyon közel van.”

KN


01 Júl 2011

62 queries in 0,208 seconds.